Bográcsgulyás

Imádunk bográcsozni, de mennyiségi okok miatt kettőnknek nem szoktunk nekilátni a kerti, nagyobb léptékű főzőcskézésnek. Mázlinkra, ezen a hétvégén a siófoki piacon összefutottunk néhány régi, kedves ismerőssel és felvetettük a kerti parti ötletet, akik lelkesen mondtak igent nekünk. Mint kiderült a gyors számlálásból, másnapra 9 főnyi csapat gyűlt össze a bográcsozáshoz, igaz volt egy vegetáriánus is, akivel nem kellett a húsos levessel számolni. Neki wokban sütöttem mindenféle roppanós zöldeket olaszos fűszerezéssel, és kapott hozzá némi mártogatóst is.
No de, visszatérve a gulyáshoz, ma reggel vettem észre, hogy nem írtam még fel a sufoneszára magyaros gulyás receptet, így ezt most pótolom.

Hozzávalók (8-10 főre):

2,5 kg vegyes marhahús (comb, lábszár, lapocka)
1 csomag fehérrépa, zöldjével
1 csinos zeller, zöldjével
2 csomag új sárgarépa
2 nagy fej vöröshagyma
1,5 kg “öreg” krumpli
2 szem paradicsom
1 evőkanál darált paprika
zsiradék

fűszerek ízlés szerint:só, bors, pirospaprika, köménymag
csipetke

A felaprított húst a zsiradékon kérgesre kapattam, majd borsoztam és meghintettem köménymaggal, picit még pirítottam, a tűzről levéve átforgattam fűszerpaprikával, sóztam, és felengedtem annyi vízzel ami ellepte. Ekkor tettem a léhez a finom kockákra vágott, sózott vöröshagymát és a kettévágott paradicsomokat is.
Mialatt a fiúk a választott nedüt kortyolgatva óvták a pörköltes alapot, a lányok megtisztították a zöldségeket (az idei répákat elég volt csak megkapargatni), és tálakban kikészítették a tűz közelébe.
Kb. másfél órányi főzés után a bográcsba került a zeller gumó és szár, a petrezselyemlevél köteg, valamint az összes fehérrépa, karikákra vágva. Újabb óra múlva a hús már egész puha volt, így mellé kerülhetett a darabolt sárgarépa, és a krumpli kockákra aprítva.
Ekkor kóstoltunk, és utánfűszereztünk az ételt pedig forró vízzel leves állagúra higítottuk. Forrás után nagyjából negyed órát vártunk, majd a csipetkét is az illatos lébe szórtuk és egyúttal kezdtük is a tálalást – tányérokat, evőeszközöket, no meg puha fehér kenyeret, csípős paprikát, sót és borsot készítettünk az asztalra.

Csipetke
Bevallom, a csipetke készítés sosem volt a kedvenc foglalatosságom, ám nagy szerencsémre ezt most átvállalták tőlem. Meglepett, hogy a lányok nagy egyetértésben vizet is tettek a tésztához. Ez számomra újdonság volt, mert nekem Anyu úgy tanította, hogy 1 tojáshoz (amit megsózunk), annyi lisztet kell hozzágyúrni, amennyit felvesz (ez a tészta jó kemény). Mi sosem tettünk vizet a csipetke tésztájához (mert az a nokedli, nem igaz?! :)). Ők azonban váltig állították, hogy így kevésbé lesz kemény és persze jóval kevesebb víz kell mint a galuska tésztájához, éppen hogy csak egy kupicányi. Kétségtelen tény, az apró kis levesbevalójuk istenien sikerült, zokszó az állagával kapcsolatban a vacsora alatt nem hangzott el…

(Anyja)

Paprikás krumpli, bográcsban

Gyerekkorom első vándortáborának egyik meghatározó élménye volt a paprikás krumpli főző verseny. Az ember azt hinné, hogy ez az étel elronthatalan, pedig nem így van- tanusíthatom, több féleképpen is elrontható akár a konyhában, akár szabad tűzön készítik el. A maga egyszerűségében pedig fenséges, gyorsan elkészíthető egytálétel.


Hozzávalók (4-6 főre, étvágyfüggő):

3 kg burgonya
3 nagy fej vöröshagyma
1 nagy húsos paprika
1 szál kolbász
(gyulai)
ujjnyi házi szalonna
1 csomag koktél paradicsom
1-2 szem paradicsom
piros paprika, só

A szalonnát zsírjára sütottem (ha nincs szalonnánk, akkor jó a bőrke is – amit én ha nem használok fel, mindig elteszek a füstölt ízt kívánó levesekbe, vagy ilyen alkalmakra), az apró kockákra vágott, sózott hagymát rádobtam és megdinszteltem. Ekkor adtam hozzá a karikákra vágott kolbászt is, no meg a durvára darabolt paprikát. Amikor lepirult, leemeltem a tűzről és pirospaprikával meghintettem, elkevertem, majd hozzáadtam az ízlés szerint felvágott krumplit és a paradicsomdarabokat (elmaradhat). Annyi vízzel öntöttem fel, hogy éppen ellepje. Így rotyogtattam a krumpli puhulásáig, ekkor beledobtam az apró virslifalatokat és 2 perc múlva, nagy karéj fehér kenyérrel tálaltam.

Lecsó bográcsban (Jó Póknak szeretettel)

Ó, egész meglepő, de ha belegondolok, még csak most volt az idei első bográcsozás a “birtokon”. Mondjuk jobb későn mint soha, és nagyszerűbb étket, mint egy gyors lecsót, el sem tudok képzelni erre az alkalomra.


