Skip to content

Új kedvenc, a barnarizs

Finom, egészséges és a gyomornak is kíméletes köret, vagy akár önálló étel a főtt barnarizs. A makrobiotika szerint a gabonák királya!
Mostanában nagyon megkedveltem, sokszor és sokféle módon fogyasztom.

Személyenként egy fél csészényire van szükség, a fűszereket egyéni ízlés (és egészségi állapot) szerint lehet válogatni, variálni.

Úgy készítem, hogy először a rizst átválogatom, megmosom, majd egy serpenyőben lassan megpirítom. Ezután valamivel több mint kétszeres mennyiségű vízzel felöntöm, sózom és fűszerezem. Forrás után lefedem és lassú tűzön, kb. 50 percig főzöm, majd a lángot elzárva még 15 percet pihentetem.

A mai ebédem fűszerezése: egy-egy teáskanálnyi bio zöldfűszer keverék és majoranna.

Hétvégi desszertnek készül a mandulás-vörös áfonyás változat, kevés valódi nádcukorral édesítve…

(Anyja)

Fűszeres krumpli – Otthon fogadó módra

Múlt hétvégén készítettem ezt a gyors ebédet, de nem jutott még időm feljegyezni. Könnyű, kora-nyári ebéd, egy pohár finom borral igazi csemege!

Személyenként a két markomban elférő burgonyát veszek. Jól megmosom, és héjastul négybe vágom. Kanálka olajra dobom, tengeri sóval meghintem, és friss fűszerekkel megszórom.  – Erre a változatra csípős, apróra vágott piros paprika, szárított paradicsomdarabka, vékonyra szeletelt fokhagyma, petrezselyem és rengeteg snidling került. -  A fűszerezés után a krumplit fedő nélkül, puhulásig sütöm, majd nagyobb hőfokon lepirítom, hogy a héja ropogjon.
Vegyes reszelt sajttal (jó ha cheddar is van benne!), és további, frissen vágott snidlinggel megszórva, tejföllel és friss salátával ettük.

(Anyja)

Tökmag pástétom

Pénteken volt szerencsém részt venni Mixtay Zsuzsa makrobiotikus főzőtanfolyamán, melynek témája ez alkalommal a “Hideg ételek, szendvicskrémek” voltak. Mivel ezeket az alkalmakon tanulunk, figyelünk, jegyzetelünk és végül “csak” kóstolót kapunk, bizony azóta várom, hogy újra elkészítsem az ott megismert tökmag pástétomot, ami határozottan új kedvenc lesz az étrendemben. Fenomenális!
Sajnos pont úgy, ahogy ott készült nem tudtam elkészíteni, mert ma nem kaptunk friss, piros, kaliforniai paprikát és valamiért szombaton, a piacon, ennek hiánya még nem is jutott eszembe.
Szerencsére a hántolt tökmagot, a bio citromot és a feszes héjú vöröshagymát már akkor beszereztük.
Ez a lényeg, a csodás szendvics krém elkészítéséhez már ez is elég!

Az általam készült pástétom hozzávalói:

15 dkg hántolt tökmag (kalkulálva a csipegetéssel)
1 nagy fej vöröshagyma
1 evőkanálnyi hidegen sajtolt olíva olaj
2 csipet finomra őrölt tengeri só
frissen facsart citromlé (nem mértem)

A tökmagot egy vastagfalú edényben lassan, puffadásig pirítottam. Mivel a magok pattognak, ducik lesznek és illatoznak – lehet tudni mikor jó. Ekkor egy tálba borítottam, és hagytam hűlni.
A hagymát életem párja mesteri módon ketté, majd karcsú szeletekre vágta és lesóztuk. Nagyjából 10 percnyi pihenés után, kevés olajon üveges pároltam a levével együtt, ezután ezt is hagytam hűlni.
(Addig horgoltam néhány virágot.)
Aprítógépben a magokat összetörtem – rusztikus állagúra, nem finom porrá – és visszapakoltam a tálba. Ugyanezzel a kütyüvel a hagymát is felaprítottam, a mag-zúzalékra borítottan.
Ezután a tálba került még a kezembe facsart citromlé (így a magokat ki tudtam szűrni), és a kanálnyi olaj.
Villával kevertem el, kis tálkába pakoltam, néhány félretett maggal díszítettem és a hűtőbe tettem pihenni.
Néhány óra múlva az igazi, és a tanultak szerint néhány napig eláll(na).
Fogyasztásakor, ha van otthon, kínáljuk csírával! Jó étvágyat!

