Hagymalekvár

Az idei december után ki merem jelenteni, hogy családunk karácsonyi menüjében új hagyományos ételeként jelenik meg a hagymalekvár. Egyszerűen már hozzá tartozik az ünnepi asztal kínálatához, hiszen kiváló pirítósra kenve, sültek mellé vagy ahogy mi fogyasztjuk, a házi libamáj pástétom megkoronázásaként.
Igazából nincs hozzá grammra, cseppre kicentizett receptem, mert borítok és löttyentek, de megpróbálom azért az alapjait leírni.
Szerencsére ennek a finomságnak nagyon jót tesz az egyéni hangolás, csak bátran próbálkozzatok például a fűszerezés terén!

hagymalekvar

Hozzávalók:

kb. 2 kg hagyma (idén fele lila-, fele vöröshagyma volt), 1 dl olíva olaj, 4 evőkanál nádcukor, 4 evőkanál balzsamecet, kakukkfű (púpos evőkanálnyi), frissen őrölt bors, só

A hagymákat megtisztítottam és vékony szálakra vágtam. Érdemes egy nagy halom papírzsepit kikészíteni, lesz bömbi ennyi hagymától! Egy nagyobb, mély serpenyőben az olajon a nádcukrot karamellizáltam, erre dobtam a rengeteg hagymát, sóztam és megemelt fedő alatt pároltam, alacsony fokozaton rotyogattam, amíg a hagyma csodás barnává változott, sziruposodott. Ez nekem kb. két órámba telt kb. Kakukkfűvel, borssal és balzsamecettel ízesítettem és alaposan átforraltam, majd üvegekbe szedtem még forrón, lezártam és a klasszikus tótágasos módszerrel négyszer-ötször forgattam a pocakkincseket. Kihűlés után hűtőbe kerültek, mert nincs kamránk.

Fogalmam sincs meddig áll el, mert mindig elfogy hamar.

Vélemény, hozzászólás?