Almás-kakukkfüves csirkemáj

Szeretek variálni az ételeken, igazából nagyon ritka hogy bármit kétszer ugyanúgy elkészítek.
A resztelt máj, a hagymás máj és ezek variációi nagy családi kedvencek, ma is ez volt ebédre. Ezúttal a csavart friss kakukkfű és egy szép alma adta az ételbe…

Hozzávalók:

0,5 kg csirkemáj
olaj (olíva)
1 nagy fej vöröshagyma
1 nagy fej lilahagyma
1 alma
3-4 szál friss kakukkfű
3 szem paradicsom
só, bors

A hagymákat durvára szeleteltem, sóztam és olajon megpirítottam. A májat megmostam, letisztítottam és széles csíkokra vágtam, majd a hagymára dobtam. Kb. 15 percre emelt fedőt tettem rá, hogy ne párolódjon hanem piruljon, de az esetleges durrogásnak ne legyenek következményei. Ilyenkor két fakanalat teszek az edény és a fedő közé, ennyi általában elég a gőz távozásához és a “védelemhez”.
A paradicsomokat keresztben a szárak tövénél bevágtam, leforráztam és pár perc után lehúztam a héjukat, majd felkockáztam őket. Az almát kicsumáztam és nagy kockákra vágtam.
Amikor letelt a negyedóra, az almát, a friss kakukkfüvet és a paradicsomkockákat a hagymás májra dobtam, alaposan átforgattam az egészet és fedő alatt, közepes lángon 10 percig hagytam rotyogni.

Héjában főtt krumplival ettük.  Én frissen őröltem rá borsot is, a lányom anélkül ette.
Legközelebb több almát teszek bele, mert úgy vadásztuk a finom, édes falatkákat mint a mannát… :)

Baconbe göngyölt csirkemáj velesült burgonyával

Idén kettesben szilvesztereztünk, és ezt a csemegét választottuk késő délutáni ebédnek.
A frissen vásárolt (lehetőleg szép világos) csirkemájból kettőnknek 40 dekányit vettem. Emellé szükség volt még szeletelt baconre, és a fűszerekre, valamint néhány szem burgonyára (elmaradhat, illetve zöldséggel helyettesíthető).

A belsőséget megmostam, és a furcsa lifegő dolgokat levágtam róluk. Egy tálba majorannát és őrölt borsot kevertem, ebbe hempergettem az egész májakat, majd a két “lebernyeget” összezárva baconbe tekertem őket és egy fogpiszkálóval megtűztem a csomagot.
A burgonyákat megmostam és négybe vágtam.
Egy serpenyőt kikentem olajjal (ecsettel szoktam, mert nagyon kevés elég), belehelyeztem a csinos pakkokat, melléjük szórtam a burgonyát. Nem sóztam egyáltalán, a bacon éppen elég a májhoz, és a burgonyához is!
Nagyjából 180 fokos sütőben 15 percig lefedve sütöttem, majd egyszer megforgatva a képen láthatóan piros, ropogós, “csinosra” pirítottam őket, ami nagyjából további 20 percet vett igénybe.
Mennyei lett, bár kettőnknek kicsit sok. Bevállalósak voltunk, de maradt még a mai ebédhez is feltétnek.
Szerintem megfelelő válogatásban kiváló party csemege (“finger food”) és könnyű vele bánni.
Tálalásnál érdemes a fogpiszkálókat kivenni belőle, ne okozzon balesetet a lelkes falás közben a hegyes fadarab.

Tipp! Elkészíthető fűszerezek nélkül is, illetve maga a fűszer variálható, például megkenhető mustárral, vagy éppen oregánós paradicsompürével, ki-ki hogy szereti. Finom másnap, hidegen is. Ha maradna bacon, egy-két aszalt szilva szemet is becsavarhatunk, nagyon jól kiegészíti az ízeit…

(Anyja)

Pirított máj

Kissé elmaradtam a receptek publikálásával, pedig számos finomságot készítettem az elmúlt időszakban, csak valahogy a leírásukra nem maradt idő/energia.
A pirított májat csaknem egy hete készítettem, annak okán, hogy a siófoki piacon mindössze 99 Ft-ért árultak 1 kg friss marhamájat. Bár jómagam ezt az ételt eddig csak disznó vagy csirkemájból készítettem, azt reméltem, marhából is finom.

Hozzávalók:

1 kg máj
4 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 teáskanál majoranna
frissen őrölt bors
pirospaprika (fűszer)
1 kanálka darált paprika
olaj

A májat előzetesen, néhány órára tejbe áztattam (annyi folyadékot öntöttem rá, amennyi ellepte), készítéséig természetesen a hűtőben tároltam.
A hagymát félbe majd csíkokra vágtam, sóztam, néhány perc pihentetés után a forró olajban lesütöttem. A májat ízlés szerint felcsíkoztam, és egyszerre a felaprózott fokhagymával a hagymához borítottam, sütni kezdtem. Rákanalaztam a majorannát és kb. 8 perc alatt az egészet lepirítottam.
Csak ekkor került rá a piros és a darált paprika, a frissen őrölt bors.
Amint elkészült, azonnal – sós vízben főtt burgonyával és paradicsom salátával – tálaltam. Sózni csak fogyasztáskor szabad.

