Mézes gombok

Arra gondoltam, kipróbálok idén egy új mézes receptet. Pontosan nem tudtam milyet szeretnék, lehetőleg olyat aminek van “teste” – tehát nem vékony, rajzolós, karácsonyfadíszest – ha lehet puha és az is marad, amíg kitart.
Rengeteg receptet elolvastam és már tudom a puhaságra a gyógyírt is. Végül kreáltam egy saját receptet. Néhány napos, a mézeseim lezárt üvegekben vannak, egyelőre puhák.

 

Hozzávalók:

1 kg liszt
3 dl méz (vegyes virág)
3 egész tojás
12 dkg nádcukor
20 dkg vaj
2 teáskanál szódabikarbóna
2 evőkanál mézes fűszerkeverék
1 evőkanál holland kakaópor

A puha vajat, a cukrot, a mézet és a tojásokat egy nagy edényben robotgéppel összekevertem. A lisztet egy tálba tettem, hozzá szitáltam a szódabikarbónát és a kakaót, majd alaposan átkevertem. A robotgép erősebb keverőkarját használva, folyamatos forgatás közben, kanalanként adagoltam a masszához a lisztes keveréket. Amikor elfogyott, szép, ragacsos, de bizalomgerjesztő tésztám lett. Ezt bepakoltam a hűtőbe pihenni néhány órára.
A pihentetett masszát én most nem nyújtottam ki. Sütőpapírrral bélelt tepsibe golyókat formáltam (kisebbet mint egy dió, olyan méretes cseresznyényi darabokat), majd a kezemmel lelapítottam őket. Egy üveg száját használva képeztem ki a gombok peremét és kínai evőpálcikával szúrtam ki a lyukakat.
180 fokos sütőben 10 percig sültek. Ezután az asztalra raktam a tepsit, amelyik gombocska eltorzult, annál még melegen megigazítottam lyukakat és hagytam őket kihűlni.

Két tepsivel még aznap este megsütöttem, a többit hagytam másnapra… Ebből az adagból több mint 100 gombom lett!

Részletes leírást találtok a gombok készítéséről a kreatív blogomon: Pink Red – Mézeskalács gombok

Emlékeztetőül álljanak az előző évek mézes receptjeinek linkjei:

karácsonyi mézes
egyszerű mézes

Pityókás kekszgolyó

Jó ideje nem eszünk már bolti kekszeket, inkább magam sütök, akkor legalább tudom mi van benne és csak rajtam múlik a minősége, állaga. A páromnak étcsokis-zabpelyhes kekszeket gyártok rendszeresen, én jobban kedvelem a fahéjas változatot…
Igenám, de az egyik kekszes dobozban még ott csücsültek a Győri Édes zabfalatok, és sajnáltam volna kidobni őket. Fogtam hát a kupac kekszet és darálóban felaprítottam mindet. Szerintem megvolt majdnem a teljes csomag, elfelejtettem megmérni, de lehetett kb. 10-12 dkg.
Ehhez cirka 5 dkg vajjal felolvasztottam egy tábla étcsokoládét (a Lidlben 240 Ft körül már van 70%-os!) és a meleg masszába kevertem a darált zabfalatokat.


Csak az illata kedvéért egy kupicányi, jó minőségű fehér rumot is öntöttem a masszámhoz, és volt itthon kb. 5 dkg dió is, amit még őrölve hozzádobtam.
A Kedvest kértem meg a gyúrására, mert az én kezem sajnos nem bírja. A diónyi gombócok formálására azonban már készen álltam, és mivel jó vajas, csúszós lett a kekszmassza állaga, nem nagyon kellett vizezni a kezemet sem.
Az elkészült gömböket  picit megpirított majd durvára őrölt hántolt mandulába hempergettem.
Amikor kihűl, már kemény, ropogós, finom, szinte trüffel jellegű csemege.

Tipp! Szerintem megfelelő csomagolásban (üvegtál, fémdoboz), hűvös helyen hetekig eláll és akár karácsonyi ajándéknak is remek.

