Svéd citromtorta a huszonhetedikre

A napokban már 27 éves lesz a lányom! Úgy alakult hogy ezt mi családilag ma ünnepeltük. Ha sütikről beszélünk, akkor az én Virágom mindig is odavolt a citromos dolgokért, ezért általában ilyenkor valamilyen citromos tortát készítek neki.
Mivel az ünnepi menü igyekezett a család több tagjának is kedvezni, ezért elég súlyos lett: babgulyás és túrógombóc. Mivel a terv szerint ennek befalása után következett még a torta, mindenképpen valami könnyű, egyszerű de különlegesen finom dolgot szerettem volna készíteni.
Számos hosszú percet a böngészésre szánva bukkantam rá a svéd citromtorta recepre, ami egyszerűségével és az általam elképzeld eredménnyel rabul ejtett.

Így ma délelőtt ez készült a csemetének. Az eredmény annyira finom, hogy nekem is kedvencem lett…

Hozzávalók:

15 dkg puha vaj
15 dkg cukor
10 dkg liszt
1 csomag vaníliás cukor
2 egész tojás
1 bio citrom
csipet só

A vajat még tegnap este elővettem, hogy puha legyen.
A sütőt bekapcsoltam és előmelegítettem 160 fokra (normál fokozat, nem légkeverés).
A cukrot és a tojásokat robotgéppel habosra kevertem.
Ezután hozzáadtam a puha vajat a masszához, beleszórtam a forró vízzel megmosott citrom lereszelt héjat és a frissen kifacsart levét.
Jól átpörgettem a géppel, és teáskanalanként pakoltam hozzá a lisztet, amíg el nem fogyott.

Ekkor a gondosan kivajazott tortaforma jénai tálamba öntöttem a tésztát és az előmelegített sütőbe raktam, amiben 160 fokon 35 percig sütöttem.
Ahogy mások is írták, ez a süti nem állja ki a tűpróbát, mert belül puha, szaftos. De tényleg készen van 35 perc múlva!
A tortát a sütőből kivéve hagytam kihűlni és évszámok ide vagy oda, szimbólikusan csak egy sárga gyertyácskát szúrtam a közepébe.
Porcukorral hintve tálaltam.

Isteni finom lett! Szerintem el fogom készíteni “csak úgy” is, mert hűtőben tuti eláll és szerintem nyáron egy forró kávé mellé remekül illik.

Boldog születésnapot Virágszálam!

Húsvéti készülődés: mini kuglóf teszt

A napokban érkezett meg a Tchibo-tól rendelt csomagom, aminek túlnyomó része szilikonos sütőformákat tartalmaz. Már amikor válogattam is a kuglóf izgatott legjobban, bár a mini tortaforma is nagyon izgi! Klasszikus muffin sütőm van, de azt reméltem, új lehetőségeim nyílnak majd ezekkel a szilikon formákkal, ezért azt is rendeltem.
A héten meg is kezdtem a húsvéti főpróbákat és a mini kuglóf recepttel kezdtem el kísérletezni. Megnéztem az interneten számos receptet, de egyiket sem akartam egy az egyben kipróbálni, inkább alkottam egy sajátot, pontosan mérve mindent, hogyha jól sikerül, megőrizhessem.

Olvass tovább!

Meggyes lepény

Igaz, már évekkel ezelőtt, itt a blogon közzétettem egy meggyes lepény receptet, de azt hiszem most, hogy a hőség ellenére már második nap sütök egy tepsi illatos süteményt ebből a savanyú és csodaszép gyümölcsből, talán jobb ha megint leírom, illetve felfrissítem a receptet, mert már nem pont úgy készül, mint akkor…

Hozzávalók:

