Csontleves

Olykor megkívánjuk ezt az egészen egyszerű, olcsó, nagyon finom, lassan fővő levest.
Ha a fiam “sárga levest” kér, valójában ez az igazi. Csak macerás, mert hosszan fő, órákig, csendesen, illatosan…

Hozzávalók (4-6 személyre):

2 kg fehércsont
1 csomag leveszöldség
1 csomag sárgarépa
1-2 fej vöröshagyma
(vagy újhagyma szár)
karalábé, zeller ízlés szerint
1 csokor petrezselyem
1 csokor zellerlevél

szemes feketebors

A csontot most nem a piacon, hanem a SPAR-ban vettük, mindössze 99 Ft volt kilója. Ha van erős hentesember, akkor ő ketté is szokta csapni a nagyobb darabokat. A megmosott csontokat annyi hidegvízben teszem fel főzni, amennyi kényelmesen ellepi. A vizet megsózom, beleszórom a borsot és a mosott, csokros zöldeket, a vöröshagymát és azokat a zöldségféléket, amiket mi nem eszünk meg vagy nem baj ha nagyon puhák lesznek (karalábé, zeller, gyökér).
Amikor a víz felforrt, takarékra veszem a hőmérsékletét, éppen hogy csak gyöngyözzön a lé, és 3-4 órán át szinte rá sem nézek. Az utolsó órában szoktam beletenni a sárgarépát, ebből jó sokat, mert ezt nálunk mindenki szereti. Amint puha kiemelem, mert nem szeretjük, ha túl plötty lesz.
Sokan főzés közben többször lehabozzák a csontlevest, én sosem teszem, mert amikor elkészül úgyis kiveszem a zöldségeket és átszűröm az egészet, a nagyikám pedig mindig azt mondta, abban a habban van az ereje, majd leszáll az aljára…
A levesem így is mindig csodaszép tiszta, ha valóban lassan fő, nem lesz zavaros.

Ezt a levest általában cérnametélttel esszük, de erőlevesnek forrón, egy-egy friss tojásra öntve is remek. Tetejére finomra vágott petrezselymet szórhatunk.

Tipp! Aki esetleg a burgonyát szereti a levesben, az utolsó fél órára, tisztítva, de egészben (esetleg feleket) főzzön bele. Ez jól jöhet akkor is, ha a lét kicsit elsóztuk volna…

Egyszerű sajttorta

A munkahelyi büfé kínálatában csábított el először ez a finomság. Teljesen rákattantam, de valahogy az idő múlásával egyre kisebb szeletet kaptam, azonos áron, ami csökkentette a vásárlókedvemet.
Péntenek a délutáni kávézásnál arra gondoltam, ha már ennyire kívánom ezt a sajttortát, akár meg is süthetném a hétvégén magamnak… A kollégák lelkesen helyeseltek, és javasolták a vasárnapot, hiszen akkor hétfőn tudok nekik hozni kóstolót. Ám legyen, minél többen örülünk a csemegének, annál jobb!

Már szombat reggel neki is láttam a böngészésnek, hogy ihletet merítsek, nagyjából hogyan is készül a sajttorta. Nem is lepett meg, mennyi féle van, de én csak az egyszerű, alapváltozatot akartam elkészíteni most.
Aztán a lányoméknál elfogyasztott pizza-lakoma után, este elmentem vásárolni, ahol már a kiszemelt alapanyagokat is beszereztem. Mivel a választott üzlet az Aldi volt, ezúttal a tojás kivételével, mindent onnan szereztem be.
Itt jegyezném meg, hogy a 12 szeletes torta teljes anyagköltsége 1.500 Ft volt.

Hozzávalók:

20 dkg vajas keksz (Classic spritz)
10 dkg vaj
60 dkg krémsajt (Milfina)
1/2 pohár tejföl
5 evőkanál porcukor
3 egész tojás
2 csapott evőkanál étkezési keményítő (burgonya)
2 csomag vaníliás cukor
(ha van akkor inkább saját készítésű, 2 kanál, illetve vanília rúd kikapart belseje, de ez növeli a költségeket)

Először is szétmorzsoltam a kekszet. [Az ajánlott keksz 40 dkg-os csomagban kapható, de szerencsére kétszer 20 dkg van benne, így higénikusan tárolható a megmaradt csomag.]
Nekifutásból a turmixgép aprítójával próbálkoztam, de összetapadt, és hamar rájöttem, hogy a finom keksz a kezemmel simán szétmorzsolható.
A kekszmorzsát elkevertem a vajjal és belenyomkodtam a 26 centis üvegtálamba. (A legtöbb recept kapcsos formát ír, de nekem olyan nincsen.)
180 fokos sütőben 15 percig sütöttem a torta leendő alapját, majd hagytam langyosra hűlni, mert nem akartam, hogy szétpattanjon az üvegtálam, amikor belekerül a krémsajtos massza.

