Rakott brokkoli

Diétázunk. Kicsi párom megunta a pocakméretét (ami szerintem tökéletes), és szeretné hogyha a hasizma feletti párna mérete csökkenne. Ehhez pedig nem elég az edzés, étrend váltás is kell. Így aztán ősztől belevágtunk, és minden nap főzök, megint. Eddig olyan nagyon említésre méltót nem alkottam, de a tegnap este készült rakott brokkolit megörökítem, még akkor is ha ezt a Kedves nem eszi meg, mondván a “brokkoli ufo, én olyat nem eszek”.

Hozzávalók (2 személyre):

500 g brokkoli
160 g darált pulykahús (zsírtartalom 10%)
100 g főtt rizs
1 kisebb fej vöröshagyma
1-2 teáskanál olíva olaj
1 pohár kefír
1 tojás
bio ételízesítő
só, bors

A megmosott, rózsáira szedett brokkolit forró vízben 10 percig főzzük, leöblítjük és a 2/3-át egy tálba vagy tepsibe tesszük. (Ha nem teflon vagy kerámia, akkor picit érdemes kikenni vajjal vagy olajjal.)
Az apró kockákra vágott vöröshagymát kevés olajon megpároljuk, sózzuk, majd rászórjuk a pirospaprikát és a hússal elkeverve 10 percig rotyogtatjuk.
A főtt rizst a brokkolira terítjük. Erre borítjuk a szaftos darált husit. Borsozzuk, majd befedjük a brokkoli megmaradt rózsáival.
A kefírt az ételízesítővel és egy tojással elkeverjük és az ételre locsoljuk.
Előmelegített sütőben, 180 fokon 20 percig sütjük. Kettecskén befaljuk!

Tavaszi zöldséges kuszkusz

Anyja-Lánya napot tartottunk múlt pénteken. Kérdeztem a kis pipikémet, mit kér ebédre. Ő választotta a kuszkuszt, mert gyorsan elkészül, finom és egyikünk sem eszik ilyet túl gyakran, mert a fiúk nem rajonganak érte. Jó sok zöldséggel készítettem. Szerettem volna bele brokkolit is tenni, de sajnos nem kaptam frisset, így került bele végül a gomba – amit viszont nem terveztem.

Hozzávalók:

20 dkg kukszkusz
1 csokor újhagyma
25 dkg friss gomba
1 bébi cukkini
3 szál sárgarépa
citrom
petrezselyem
kanálka olaj

A titok szerintem annyi, hogy jól lőjjük össze a zöldségeket ízharmóniában és keménységben. Nekem fontos, hogy mindegyik már szinte puha, de még roppanós legyen, ne plötty.
Ezért úgy kezdtem, hogy a karikákra vágott hagymát kevés olajon megfuttattam, sóztam. Ezután jött a gomba mosása és nagyobb darabokra vágása. Ezt, ahogy készültem, folyamatosan dobáltam a serpenyőbe és pici citrommal meglocsoltam, hogy ne barnuljon meg.
Ezután a répát karikáztam majdnem egy centis darabokra és csak a végén került bele a cukkini. Itt már csak gyorsan átpirítottam és közben felforraltam a vizet. Ebből másfélszer annyi kell mint a kuszkusz (én konkrétan kimértem egy üvegedényben).
Ha felforrta a víz, elzártam a zöldségek alatt a gázt, beleszórtam a kuszkuszt, átkevertem és felöntöttem a forró vízzel, majd 10 percre letakartam.
Ezután villával fellazítottam még egy kevés olajat kevertem hozzá és megszórtam a durvára vágott petrezselyemmel. Citromszeletkéket is dobtam rá, de ez persze elhagyható, csak nekem most jól esett a savanykás íze.
Mi így ettünk, csak magában. Köretnek is remek lehet, például fehér húsokhoz (szárnyas, hal) vagy grillezett sajthoz.

Ez az adag köretként 4 főre elég, főételnek – önmagában – inkább csak 3 főt mondanék.