5 db M-es tojás (vagy 4 L-es)
20 dkg finom liszt
20 dkg cukor
(lehet kristály, por vagy barna is)
20 dkg puha vaj (esetleg margarin)
egy vanília rúd kikapart belseje
egy kupica fehér rum

két nagy marék kimagozott meggy

A puha vajat és a cukrot robotgéppel habosra keverem. Egyenként hozzáadom a tojásokat, a vaníliát és a rumot. Ezután a lisztet evőkanállal szoktam a tésztához adagolni és hagyom a gépet pörögni kicsit, hogy jó habos tésztát kapjak.
Kivajazott tepsibe öntöm a masszát és a tetejére szórom a lecsepegtetett, magozott gyümölcsöt. Előmelegített sütőben aranysárgára sütöm. Nekem gázsütőm van, ebben az első 5 percet 200 fokon tartom, majd lejjebb veszem és további 40 percig sül kb. 180 fokon. Tűpróbát érdemes tenni, és néha ránézni, nehogy megégjen.

Tipp! Aki nagyon könnyű tésztát akar, verje fel a tojások fehérjét külön és az utolsó fázisban forgassa a masszához, én nem szoktam ezzel pepecselni.


Néhány szó a meggy magozásáról

Nekem nincs meggymagozóm, valahogy nem szeretem az ilyen kizárólag egy célra használható kütyüket (újburgonya hámozó berendezés, tojássárgája szétválasztó stb.), mert előbb-utóbb a szekrényem mélyén végzik úgyis.
Egy nagy tálban szoktam a meggyet megmosni, majd a víz alatt nyomom ki a magokat, hogy ne fröcsköljem össze a konyhát (bár valahogy mindig sikerül mégis). Így mindig ellenőrizni tudom, hogy a valóban egy meggyből egy mag kikerül, és még az utolsó fázisban újra ellenőrzöm, megnyomkodva kicsit a gyümölcsöt, maradt-e benne bármi kemény.
Sajnos a bolti árukban mindig akad egy-egy meggymag és a fogorvosi kezelés nem olcsó mulatság, érdemes ezt a kis plusz időt ráfordítani az ellenőrzésre akár saját munkáról akár a mirelit illetve konzerv terméket használjuk fel.

Mézes gombok

Arra gondoltam, kipróbálok idén egy új mézes receptet. Pontosan nem tudtam milyet szeretnék, lehetőleg olyat aminek van “teste” – tehát nem vékony, rajzolós, karácsonyfadíszest – ha lehet puha és az is marad, amíg kitart.
Rengeteg receptet elolvastam és már tudom a puhaságra a gyógyírt is. Végül kreáltam egy saját receptet. Néhány napos, a mézeseim lezárt üvegekben vannak, egyelőre puhák.

 

Hozzávalók:

1 kg liszt
3 dl méz (vegyes virág)
3 egész tojás
12 dkg nádcukor
20 dkg vaj
2 teáskanál szódabikarbóna
2 evőkanál mézes fűszerkeverék
1 evőkanál holland kakaópor

A puha vajat, a cukrot, a mézet és a tojásokat egy nagy edényben robotgéppel összekevertem. A lisztet egy tálba tettem, hozzá szitáltam a szódabikarbónát és a kakaót, majd alaposan átkevertem. A robotgép erősebb keverőkarját használva, folyamatos forgatás közben, kanalanként adagoltam a masszához a lisztes keveréket. Amikor elfogyott, szép, ragacsos, de bizalomgerjesztő tésztám lett. Ezt bepakoltam a hűtőbe pihenni néhány órára.
A pihentetett masszát én most nem nyújtottam ki. Sütőpapírrral bélelt tepsibe golyókat formáltam (kisebbet mint egy dió, olyan méretes cseresznyényi darabokat), majd a kezemmel lelapítottam őket. Egy üveg száját használva képeztem ki a gombok peremét és kínai evőpálcikával szúrtam ki a lyukakat.
180 fokos sütőben 10 percig sültek. Ezután az asztalra raktam a tepsit, amelyik gombocska eltorzult, annál még melegen megigazítottam lyukakat és hagytam őket kihűlni.