A gondosan kikanalazott krémsajtot, az egész tojásokat, a tejfölt, a cukrot, és vaníliát (bármelyik verzió mellett is dönt a készítő) a robotgép habverőjével habosra kevertem, majd beleszitáltam az étkezési keményítőt is.
Alaposan átkevertem még egyszer az egészet, és a vajas törtkeksz alapra öntöttem a masszát.
Nekünk gázsütőnk van, ezért kalkulálni kell a melegedésével (és mint már írtam üvegtálat használtam), ezért 180 fokon egy órán át sütöttem a tortát. Aki kapcsos formát használ, és már meleg sütőbe teszi a készülő finomságot, az ne süsse tovább 50 percnél!
Vigyázat, egészen magasra megemelkedik (~5-6 cm), majd ahogy hül, lepihen kicsit! Ezzel érdemes kalkulálni, mert laposabb formából simán kibugyoghat a sajtmassza.
A rutinos készítők azt írják, hogy a sajttorta, ha kihűlt, akkor hűtőbe pakolandó és másnap az igazi. Mi nem tudtunk ellenállni az illatoknak, ezért már langyosan megkóstoltuk – mennyei volt!
Persze majd holnap, hidegen is megtesszük ezt, meglátjuk valóban úgy jobb-e.
Azért én így, frissen is merném vendégeknek kínálni.

Tipp! Szokták sokféle, például piros, bogyós gyümölcsökkel tálalni. Krémsajt helyett használható mascarpone, de az jelentősen emeli a süti költségeit.

(Anyja)

Kacsasült

Még február elején készítettem kacsasültet, de valahogy mindig halogattam a recept közzétételét.
Most pótolom a mulasztásomat, maradjon meg a kedvenc pecsenyém receptje is itt, a családi gyűjteményben.

A számomra legfinomabb kacsasült elkészítése végtelenül egyszerű. Veszek egy 2 kg körüli, friss kacsát, alaposan megmossom, sózom és borsozom, majd egy éjszakára (vagy néhány órára) hűtőbe teszem.
A pihentetés után a melle fölött a bőrt átlósan bevagdalom, de úgy, hogy csak a bőrbe, és a zsírrétegbe vágok bele, a húsba véltelenül sem!
A szárnyas belsejét alaposan bedörzsölöm majorannával (ha van itthon, akkor egy egész almát teszek a pocakjába), és vékonyan kiolajozott tűzálló tálba fektetem.
Ha nem felejtem el, akkor a szárnyakat, valamint a combok végeit alufóliával burkolom, hogy megvédjem az égéstől és a széthullástól (amint a képen  is látható, általában elfelejtem – akkor ilyen).

A kacsát forró sütőben másfél-két órán át sütöm; az első félidőben alufóliával lefedve, a másodikban fedetlenül, szorgosan locsolgatva.
Elvileg kéne forgatni, én nem szoktam, mert mire eszembe jut már félek, hogy szétesik a pecsenyém.

Legjobban párolt káposztával, és héjában főtt burgonyával szeretem, de persze más körettel is bevállalom.

(Anyja)

Intelligens krémes

Kolléganőm mesélt róla, hogy tervezi, intelligens krémest süt. Azt hittem viccel, de kiderült, hogy valóban van ilyen nevű sütemény, aminek a tésztáját csak kikeveri az ember, és hagyja szép nyugodtan megsülni – s láss csodát, a massza szépen rétegekre válik, lesz tésztája, vaníliás krémje és habja is.
Mivel ő azt mondta, neki az elhatározást követő tett akár hetekbe is telhet, nem tétováztam, a kíváncsiságtól hajtva én bizony tegnap ennek nekiláttam…

Hozzávalók:

8 egész tojás
1 liter tej
15 dkg cukor
(én barnát használtam)
1 rúd vanília (vagy 4 csomag vaníliás cukor)
9 evőkanál liszt
15 dkg margarin
csapott evőkanálnyi prézli
csipet só