(Anyja)

Szalontüdő zsemlegombóccal

Szeretek főzni és szeretem a szeretteimet meglepni olyan ételekkel, amiket különösen kedvelnek, de maguknak nem készítenek el, mert például már egyedül vannak, vagy drága, esetleg nagyon macerás az a kedvenc. Egyszer régen, (már több mint tíz éve volt), hogy Apunak készítettem szalontüdőt. Azóta is emlegeti milyen isteni lett. Szerencsére arra már nem emlékeztem mekkora munka, ezért most mikor megint szóba hozta, elhatároztam, főzök neki pejslit, mégha nem is fog úgy sikerülni, ahogy a “Anyus”, azaz a Mama csinálta.

A gondok már a piacon kezdődtek, mert az új EU szabványok miatt, nem igazán lehet tüdőt kapni a hentesnél, egyre szigorodnak a húsforgalmazás feltételei. Érdeklődtem a kifőzdében, nekik sincs, mondták. Elkezdtem hát figyelni, hátha elcsípem mégis. És lám, ma csodák csodájára kaptam tüdőt. Hogy milyen a “szép”, nem tudom, hiszen nem vagyok tapasztalt vásárló etéren, és nem is volt már csak három darab, így emlékezve, hogy elég sok részt ki kell dobni, kettőt megvettem, kértem mellé egy kilónyi szivet is (Apu mondta hogy az kell bele mindenképpen) és boldogan hazacaplattam…
Ezután pedig kezdődött az alkotás hosszú folyamata… hmmm, most megmondom nektek, tíz éven belül nem tervezem újra, vagy legalább addig nem, amíg újra el nem felejtem milyen macerás ez az egész. Kb. három órám ment rá a dologra, mondjuk megérte, mert Apu és a Nagyikám is boldogan befalt egy-egy hatalmas adagot és mindketten azt mondták, tökéletes lett. Maradt persze bőven, ezt szépen lefagyasztjuk Apunak, tehát ha elosztom az időt tíz étkezésre, már nem is olyan súlyos.

Hozzávalók:

~ 1 kg sertés tüdő
~ 1 kg sertés szív
1 csomag zöldség
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
majoranna, babérlevél, szemes bors
citrom és/vagy ecet
(mustár)
2 evőkanál liszt
olaj


tálaláshoz: tejföl

A szivet és a tüdőt megmostam és annyi vízzel amennyi ellepi, külön-külön edényben feltettem főni. Ugye mindenki ismeri: “Kicsi vagyok én, majd megnövök én, mint a tüdő a fazékból, kidagadok én…” kezdetű dalocskát?! Nos a tüdő valóban dagad, tehát az edény, amire gondoltál kicsi, kétszer akkora kell! Amikor a víz felforrt, akkor a szivet megsóztam, az edényt lefedtem és csendesen forraltam tovább. A tüdőről azonban az első levet leöntöttem, újat forraltam, és ezt már megsóztam, úgy főztem 1 órát. Mivel úgy döntöttem, hogy a szív edénye lesz az, amiben az étel végül elkészül, annak szép méreteset választottam, és ebbe pakoltam minden egyéb hozzávalót is: darabolt zöldséget, kb. 10 szem egész borsot, egy-egy teáskanálnyi majorannát és őrölt babérlevelet, egészben a vöröshagymát, apróra vágva a fokhagyma gerezdet, beledaraboltam a hámozott citrom felét (másik felét később belecsavartam a főzőlébe). Mikor már jó fél órája főtt, a sziveket kiemeltem a léből és vékony csíkokra szeleteltem mindet. Természetesen a nem kívánatos részeket levágtam (eltettem mindent a Mamó nemrég örökbe fogadott cicájának). Mire ezzel végeztem, eljött a tüdő ideje is, ezt is négy darabban, adagonként kiemeltem a léből, kivágtam a hörgőket és egyéb fura dolgokat (kb. a felét kidobtam), és csíkokra vágtam. Most már egy edénybe került a szívvel, így főztem az egészet kb. másfél órát még. Amikor már jó puhának tűnt, akkor még ízlés szerint savanyítottam (ecettel, mustárral) és nem fogadtam szót azon receptek szerzőinek, akik azt javasolták, hogy a zöldséget ki kell dobni. Én bizony belepaszíroztam a főzőlébe az egészet. Így nem is kellett túl sok rántást készíteni (hagyományosan készült, de kb. 1 evőkanál cukrot is tettem a bele). Csak tálalásnál tejfeleztük, így tovább eláll illetve lefagyasztható. Köretként zsemlegombócot adtam hozzá.