Két tepsivel még aznap este megsütöttem, a többit hagytam másnapra… Ebből az adagból több mint 100 gombom lett!

Részletes leírást találtok a gombok készítéséről a kreatív blogomon: Pink Red – Mézeskalács gombok

Emlékeztetőül álljanak az előző évek mézes receptjeinek linkjei:

karácsonyi mézes
egyszerű mézes

Pityókás kekszgolyó

Jó ideje nem eszünk már bolti kekszeket, inkább magam sütök, akkor legalább tudom mi van benne és csak rajtam múlik a minősége, állaga. A páromnak étcsokis-zabpelyhes kekszeket gyártok rendszeresen, én jobban kedvelem a fahéjas változatot…
Igenám, de az egyik kekszes dobozban még ott csücsültek a Győri Édes zabfalatok, és sajnáltam volna kidobni őket. Fogtam hát a kupac kekszet és darálóban felaprítottam mindet. Szerintem megvolt majdnem a teljes csomag, elfelejtettem megmérni, de lehetett kb. 10-12 dkg.
Ehhez cirka 5 dkg vajjal felolvasztottam egy tábla étcsokoládét (a Lidlben 240 Ft körül már van 70%-os!) és a meleg masszába kevertem a darált zabfalatokat.


Csak az illata kedvéért egy kupicányi, jó minőségű fehér rumot is öntöttem a masszámhoz, és volt itthon kb. 5 dkg dió is, amit még őrölve hozzádobtam.
A Kedvest kértem meg a gyúrására, mert az én kezem sajnos nem bírja. A diónyi gombócok formálására azonban már készen álltam, és mivel jó vajas, csúszós lett a kekszmassza állaga, nem nagyon kellett vizezni a kezemet sem.
Az elkészült gömböket  picit megpirított majd durvára őrölt hántolt mandulába hempergettem.
Amikor kihűl, már kemény, ropogós, finom, szinte trüffel jellegű csemege.

Tipp! Szerintem megfelelő csomagolásban (üvegtál, fémdoboz), hűvös helyen hetekig eláll és akár karácsonyi ajándéknak is remek.

Szilvás gombóc

Szilvafát ráztunk a szomszédban hétvégén. Csak úgy finoman, gyengéden, hogy valóban csak az érett gyümölcs hulljon le, amelyik még kicsit sütkérezne az őszi napon, maradjon. Kosárkában kaptam én is, a többit kedves szomszédnak gyűjtöttük télire. Az idei ősz talán legszebb szombatja volt, sok sétával és csodás, melengető napsütéssel. Azt terveztem, gombócba rejtem majd a szilvákat, de csak csütörtökön. Reméltem, nem ütötték meg magukat túlságosan és a viaszos héj is segít, hogy ne romoljanak meg addig.
Szerencsére minden a tervem szerint alakult, így tegnap édesapám egyik legkedvesebb csemegéjét készítettem, klasszikus szilvás gombócot.

Hozzávalók:

1,2 kg “öreg” burgonya (~ 1 kg tört, főtt burgonya)
40 dkg rétesliszt
3 evőkanál vaj
24 szem szilva (ha nagyszemű, akkor 12)
fahéj
kockacukor
20 dkg zsemlemorzsa
csipet só

A burgonyát megmostam és héjában, csipet sóval, lassan megfőztem. Még forrón hámoztam, villával összetörtem és elkevertem a liszttel, valamint 1 evőkanál vajjal.
A szilvát megmostam, kimagoztam és kettévágtam őket, mert jó nagy szemeket kaptunk. Minden félbe, a mag helyére szórtam pici fahéjat és becsüccsentettem egy kockacukrot.

 A tésztát nem nyújtottam ki, ahogy legtöbb recept írja, hanem csíptem belőle egy nagyot, gombócot formáltam, majd azt kisujjnyi széles lepénykévé lapítottam és a közepébe ültettem egy fél szilvát. A csomagot összezártam, ügyelve arra, hogy sehol ne legyen rés, amin az olvadó cukor és a szilva finom leve kifolyhatna.