Mai ebéd – körtés rizs sajttal

Olykor nincs kedve az embernek sehova sem menni, de éhes.
Ilyenkor vagy mégis ki kell mozdulni, vagy abból ebédet alkotni, ami van itthon. Ha egyedül vagyok, sokkal inkább hajlamos vagyok fura dolgokba is belevágni, mint például ma is…

Első lépésként, bő, forró, sós vízben kifőztem egy csésze rizst – 10 perc. Eközben néhány szem még kemény körtét megtisztítottam és feldaraboltam, majd wokban, vajon, aszalt vörösáfonyával megpirítottam.
A közben elkészült, leszűrt rizzsel elkevertem és gazdagon megszórtam reszelt sajttal.

MMMmmmm, ízlik!
Kék sajt kockákkal, aszalt szilvával, dióval lehetne bolondítani… és ünnepnapokon, például kacsasülthöz is szívesen megenném.
Nyamm. :)

A karfiolt is karfiollal… sülve

Valamiért a hétvégi karfiol falásomról a Hyppolit, a lakájból vett idézet, a “hagymát is hagymával eszem” jutott az eszembe. Ritkán készítek kelvirágból ételt, mert a párom nem szereti, a szagát sem, ráadásul kissé puffaszt is, így általában beérem annyival, hogyha Anyuhoz megyek és ő meglep vele. Most azonban szezon van és olyan csodaszép karfiolok kínálják magukat mindenfelé, hogy nem tudtam neki ellenállni… főleg mert láttam Mautner Zsófi, Ízes élet című műsorában a “quinoa saláta sült karfiollal” készítését. Szívesen megkóstolnám a salátás verziót is, de első körben csak a sült karfiol piszkálta a csőrömet, de nagyon. Mivel ropogósra sült zöldségeket ígértek, titkon azt reméltem, a Kedves is megkóstolja majd…

Tepsiben sült, ropogós karfiol

Nagyjából másfél kilós karfiolt vettem, de majd hamarosan (a következő bejegyzésből) kiderül, hogy a sült változat mellett, ebből lesz még  négy főnek elegendő leves is…
A karfiolt megtisztítottam, és rózsáira szedtem. Ezután a videóban is bemutatott módon felszeleteltem – ügyesen, hogy mindig legyen egyenes, lapos oldala, amire majd rá tudom fektetni…
Nekem nem volt itthon most olíva olajom, ezért egyszerű napraforgó olajat használtam. A recept szerint, olajjal, sóval és frissen őrölt borssal forgattam át a kiválasztott szeleteket. A karfiol darabokat ezután sütőpapírral bélelt tepsibe fektettem és amelyikre kellett, annak a tetejét még ecsettel picit átolajoztam.
Nekem gázsütőm van, 220 fok szerintem a maximális teljesítménye, erre tekertem a hőfokszabályozót és 10 perc melegítés után betoltam a tepsit a sütőbe.
20 perc után kész is volt a csemege!

Önmagában ettem – pontosabban inkább faltam – de joghurttal, tejföllel vagy valamilyen fűszeres mártogatóssal is biztos isteni. Szerintem remek köret lehet, és variálható. Így frissen, melegen a legjobb, de másnap is fogyasztható volt wokban átpörgetve.

Sajnos a Párom nem kóstolta meg… No de, lehet így más zöldséget is sütni, legközelebb olyat választok, amit ő is szeret. ♥

Szilvás gombóc

Szilvafát ráztunk a szomszédban hétvégén. Csak úgy finoman, gyengéden, hogy valóban csak az érett gyümölcs hulljon le, amelyik még kicsit sütkérezne az őszi napon, maradjon. Kosárkában kaptam én is, a többit kedves szomszédnak gyűjtöttük télire. Az idei ősz talán legszebb szombatja volt, sok sétával és csodás, melengető napsütéssel. Azt terveztem, gombócba rejtem majd a szilvákat, de csak csütörtökön. Reméltem, nem ütötték meg magukat túlságosan és a viaszos héj is segít, hogy ne romoljanak meg addig.
Szerencsére minden a tervem szerint alakult, így tegnap édesapám egyik legkedvesebb csemegéjét készítettem, klasszikus szilvás gombócot.