Nagy keksz-teszt: Áfonyás-mandulás és Vaníliás-diós

Ma este folytattam a tegnapi keksz készítést, azaz a keksz-tesztet. Azt nem lehet mondani, hogy a másik két tészta nem állt eleget, hiszen több mint 24 órát voltak hűtőben… A mai sorozat elkészítése nagyjából két órát vett igénybe, és bizony reggel is lesz még mit mosogatni, de megérte. Legalábbis kóstolásilag.
(A kalóriákat most hagyjuk, bár igyekeztem ellenállni és szerencsére az illatok nem hízlalnak.)
Tulajdonképpen ma kétféle keksz sült, csak még fűszerekkel variáltam a tésztákat. Az egyik az áfonyás-mandulás változat volt, a másik pedig a vaníliás keksz, a többi csak fűűűsszer…

nagy keksz-teszt

Áfonyás-mandulás keksz

Ebbe a tésztába kevertem bele a tojássárgákat, így jól kiegészítik egymást a gyömbéres-mandulás keksszel és ha két nap alatt készül, akkor kényelmesen elkészülhetünk…

Hozzávalók:

80 gramm mandulaliszt
40 gramm kölesliszt
190 gramm (tönköly)búzaliszt
120 gramm (nád)cukor porrá őrölve
100 gramm aszalt vörösáfonya
170 gramm vaj
2 tojás sárgája
fél citrom frissen facsart leve
1 rúd vanília kikapart belseje
csipetke só

A keksz hozzávalóit először robotgéppel, majd kézzel gyúrtam össze. Ha nem nyúlunk hozzá kézzel, akkor morzsaszerű marad! Ezután elcsomagoltam a hűtőbe másnapra. Nálam most több mint 24 órát pihent. Ekkor a felét kinyújtottam és kiszaggattam. Nem könnyű vele bánni, hiszen ha megmelegszik kicsit, a tészta tapadós lesz, az áfonya pedig nem egy alkalmazkodó típus, ezért érdemes szabályosabb formával dolgozni (kör, hold) és elővenni egy kést is, csak úgy rásegítés-képpen…
A kekszek sütőpapírral bélelt tepsibe rakva, előmelegített, 180 fokos sütőben kb. 12-15 perc alatt sülnek meg.
Én ma a felét kör alakúra sütöttem, míg a második adagba kevertem egy csapott teáskanálnyi fahéjat is, és ezt a változatot kisebb félholdakra szaggattam. Ez a keksz roppanósabb, fűszeresebb lett.
A tartós tesztre az illat miatt nem sok esélye van…

Vaníliás-diós keksz

Ezt a kekszet azért néztem ki magamnak, mert dió is volt a tésztában, amit minden általam eddig ismert formájában nagyon kedvelek. Bár idén ha jól tudom nem sok termett, azért megfizethető, és uzsonnára egy csésze teával kiváló pocak-nyugatótnak tűnt…

Hozzávalók:

100 gramm barnacukor
100 gramm vaj
100 gramm búzaliszt
50 gramm darált dió
50 gramm darált mandula
1 rúd vanília kikapart belseje
1 apró tojás
picinyke só

A tésztát érdemes gyorsen, de kézzel összedolgozni. Akinek – mint nekem – nem megy, az kezdje géppel, de a szeretetét kézzel gyúrja bele, melengesse meg.
Éjszakára (vagy legalább néhány órára) hűtőben pihikézzen az alkotó és a tészta is. Ezután lehet lisztezett deszkán 4-5 miliméteresre nyújtani és a 180 fokra előmelegített sütőben kb. 12 perc alatt (10-15 perc) megsütni. Pontosan az időt nem lehet meghatározni, én például kicsit sültebben, pirultabban szeretem – így az íze is más – de finom “szőkébben” is.
Kóstoljátok meg így is úgy is, és döntsétek el. Ez a tészta is variálható. Én például kipróbáltam a tegnapi tapasztalaton gyömbérporral. Így került a tészta felébe egy csapott teáskanálnyi és bizony nem bántam meg… de mint már mondtam, én gyömbér-függő lettem egy ideje.

Jó keksz-tesztet nektek is!

Süti party – 2011

Tálcányi kóstoló

Még tartoztam ezzel az írással, már jó ideje, de a kezem állapota miatt nehezen veszem rá magam az írásra (néhány hét alatt lett diagnózis, remélem lassan érkezik a gyógyulás is).
Ahogy annak idején terveztem, december 10-én, koradélután gyűltünk össze, hogy jót beszélgessünk, forró italokat (tea, grog, forralt bor) szürböljünk, megkóstoljuk a sütiket, együnk némi sós ételt is, hogy ne legyünk rosszul – no meg csere-beréljük el a karácsonyra szánt nassolni valót.

Öten voltunk, azt hiszem az 5-6 fő ideális szám, a sütik készítése és a kényelem szempontjából is.

A délután remekül sikerült, a visszajelzések alapján mindenki jól érezte magát, és már többen agitáltak ismétlésre is, méghozzá akár apropó nélkül, vagy mindenesetre hamarabb, mint Karácsony előtt (Húsvét?!).