A megadott tésztamennyiségből 24 gombócot tudtam hömbölgetni, ezeket forró, sós vízben nagyjából 15 percig főztem.
A főzési idő addig tart, amíg feljönnek a víz tetejére és ekkor még néhány percet – érzéssel – kell nekik adni.
Az elkészült csemegét pirított zsemlemorzsába hempergettem, de van aki darált mákba vagy dióba forgatva teszi az asztalra.

Jó étvágyat!

A zsemlemorzsa pirítása egyszerű, de odafigyelést igényel, különben könnyen megég. 2 evőkanálnyi vajat felolvasztottam, amikor habosodott beletettem a 20 dkg prézlit és gyakran kevergetve, takaréklángon piríottam arany színűre. Ha a lányom is kap a csemegéből, akkor mindig beleszórok egy teáskanálka cukrot (mostanában már barnát), hogy édesebb legyen, mert ő magában is majszolgatja.

Tipp! Ugyanebből a tésztából készülhet nudli is. Akkor csak kézzel ki kell sodorni a tésztát a kívánt méretűre és addig főzni, amíg feljönnek a víz felszínére.
A nudli is változatosan tálalható, morzsásan, mákosan, túrósan, diósan, sőt kókuszpehellyel is. Ha nem kerül rá azonnal feltét, vagy “csupasz” köret lesz, akkor a vízből kiemelve zsiradékkal kell átforgatni.

Diós meggyes metélt

Nem ettem még ilyen tésztát, nem is tudom van-e ilyen recept (most már van!).
Tegnap egyszerűen megláttam a hűtőben az ihletet adó hozzávalókat, megkívántam és elkészítettem. Csak egy adagnyi volt csak, így az én véleményem állhat csak itt: nekem nagyon ízlett!

Hozzávalók:

1 “fészek” tagliatelle (széles metélt)
2 evőkanál finomra darált dió
2 teáskanál barnacukor
1 maréknyi meggy (mirelit)
vaj
csipet só

A tésztát bő sós vízben, nagyjából 8 perc alatt kifőztem és pici vajat tettem rá.
A fagyos meggyet a cukorral serpenyőben felrottyantottam, amíg sűrű levele lett.
A kifőtt tésztára szórtam az őrölt diót és szaftos meggyel megkoronáztam.

Mákos guba

A párom már annyit emlegette ezt az ételt és kínjában evett is ott, ahol szoktak “céges-ebédelni”, hogy úgy döntöttem, bevállalom én is, elkészítem a hétvégén, lesz ami lesz. Ez nem lenne pánik általános esetben, sőt vashiányra még jó is a mák, csak a gyomorfájásra és emésztőrendszeri gondokra nem igazán, márpedig az van nekem jónéhány hete.
Szerencsére a piacon vett mákot nagyon alaposan megdarálták, így nem volt semmi gond.
A Kedves és én teljesen máshogy szeretjük ezt a csemegét, ő sok vanília sodóval, “tocsogósan” (de nem elázva!), én forró meggyel és úgy, hogy a kiflik még itt-ott ropognak…

 

Hozzávalók:

4 (szikkadt) kifli
2 x 4 dl tej (laktózmentes)
4-5 evőkanál barnacukor vagy méz
15 dkg darált mák
maréknyi meggy
5 dkg vaj
2 evőkanál vaníliás cukor
1 teáskanál napraforgó olaj