Hozzávalók:

1,2 kg “öreg” burgonya (~ 1 kg tört, főtt burgonya)
40 dkg rétesliszt
3 evőkanál vaj
24 szem szilva (ha nagyszemű, akkor 12)
fahéj
kockacukor
20 dkg zsemlemorzsa
csipet só

A burgonyát megmostam és héjában, csipet sóval, lassan megfőztem. Még forrón hámoztam, villával összetörtem és elkevertem a liszttel, valamint 1 evőkanál vajjal.
A szilvát megmostam, kimagoztam és kettévágtam őket, mert jó nagy szemeket kaptunk. Minden félbe, a mag helyére szórtam pici fahéjat és becsüccsentettem egy kockacukrot.

 A tésztát nem nyújtottam ki, ahogy legtöbb recept írja, hanem csíptem belőle egy nagyot, gombócot formáltam, majd azt kisujjnyi széles lepénykévé lapítottam és a közepébe ültettem egy fél szilvát. A csomagot összezártam, ügyelve arra, hogy sehol ne legyen rés, amin az olvadó cukor és a szilva finom leve kifolyhatna.

A megadott tésztamennyiségből 24 gombócot tudtam hömbölgetni, ezeket forró, sós vízben nagyjából 15 percig főztem.
A főzési idő addig tart, amíg feljönnek a víz tetejére és ekkor még néhány percet – érzéssel – kell nekik adni.
Az elkészült csemegét pirított zsemlemorzsába hempergettem, de van aki darált mákba vagy dióba forgatva teszi az asztalra.

Jó étvágyat!

A zsemlemorzsa pirítása egyszerű, de odafigyelést igényel, különben könnyen megég. 2 evőkanálnyi vajat felolvasztottam, amikor habosodott beletettem a 20 dkg prézlit és gyakran kevergetve, takaréklángon piríottam arany színűre. Ha a lányom is kap a csemegéből, akkor mindig beleszórok egy teáskanálka cukrot (mostanában már barnát), hogy édesebb legyen, mert ő magában is majszolgatja.

Tipp! Ugyanebből a tésztából készülhet nudli is. Akkor csak kézzel ki kell sodorni a tésztát a kívánt méretűre és addig főzni, amíg feljönnek a víz felszínére.
A nudli is változatosan tálalható, morzsásan, mákosan, túrósan, diósan, sőt kókuszpehellyel is. Ha nem kerül rá azonnal feltét, vagy “csupasz” köret lesz, akkor a vízből kiemelve zsiradékkal kell átforgatni.

Töltött cukkini

Valami gyorsat, egyszerűt és mégis újat terveztem alkotni. A sovány túrót még szombaton beszereztem, és volt itthon cukkini is. Egy arasznyi méretűt megmostam, vékonyan meghámoztam, és kb. 5 centis karikákra vágtam, kanállal kivájtam és besóztam.
Zöld újhagyma szárból néhányat felkarikáztam és lenyúltam fél csokornyit a nyúl petrezselyméből is, amit mosás után finomra vágtam.
A cukkinik belsejét és a zöld fűszereket pici sóval állni hagytam 10 percig, majd kanálka napraforgó olajon megpároltam és hűlni hagytam.

A cukkiniket lemostam és lecsepegtettem. A kihűlt olajos növénykéket elkevertem 25 dkg sovány túróval. Nagyjából a felét a cukkinikbe kanalaztam, a másik fele megmaradt reggeli kencének a pirítósomra.