(Anyja)

Tipp! Zsuzsa receptjében a hagyma mellett egy kimagozott, jókóra kaliforniai paprika fele is meg volt a hagymával pirítva és ez is a krémbe került.
Ő viszont nem tett bele citromlét.
Azt gondolom ez a massza remekül variálható, ki-ki ízlése szerint tovább módosíthatja.

Egyszerű sajttorta

A munkahelyi büfé kínálatában csábított el először ez a finomság. Teljesen rákattantam, de valahogy az idő múlásával egyre kisebb szeletet kaptam, azonos áron, ami csökkentette a vásárlókedvemet.
Péntenek a délutáni kávézásnál arra gondoltam, ha már ennyire kívánom ezt a sajttortát, akár meg is süthetném a hétvégén magamnak… A kollégák lelkesen helyeseltek, és javasolták a vasárnapot, hiszen akkor hétfőn tudok nekik hozni kóstolót. Ám legyen, minél többen örülünk a csemegének, annál jobb!

Már szombat reggel neki is láttam a böngészésnek, hogy ihletet merítsek, nagyjából hogyan is készül a sajttorta. Nem is lepett meg, mennyi féle van, de én csak az egyszerű, alapváltozatot akartam elkészíteni most.
Aztán a lányoméknál elfogyasztott pizza-lakoma után, este elmentem vásárolni, ahol már a kiszemelt alapanyagokat is beszereztem. Mivel a választott üzlet az Aldi volt, ezúttal a tojás kivételével, mindent onnan szereztem be.
Itt jegyezném meg, hogy a 12 szeletes torta teljes anyagköltsége 1.500 Ft volt.

Hozzávalók:

20 dkg vajas keksz (Classic spritz)
10 dkg vaj
60 dkg krémsajt (Milfina)
1/2 pohár tejföl
5 evőkanál porcukor
3 egész tojás
2 csapott evőkanál étkezési keményítő (burgonya)
2 csomag vaníliás cukor
(ha van akkor inkább saját készítésű, 2 kanál, illetve vanília rúd kikapart belseje, de ez növeli a költségeket)

Először is szétmorzsoltam a kekszet. [Az ajánlott keksz 40 dkg-os csomagban kapható, de szerencsére kétszer 20 dkg van benne, így higénikusan tárolható a megmaradt csomag.]
Nekifutásból a turmixgép aprítójával próbálkoztam, de összetapadt, és hamar rájöttem, hogy a finom keksz a kezemmel simán szétmorzsolható.
A kekszmorzsát elkevertem a vajjal és belenyomkodtam a 26 centis üvegtálamba. (A legtöbb recept kapcsos formát ír, de nekem olyan nincsen.)
180 fokos sütőben 15 percig sütöttem a torta leendő alapját, majd hagytam langyosra hűlni, mert nem akartam, hogy szétpattanjon az üvegtálam, amikor belekerül a krémsajtos massza.

A gondosan kikanalazott krémsajtot, az egész tojásokat, a tejfölt, a cukrot, és vaníliát (bármelyik verzió mellett is dönt a készítő) a robotgép habverőjével habosra kevertem, majd beleszitáltam az étkezési keményítőt is.
Alaposan átkevertem még egyszer az egészet, és a vajas törtkeksz alapra öntöttem a masszát.
Nekünk gázsütőnk van, ezért kalkulálni kell a melegedésével (és mint már írtam üvegtálat használtam), ezért 180 fokon egy órán át sütöttem a tortát. Aki kapcsos formát használ, és már meleg sütőbe teszi a készülő finomságot, az ne süsse tovább 50 percnél!
Vigyázat, egészen magasra megemelkedik (~5-6 cm), majd ahogy hül, lepihen kicsit! Ezzel érdemes kalkulálni, mert laposabb formából simán kibugyoghat a sajtmassza.
Az rutinos készítők azt írják, hogy a sajttorta, ha kihűlt, akkor hűtőbe pakolandó és másnap az igazi. Mi nem tudtunk ellenállni az illatoknak, ezért már ma megkóstoltuk, langyosan (isteni volt!).
Persze majd holnap, hidegen is megtesszük ezt, meglátjuk valóban úgy jobb-e. Azért én így, frissen is merném vendégeknek kínálni.