Kicsit sok edényt piszkolok össze ezzel a kajával, de csak így finom, nincs mit tenni…
A kifliket felkarikázom és több turnusban mindkét oldalukat vajon megpirítom. A serpenyőbe egyszerre kb. 2 dkg vajat és pici olajat teszek, felforrósítom, és amikor már habzik, akkor dobom bele a péksütit (az én edényembe két kiflinyi fér egyszerre).
Gondosan, fogóval forgatom, nem rázom, mert akkor nem tuti, hogy minden úgy ropog, ahogy szeretem.
A készre pirult karikákat egy tepsibe szedem.
4 dl tejet felforralok, vaníliás cukorral édesítem, és a tepsi mellé készítem.
A magozott meggyet (lehet friss, fagyasztott) kanálka barnacukorral megszórom és felforralom. Ezt is serpenyőben készítem, így hamar elfő a felesleges lé és szépen besűrűsödik.
A második adag tejből híg vanília pudingot készítek (nem molyoltam a klasszikus sodóval), amit barnacukorral édesítek.
Mire minden kész tuti megpirultak már a kiflik is, lehet tálalni és gyorsan fogyasztani, mert a guba frissen a legjobb: a kiflikre öntöm a forró tejet, átforgatom őket, hogy jól felszívják az édes lét. Ezután meghintem a mákkal és tányérokra szedem.

Életem párjának nyakon öntöttem sodóval, és mikor látta a meggyet, persze azt is kért, így azzal is megpettyeztem. Magamnak inkább a pirultan maradt, kevésbé mákos karikákat szedtem ki, mellé öntöttem a vaníliás mártást és sok meggyet. MMmmmmmMMM!

Ha marad, akkor mi külön szoktuk eltenni, nem a sodóval nyakonöntve, mert akkor teljesen szétázik.

Nagy keksz-teszt: Áfonyás-mandulás és Vaníliás-diós

Ma este folytattam a tegnapi keksz készítést, azaz a keksz-tesztet. Azt nem lehet mondani, hogy a másik két tészta nem állt eleget, hiszen több mint 24 órát voltak hűtőben… A mai sorozat elkészítése nagyjából két órát vett igénybe, és bizony reggel is lesz még mit mosogatni, de megérte. Legalábbis kóstolásilag.
(A kalóriákat most hagyjuk, bár igyekeztem ellenállni és szerencsére az illatok nem hízlalnak.)
Tulajdonképpen ma kétféle keksz sült, csak még fűszerekkel variáltam a tésztákat. Az egyik az áfonyás-mandulás változat volt, a másik pedig a vaníliás keksz, a többi csak fűűűsszer…

nagy keksz-teszt

Áfonyás-mandulás keksz

Ebbe a tésztába kevertem bele a tojássárgákat, így jól kiegészítik egymást a gyömbéres-mandulás keksszel és ha két nap alatt készül, akkor kényelmesen elkészülhetünk…

Hozzávalók:

80 gramm mandulaliszt
40 gramm kölesliszt
190 gramm (tönköly)búzaliszt
120 gramm (nád)cukor porrá őrölve
100 gramm aszalt vörösáfonya
170 gramm vaj
2 tojás sárgája
fél citrom frissen facsart leve
1 rúd vanília kikapart belseje
csipetke só

A keksz hozzávalóit először robotgéppel, majd kézzel gyúrtam össze. Ha nem nyúlunk hozzá kézzel, akkor morzsaszerű marad! Ezután elcsomagoltam a hűtőbe másnapra. Nálam most több mint 24 órát pihent. Ekkor a felét kinyújtottam és kiszaggattam. Nem könnyű vele bánni, hiszen ha megmelegszik kicsit, a tészta tapadós lesz, az áfonya pedig nem egy alkalmazkodó típus, ezért érdemes szabályosabb formával dolgozni (kör, hold) és elővenni egy kést is, csak úgy rásegítés-képpen…
A kekszek sütőpapírral bélelt tepsibe rakva, előmelegített, 180 fokos sütőben kb. 12-15 perc alatt sülnek meg.
Én ma a felét kör alakúra sütöttem, míg a második adagba kevertem egy csapott teáskanálnyi fahéjat is, és ezt a változatot kisebb félholdakra szaggattam. Ez a keksz roppanósabb, fűszeresebb lett.
A tartós tesztre az illat miatt nem sok esélye van…