A következő finomságok készültek a Süti partyra:

citromos keksz
citromos keksz csillagok

kókuszgolyó

narancsos-csokis keksz

pihentetés nélküli mézes

ropogós csokis korong

zongora szelet

Csodálatos módon – ezt mind többször végig kóstoltuk, ettünk és ettünk, nem tudtuk (talán nem is akartuk) eldönteni, mi a legfinomabb – mégsem kapott senki gyomorrontást.
Azért jó, hogy volt szendvicsnek való – liptói túrós körözött, ropogós sajtos bagett, szalámi, koktél paradicsom, olívabogyó stb. – hiszen így a sós-pihenők után, újra majszolhattunk a csemegékből.

Ahogy hallottam, nem mindenkinél “élte meg” a sütemény kavalkád a Karácsonyt, én eldugtam őket, így a valamiért gyorsan párolgó kókuszgolyó kivételével mindegyikből jutott az ünnepi asztalra!

Köszönöm szépen lányok az élményt és a finomságokat!

Mindenki kedves olvasónak ajánlom ezt az élményt, próbáljátok ki, kiváló hangulatteremtő az ünnepek előtt, és szívet melengető emlékeket hoz elő minden elmajszolt sütemény – márpedig ennyi, eltart egy darabig…

 

Süti party – csapó 1

Az ötletet néhány napja urban : eve blogján találtam, de ha jól emlékszem már valamelyik Stahl magazinban is volt egy ilyen cikk…
A lényeg: kupacnyi ember az ünnepek előtt elhatározza, kicsit leegyszerűsíti a változatos süti kínálat elkészítését, és még össze is köti egy kis bulival. Az általában hölgyekből álló csoport minden tagja egy-egy féle sütit készít, abból viszont sokszor annyit (pontosan annyiszor, ahányan a kupacban vannak) készít, mint szokott.
Aztán egy délután (lehetőleg néhány héttel az ünnep előtt) összejönnek, egy helyre hordják az összes finomságot, megkóstolják és elcsereberélik őket (no meg jó eséllyel a recepteket is), és végül mindenkinek kupacnyi féle sütije lesz a karácsonyi menüben!
Szuper ötlet! Beleszerettem és a megvalósításig merészkedtem. Facebook-on meghirdettem az ismerősök között és óvatosan hat fősre szerveztem…
Már meg is van a bátor kis csapat, bőszen tervezgetjük is, ki mit készítsen. December 10-re tervezem a partyt, remélem összejön és beszámolhatok róla, hogy sikerült.
Azt nem tudom, hogy a sütikről akkor már beszélhetek-e, lehet meglepi lesz…

 

Mandulás keksz


Szépen gyűlnek a keksz receptjeim…
Most megint rám tört, hogy jó lenne, valami házi kekszet készíteni, mert reggel mindig iszom egy nagy bögre teát, és a vasat nem vehetem be üres gyomorra, de nem kívánok enni, legfeljebb néhány szem kekszet.
Akkor már miért ne olyat, ami minőségi, és finom?!

Régóta szerettem volna olyan kekszet készíteni, aminek a tésztájában hangsúlyos a mandula, a mogyoró vagy a dió (mindet imádom!). Sok receptet elolvastam, aztán elkészítettem a saját művemet, ami olyasmi, de egyik sem egy az egyben…

A következő hozzávalókat kevertem össze robotgéppel:

25 dkg puha vaj
15 dkg barna cukor
2 egész tojás
30 dkg liszt
1 rúd vanília belseje kikaparva
20 dkg őrölt mandula
1 csapott teáskanál sütőpor

Ezután a masszát pár órára a hűtőbe tettem (de szerintem nem szükséges, csak nem értem rá tovább haladni).
Sütőpapírral béleltem a tepsimet, vizes kézzel csinos golyókat formáltam a masszából (nem gyúrható, illetve nyújható, laza, szétesik, szakad) és teret hagyva a majdani lapításuknak lerakosgattam őket. Ezután mindegyiket szétlapítottam – lehet elvileg pohár aljával, de én szeretem a kezemmel csinálni – majd kicsit “megboronáltam” őket derelyevágóval.

Nagyjából 180 fokos sütőben 15 percig sültek (míg a talpuk aranyszínű lett). Lapátkanállal emeltem ki őket, és csak hűlten kerültek a dobozba.
Biztos fini lenne csokival cirmolva is, de most nem vágytam ennél több díszre, így egyszerűen ennyi ez a tea vagy kávé mellé való csemege.
A leírt mennyiségből közel száz keksz lett.

(Anyja)

Sült gesztenye

Azt gondolná az ember, nem nagy dolog sült gesztenyét készíteni. De amint először megpróbálja, rájön, bizony ez nem így van.
A sült gesztenye első és legfontosabb eleme a minél frissebb (feszes héjú, “tömött”, egészséges) szelíd gesztenye. Személyenként – mohóságtól függően – 10-25 dkg-ot lehet számolni. Amelyiken apró lyuk van, nem szabad megvenni, mert “laknak” benne, azaz férges.