Tipp! Szokták sokféle, például piros, bogyós gyümölcsökkel tálalni. Krémsajt helyett használható mascarpone, de az jelentősen emeli a süti költségeit.

(Anyja)

Kacsasült

Még február elején készítettem kacsasültet, de valahogy mindig halogattam a recept közzétételét.
Most pótolom a mulasztásomat, maradjon meg a kedvenc pecsenyém receptje is itt, a családi gyűjteményben.

A számomra legfinomabb kacsasült elkészítése végtelenül egyszerű. Veszek egy 2 kg körüli, friss kacsát, alaposan megmossom, sózom és borsozom, majd egy éjszakára (vagy néhány órára) hűtőbe teszem.
A pihentetés után a melle fölött a bőrt átlósan bevagdalom, de úgy, hogy csak a bőrbe, és a zsírrétegbe vágok bele, a húsba véltelenül sem!
A szárnyas belsejét alaposan bedörzsölöm majorannával (ha van itthon, akkor egy egész almát teszek a pocakjába), és vékonyan kiolajozott tűzálló tálba fektetem.
Ha nem felejtem el, akkor a szárnyakat, valamint a combok végeit alufóliával burkolom, hogy megvédjem az égéstől és a széthullástól (amint a képen  is látható, általában elfelejtem – akkor ilyen).

A kacsát forró sütőben másfél-két órán át sütöm; az első félidőben alufóliával lefedve, a másodikban fedetlenül, szorgosan locsolgatva.
Elvileg kéne forgatni, én nem szoktam, mert mire eszembe jut már félek, hogy szétesik a pecsenyém.

Legjobban párolt káposztával, és héjában főtt burgonyával szeretem, de persze más körettel is bevállalom.

(Anyja)

Gyümölcsös köles – újra

Úgy látom, itt a blogon két évente megjelenik, hogyan készítem a gyümölcsös kölest. Mindig változik, és egyre többet tudok róla… Az előző leírásaimat nem szedem le, miért ne maradna a köleskészítési “evolúciómnak” nyoma itt?!

Mostanra már tudom miért kívánom: vashiány esetén ajánlott, mert “100 g köles fogyasztása a napi vasszükséglet csaknem felét fedezi”!
2010 óta sokat olvastam, tanultam, sőt részt vettem egy makrobiotikus főzőtanfolyamon, ahol többek között készült köles is, köretnek (karfilos kölespüré).

Ezért a szerzett ismeretek birtokában, mostanában az alább leírtak szerint főzöm a kölesemet.

Hozzávalók:

1 csésze köles
2 csésze (szűrt) víz
csipet tengeri só
gyümölcsök
rizsszirup

A kölest váltott vízben megmosom és egy kis lábosban, kevergetve megpirítom. A tűzről lehúzva hozzáadok két csészényi, forró vizet (Vigyázat, fröcskölhet!) és a csipetnyi sót.
Ha aszalt gyümölcs kerül bele, én azt ilyenkor szoktam közé tenni.
15 percnyi lassú, fedő alatti párolás után elzárom a lángot, csapott kanálnyi fahéjjal, és frissen kockázott gyümölcsökkel (ma almával és körtével) keverem el. Ezután lefedve hagyom pihenni további 5-10 percet.
Tálaláskor teáskanálnyi rizszirupot csorgatok rá, és ma rákarikáztam egy fél banánt is.

(Anyja)