Vaníliás-diós keksz

Ezt a kekszet azért néztem ki magamnak, mert dió is volt a tésztában, amit minden általam eddig ismert formájában nagyon kedvelek. Bár idén ha jól tudom nem sok termett, azért megfizethető, és uzsonnára egy csésze teával kiváló pocak-nyugatótnak tűnt…

Hozzávalók:

100 gramm barnacukor
100 gramm vaj
100 gramm búzaliszt
50 gramm darált dió
50 gramm darált mandula
1 rúd vanília kikapart belseje
1 apró tojás
picinyke só

A tésztát érdemes gyorsen, de kézzel összedolgozni. Akinek – mint nekem – nem megy, az kezdje géppel, de a szeretetét kézzel gyúrja bele, melengesse meg.
Éjszakára (vagy legalább néhány órára) hűtőben pihikézzen az alkotó és a tészta is. Ezután lehet lisztezett deszkán 4-5 miliméteresre nyújtani és a 180 fokra előmelegített sütőben kb. 12 perc alatt (10-15 perc) megsütni. Pontosan az időt nem lehet meghatározni, én például kicsit sültebben, pirultabban szeretem – így az íze is más – de finom “szőkébben” is.
Kóstoljátok meg így is úgy is, és döntsétek el. Ez a tészta is variálható. Én például kipróbáltam a tegnapi tapasztalaton gyömbérporral. Így került a tészta felébe egy csapott teáskanálnyi és bizony nem bántam meg… de mint már mondtam, én gyömbér-függő lettem egy ideje.

Jó keksz-tesztet nektek is!

Meggyes pite

Tegnap a piacon képtelen voltam ellenállni a meggynek. A “Jajj de jó, itt a nyár – együnk gyümölcsöt!” apropó okán már körte, alma, és eper is volt a kosaramban, de mégis elcsábultam. A meggyből nálunk általában süti lesz, olykor leves, esetleg gyümölcssali alkotóelem…
Ma volt időm arra, hogy elkészítsem a meggyes sütit, méghozzá a számomra egyik legkedvesebb és ráadásul a leggyorsabb módon.

Hozzávalók:

50 dkg meggy
10 dkg puha vaj
3 egész tojás
25 dkg cukor
25 dkg rétes liszt
1 evőkanáln finom liszt
2 dl tej
1 kupica (fehér) rum – elmaradhat
1 teáskanál sütőpor

A meggyet alaposan megmostam és kimagoztam.
A vajat a tojásokkal és a cukorral habosra kevertem. Ezután kanalanként adagoltam hozzá felváltva a sütőporral összekevert lisztet és a kupicás pohárral löttyintett tejet, a végén epdig belelöttyintettem a rumot is. Ezután kivajazott muffin kapszlikba kanalaztam a tészta egy részét (a formák feléig), mindegyikbe pakoltam a lisztbe hempergetett meggyből, majd ismét egy kanálka tészta következett és készen is voltam az előkészületekkel!
180 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt sült meg ez a muffin formás adag. Igaz, ez nem muffin tészta, de nagyon szeretem ennek a tésztának a ropogós szélét, amiből így jóval több van, ezért készítettem így is.

A megmaradt tésztát egy kisebb, kivajazatt jénai tálkába (átmérője 18 cm) tettem, megszórtam a lisztes meggyszemekkel és azonos hőfokon, kb. 30 perc alatt megsütöttem a klasszikus változatot is. (Tűpróbáig kell sütni, ez így lassabban készül el.) Persze lehet az egész adagot tepsiben is készíteni, ki hogy szereti jobban…
A nagyon édes szájúak tálaláskor még porcukorral is megszórhatják, de szerintem nem szükséges.

Tipp! Lehet variálni a gyümölcsöt is, de maga a meggyes változat is készülhet pl. reszelt citromhéjjal vagy pirított dióval, mandulával bolondítva, és ínyenceknek fahéjas változat is készülhet – ez utóbbiba szerintem nem való a rum.