A halmocskák tetejére kevéske sajtot szórtam és kivajazott jénaiba ültettem. Gáz sütőben ~180 fokon 20 percig sütöttem, hagytam hűlni, hogy ne legyen forró és amíg a párom a borsófőzijét majszolgatta sült virslivel, én ezt falatoztam. Bevallom, nem cseréltem volna vele. Szerencsére a “nem vágyom cserére” érzés kölcsönös volt.

Marharagus caccavella

Még a koranyári olaszországi utazásunk során tettem szert erre a kincsre. Fűszereket, és gasztro-különlegességeket keresve sok piacot bejártunk Jesolo környékén, hiába. Ám a párom nem adta fel, és már hazafelé, a határ átlépése előtt, az utolsó benzinkútnál sikerült beszerezni többek kötött ezt az ínyenc “kit”-et.
A díszdobozban, négy kerámiatálkában egy-egy művészien formázott tésztabölcső lapult, amit kizárólag az ország déli csücskében készítenek (di Gragnano).
Azóta tervezgetem, hogy próbát teszek, és készítek a caccavella csomagomból valami különlegességet. Szegény kedvesemnek jó sokáig kellett várni mire rászántam magam, de remélem megérte.
Jómagam külön örülök, nem csak az étek sikerének, hanem annak is, hogy most már szabadon használhatom a kerámia tálkákat minden egyéb tésztakülönlegesség vagy egyéb csemege készítésére is.

Húsragu
Az ebéd készítését fél kilónyi, tisztított (hártyától mentesített), jó minőségű, friss marhahús daralásával kezdtem. (Részben vagy egészében helyettesíthető szárnyas vagy disznóshússal is.) Ha már úgyis használtam a darálógépet, a végén hozzátettem a három szál sárgarépát is, aminek az egyharmadát nem kevertem a húshoz, hanem félreraktam a szószhoz.
Életem párja ezalatt mesteri módon felaprított nekem négy kis fej hagymát, és egy duci gerezd fokhagymát is.
A hagymát lesóztam és negyed óra állás után olajon, lassan párolni kezdtem. Amikor üveges volt, hozzáadtam a finomra darált húst és a sárgarépát, meghintettem bazsalikommal, egy teáskanálnyi barnacukorral és kevés sóval.
Picit megpirítottam, majd 30 percig rotyogtattam fedő alatt, hozzáöntve fél üvegnyi (~120 gramm) passzírozott paradicsomot (Cirio).

Caccavella
A tésztát bő, csendesen forró, sós vízben (olaj nem kell!) 15 percig kell főzni, majd lecsepegtetni.

A szószhoz az Olaszországban vett fűszerkeveréket használtam fel (tartalma: szárított csípős paprika, paradicsom, fokhagyma, sárgarépa, zeller, petrezselyem). Kibontottam még egy üveg passzírozott paradicsomot, és persze beleöntöttem a megkezdett üveg másik felét is. Belepakoltam egy púpos evőkanálnyi fűszerkeveréket, egy evőkanálnyi olajat és jó csipetnyi sót, felforraltam, majd lefedve hagytam pihenni.

Amikor a ragu és a tészta elkészült, a kimosott cseréptálkákba egy-egy merőkanálnyi szószt raktam. Ebbe ültettem a tésztabölcsőket, és mindegyikbe bőségesen kanalaztam az illatos raguból.
A kupacok közepére negyed mozzarellát helyeztem, majd köréjük pakoltam a megmaradt szószt, úgy hogy a caccavellák jó “nyakig” üljenek benne. Ha esetleg kevés a fűszeres paradicsom mártás, akkor kevés vízzel lehet higítani.
Ezután gazdagon megszórtam az egészet reszelt sajttal és betoltam a sütőbe, ahol 180 fokon sütöttem 40 percig.

Miután elkészült, valószínűleg érdemes lett volna várni, pihentetni legalább tíz percig, így az étel mohó elfogyasztói nem égették volna meg többször a szájukat.

Tipp! Olvastam zöldséges és besamellel készült változatott is. Szerintem az edénykében mindenféle “pakolt” tészta készíthető, akár cannelloni, conchiglie vagy más, nagyobb tölthető fajta, ha már itthon a caccavelle nem beszerezhető .