Hozzávalók:

8 nagy fej hagyma
kb. 1 kg paprika
2 db bogyisz paprika
kb. 1 kg paradicsom
kb. 15 dkg házi szalonna
1 szál házi, csípős kolbász
debreceni
(vagy virsli, ki mit szeret)
pirospaprika, só
csípős paprika

Amíg életem párja lelket lehelt a tűzbe, addig én szépen előkészítettem mindent. Elsőként ketté, majd szeletekre vágtam a hagymát és sóval összekeverve beraktam egy tálba. Ezután felkockáztam a szalonnát (a bőrét egyben hagytam, de ez is bekerült a bográcsba), kicsumáztam és felkarikáztam a paprikát, leforráztam, meghámoztam és daraboltam a paradicsomot, ízlés szerinti darabokra vágtam a kolbászt és a debrecenit.

A pattogó tűz felé rakott bográcsban elsőként a szalonna landolt, majd mikor már szépen megsült, rádobtam a hagymát. Ezt igazán nem sikerült lepirítani (nem is volt cél), hiszen a sótól levet engedett. Kb. 5 perc múlva hozzáraktam azt a kolbász adagot, amit szét akartam rotyogtatni a sűrű szaftban, és nem bántam ha látványra nyoma sem marad.
Ezután az egészet kb. negyed órán át rázogatva főztem, majd rádobtam a paprikát, és alaposan átkevertem az egészet. Amikor már a paprika is átsült, leemeltem a bográcsot a tűzről, megszórtam az illatozó ételt piros fűszerpaprikával, összekevertem, majd hozzáadtam a darabolt paradicsomot.
Talán még ha tíz perc kellett, és már kész is volt az étel, melybe ekkor beleforraltam a megmaradt kolbászt és a felkarikázott debrecenit is. Tálaláskor finom puha kenyér és fröccs került mellé az asztalra.

(Anyja)

Maglódi majális

Szabadban főzni óriási élmény, ezért aztán nagy rajongással látogatom a gasztronómiai rendezvényeket, ahol ha lehet mindent lelkesen meg is kóstolok, kérdezek és tanulok, hiszen rengeteg tapasztalatra van szükségem ahhoz, hogy magam is egyre finomabbakat alkossak a nyaralónkban rendszeresen készülő bogrács ételekből.

Az idei majálist úgy alakult, hogy Maglódon töltöttük, ahol tucatnyi finom, illatos, ínycsiklandó étket készítettek a helyi csapatok, melyekből bárki kóstolhatott illetve kaphatott porciót, és a becsület kasszába tett pénzzel a helyi óvodát illetve a néptánckört támogathatta. A fejedelmi csemegék közt készült budapest ragu, marhapörkölt juhtúrós galuskával, palóc leves, magyaros erdei gomba pörkölt, aszaltszilvás ragu, kakaspörkölt, hétvezér pörkölt, töltött káposzta, és “csak úgy mellesleg reggelire” olyan pecsenye sült az egyik tűzrakóhelyen a boronatárcsában, hogy az embernek elállt a lélegzete…


Mutatok néhány képet, hogy átérezzétek a szó legnemesebb értelmében kapott sokkot, mmMMMm én úgy befaltam… előbb a levesből, majd egy kis káposzta kóstolás, aztán aszaltszilvás ragu (hmm hát ez isteni!), majd jött a hétvezér pörkölt tésztával, séta közben nagy kanálnyi erdei gombás csemege a csodás csipetkével, végül marhapörkölt a juhtúrós galuskával és bizony volt, amit nem is kóstoltam (például sajnos a kakaspörkölt kimaradt)… Mindehhez persze csapolt sör dukált, a házi szilva pálinkát inkább kihagytam.

(Anyja)

Harcsapörkölt túrós csuszával

Bevallom, még sosem ettem harcsapörköltet, ezért nagyon örültem amikor barátaink erre a hétvégére bográcsozást terveztek, és a kiszemelt étel a harcsapöri lett.
Köretként a túrós csuszát már én javasoltam a szervezőnek, hiszen minden forrásom szerint, ezzel a legfinomabb ez a fejedelmi étek.

A harcsapörit a Husi készítette, így a recept is tőle van most, de majd a nyáron elkészítem magam is, és ha variálnék, megosztom majd veletek.

Hozzávalók (kb. 10 személyre):

kb. 3 kg afrikai törpeharcsa vagy sima harcsa filé
(nálunk most vegyesen volt mindkettő)
6-8 fej vöröshagyma
5-6 gerezd fokhagyma

4 evőkanál pirospaprika
zsír vagy olaj
2-3 dl fehérbor
kapor
2 dl tejszín
5 dl tejföl

a körethez:
2 kg csusza tészta
1,5 kg házi túró
1 l házi teljföl
1 kg szalonna

A vöröshagymát és a fokhagymát apróra vágjuk, a halat egyforma kockákra (kb. 5×5 cm) daraboljuk. A vörös hagymát üvegesre dinszteljük a zsiradékban, majd a tűzről a bográcsot leemelve beleforgatjuk a haldarabokat, a fokhagymát és a pirospaprikát. Ezután a bográcsot visszarakjuk a tűzre és felhevítjük. Amikor a hal husa fehéredik és a zsír sercegni kezd, felöntjük 2-3 dl fehér borral és megpároljuk. Rázogatva mozgatjuk.

Kb. 10 perc után a tejföllel elkevert tejszínt és a kaprot hozzáadjuk, borsozzuk és megrottyantjuk.

A körethez a csusza tésztát sós vízben kifőzzük, a szalonna zsírjával átforgatjuk. Belekeverjük az összetört túrót, tejfelezzük és a szalonna pörcökkel megszórjuk. Erre (vagy mellé) szedjük a harcsa pörköltet.

Tipp! Aki szereti, még a csuszára is szórjon kaprot (sajnos most friss nem volt, a mirelit meg nem az igazi… na majd nyáron!).

(Anyja)