A gömbölyű barna gesztenyéket jó alaposan meg kell mosni, majd bevágni.
Itt már megoszlanak a vélemények a hogyant illetően, lehet csak egy metsző vágás a dudorodó felén, de lehet csinos X-el is metszeni a héjat. Leírni könnyű, csinálni nem, mert egy erősebb nyomás hatására akár ketté is vághatjuk a geszenyét.
A párom a jó éles wok kést használta, a gesztenye tetejére tette és egy aprót ráütött a fokára, így nem darabolta ketté a szemeket.
Vaslap, kályha stb. hiányában a mi “panel-gesztenyénk” gázsütőben készült, amit előmelegítettem 200 fokra, amíg az X bemetszéseket vágtuk.
Egy tepsibe pakoltam a megvágott gesztenyéket, és amikor mind készen állt, alufóliával fedtem le úgy, hogy kb. fél ujjnyi rés nyitva maradjon.
30 percnyi sütés után kivettem a sütőből, kb. 10. percig hagytam pihenni, majd befaltuk.

Régen nem így készítettem, hanem az egyetlen vágással ékített szemek fedetlenül sültek, és rendszeresen (kb. 5-10 percenként) vízzel spricceltem le őket.
Ezt az új módszert jobban kedvelem, semmi macera nincs vele, és eddig minden alkalommal tökéletes lett az eredmény.
Sajnos, csak fogyasztáskor derül általában ki, hogy sikerült-e jó gesztenyét választani…
Ha a kibontott termés szép, sárgás, vajszínű húsú, akkor szuper – faljuk be, de ha szürke, ne adj isten fekete, furcsa ízű, akkor azt ki kell dobni.

Egyszerű mézes

Eljött a november, közeledett a lányom névnapja, így megfeledkezve a különös “diétájáról”, gondoltam meglepem őt egy kupac mézessel, amit elmajszolhat a hűvös napokon elkortyolt teájához.
Mást akartam készíteni, mint a karácsonyi mézes és most nem terveztem különösebb díszítést sem. Inkább keksz-szerű, a széleinél akár ropogós édességet terveztem készíteni…

Hozzávalók (rengeteghez):

1 kg süteményliszt
1/2 kg méz
6 tojás
10 dkg vaj
5 púpos evőkanál barnacukor
1 csapott teáskanál szódabikarbóna
1 csipet só
illatos, őrölt fűszerek
: szegfűbors, szerecsendió, gyömbér, fahéj, szegfűszeg, koriander, kardamon

A langyos hozzávalókat robotgéppel kevertem össze, a puha alapanyagokhoz fokozatosan kanalazva a szódabikarbónával elkevert lisztet. Ragacsos tésztát kaptam eredményként, amit egy napig terveztem a hűtőben pihentetni – de végül részben több lett belőle.
Felhasználáskor lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, apróbb formákkal szaggattam belőle, és sütőpapírral bélelt tepsin sütöttem őket, kb. 180 fokon, nagyjából 15 percig.
Nem lett fényes, hiszen nem kentem meg tojással, de jól díszíthető, kicsit duci kekszeket tudtam a dobozba szedni…
Kár hogy a leányzó nem ehetett az ajándékából, most őrizgetheti, míg eljön az idő. Hmm, jobban kellett volna figyelnem.

(Anyja)

Aszalt gyümölcsös pulykamell

Olykor elgondolkodok, egyáltalán érdemes-e leírnom egy-egy receptet, annyira pofon egyszerű. De talán csak az ötlet kell annak, aki olvassa, és alkot valamit, vagy éppen ezt készíti el – miért ne?!
Ezt az ételt reggel csak gyorsan összedobtam magamnak, az elkészítése kb. negyedóra.

Hozzávalók (személyenként):
1 nagy vagy 2 kisebb szelet pulykamell
1 kis maréknyi mazsola és aszalt szilva
kanálka vaj
só, bors

A pulykamell szeleteket előző este besóztam és kevés borsot őröltem rá. Reggel felhevítettem a vajat, beledobtam az aszalt gyümölcsöket és amikor ducik és pattogósak lettek, félrehúztam őket, és melléjük dobtam a húst, amit mindkét oldalon pirosra sütöttem kb. 8 perc alatt.
Párolt savanyú káposztát vittem mellé köretnek.

Tipp! Karácsonyi menüben is el tudom képzelni, akár így ahogy leírtam, vagy tört dióval bolondítva, kuszkusszal körítve.