(Anyja)

Savanyú káposztával rakott karaj

Ifjú korom egyik meghatározó ételének tovább gondolása volt a mai ebéd. Már egy ideje koketálok vele (értsd: tervezem, hogy el kéne készíteni), de mindig hiányzott valami. Most azonban úgy éreztem, eljött az idő, és párom elégedett mosolya láttán úgy vélem, jól időzítettem…

A hozzávalók (4 személyre): 4-6 szelet karaj (esetleg tarja), jó ujjnyi szalonna, fél kiló savanyú káposzta, 4 nagyobb szem burgonya, 1 jókora pohár tejföl, kanálka olaj, 1 fej vöröshagyma, 2 evőkanálnyi mézes mustár, bors, só

Tegnap este a sovány, ujjnyi karajszeleteket mézes mustárral megkentem, frissen őröltem rá borsot, dobozkába pakoltam, olajjal meglocsoltam, és pihenni tettem a hűtőbe.

Ma délelőtt egy tűzálló tálat olajjal kikentem – lehetett volna zsír is, vagy éppen bacon szeletekkel való bélelés, de ezek nem voltak itthon.
A hagymát csíkokra vágtam és besóztam. Amíg ez pihent, a megmosott, és hámozott burgonyát felszeleteltem, és végig pakoltam a tál aljára.
A hagyma felét ráhelyeztem – ügyelve, hogy azonos arányban legyen mindenhol. Ezután ráfektettem az olajtól lecsepegtetett karaj szeleteket, majd ismét a hagyma, és a burgonya következett.
Végül a tetejére halmoztam a savanyú káposztát, rákanalaztam a tejfölt, és néhány szalonna szeletkét is tettem rá.
Alufóliával fedve sütöttem 1 órát, majd anélkül még 10 percet.
Édesnemes piros paprikába mártott kakastaréjjal, és friss tejföllel tálaltam.
Kenyér nem kellett hozzá, bár kínáltam.

Határozottan jól csúszik mellé a sör.

(Anyja)

Spárga rizzsel

Nagy csokor zöld spárgát vettünk szombaton a piacon – imádom!
A komor tél után, annyira jól esik színeseket enni!
A felét használtam el ma, a másik fele marad holnapra…
A spárgák szárainak végét letörtem (megfeszítve ahol eltörik, onnan nem fás), és hevített vajon (kb. teáskanálnyi) a nagyobbra darabolt spárgákat megpároltam.
Pici cukrot, sót és borsot tettem rá, majd bő 5 perc után rácsavartam egy fél citrom levét is.
Volt itthon főtt rizsem, ezért azzal csak átkavartam az egészet és forrón tálaltam.

Kellemes Ünnepeket!

(Anyja)

Petrezselyem-olajos, párolt karfiol

Petrezselyem-olaj – már a neve alapján is biztos volt a bűvölet, mert imádom ezt az egyszerűségében nagyszerű zöldet. Napmátka oldalán bolyongva találtam erre a csudára, amit a szombati bevásárlást követően el is készítettem. 5 mosott, szárított petrus csokrot turmixoltam el, szárral együtt az olajban (nálam, az ő ajánlata ellenére, kb. 1 decinyi olívában készült – eddig semmi gondom vele).

Egy közepes méretű, nagyobb rózsáira szedett karfiolt, a konyhám bugyraiban nemrég fellelt pároló tálba tettem, és picit sós vízgőzben, kb. 15 perc alatt roppanósra pároltam.
2 dl főzőtejszínt lassan felforraltam, majd beletettem egy evőkanál petrezselyem-olajat, sót.
Miután minden készen állt, tálaltam is; a tányérba halmozott kafiolokat meglocsoltam az életzöld, tejszínes csodával és pici borsot öröltem a tetejére.

Tipp! Másnap a változatosság kedvéért vajon kevés prézlit pirítottam, és azzal gazdagítottam.