A tojások sárgáját a cukorral alaposan elkevertem (robotgépet használtam), majd hozzáadtam az olvasztott, langyos margarint, a vanília rúd óvatosan kiemelt belsejét, aprénként a tejet és kanalanként a lisztet. (Ebből nagyon folyós tészta lesz.)
A tojásfehérjéket csipet sóval, és egy pici friss citromlével felvertem keményre.
A habot óvatosan kevertem el a nagyon folyós tésztával, úgy hogy lehetőleg ne törjön össze.
Kivajaztam két jénai alját (elvileg 30×40 cm tepsit ír a recept, de nekem olyan nincs), pici prézlivel megszórtam és merőkanállal belemertem a tésztát (ezt is vigyázva, hogy ne törjem a habot).
A tésztát betoltam a hideg sütőbe, és 160 fokon 60 percig sütöttem, s további 15 percet hagytam benne hűlni.
Euztán kiemeltem az asztalra, megvártam míg kihűl és egy éjszajára a hűtőbe tettem.

Tipp! Ezt a sütit elvileg másnap, hidegen kéne fogyasztani, de az illatok hatására muszáj volt melegen is megkóstolni. A lágy vanília krém miatt szétesik, de úgy is isteni!
Ha egyben meg akarjuk őrizni, süssük akkor, amikor a családtagok nincsenek otthon!

Kefíres krumplis pogácsa

Nem szaporítom a szavakat, mert most sül az utolsó tepsi pogácsa, aztán rohanok dolgozni. Csak gyorsan leírom, mert jól sikerült recept, szeretném ha megmaradna.

Hozzávalók:

2 dl kefir
1 csomag élesztő
1 tk. cukor
50 dkg liszt (ebből 15 dkg lenmag liszt)
50 dkg héjában főtt burgonya (hámozott, “tiszta súly”)
25 dkg vaj (margarin)
4 tojás (+1 a kenéshez)
2 teáskanál só
reszelt sajt

A kefírt az élesztővel és a cukorral elkevertem. A liszteket a vajjal, a tojásokkal és a többi hozzávalóval, majd a kefírrel átgyúrtam és egy éjszakára a hűtőbe tettem. Reggel vékonyra nyújtottam, olvasztott vajjal megkentem és feltekertem mint a bejglit, majd a két végét ráhajtottam. Ezután beliszteztem és visszaraktam pihenni. Este megint, ugyanígy áthajtogattam.
Ma reggel nyújtottam, tojássárgájával megkentem (a megmaradt fehérjét 2 tojás mellé dobva rántotta készült gyorsan reggelire a Kedvesnek), a párom adagját köménymaggal is megszórtam, lisztbe mártott formával apróra szaggattam, és forró sütőben, kb. 200 fokon adagonként kb. 20 percig sütöttem.

Tipp! A feltekerés előtt a rétegek közé lehet reszelt sajtot szórni…

Kacsanyak leves grízgaluskával

Az előző bejegyzés (grízgaluska) apropóját természetesen a leves adta.
Friss, olcsó kacsanyakat kaptunk szombaton a piacon (182 forintot fizettem a 4-6 adagos leves húsijáért!), így gyorsan bevásároltam hozzá zöldségeket is, úgyis rég vágytam már egy finom, lassan-csendesen főtt, jófajta házi levesre.

Hozzávalók:

~ 1 kg kacsanyak tisztítva
1 kisebb zellergumó
1 csokor zellerzöld
5-6 szál sárgarépa
1 csokor petrezselyem
3-4 zsenge fehérrépa
1 kisebb fej hagyma
(1 darabka kel)
paprika csuma
fél paradicsom
1 nagy szem burgonya
csippentésnyi sáfrány
szemes bors

A kacsanyakat megmostam, besóztam és egy éjszakát hagytam pihenni (ez nem szükséges, nálunk így alakult). Reggel aztán lábosba tettem, és a tisztított zöldségekkel (kivéve a burgonyát), levelekkel és egyéb hozzávalókkal feltettem csendesen főni. Anyai nagyikám tanácsát megfogadva, nem haboztam le.
Amikor a sárgarépa megpuhult, azt kiemeltem, a leves főtt tovább. Bő két óra alatt készült el, addigra lett puha a hús. Ekkor még 15 percet gyöngyözött a burgonyával, majd hagytam pihenni.
Amikor szépen megnyugodott, a grízgaluskával tálaltam.

Mi szeretjük leszopogatni a husit a csontról. Aki ezt nem kedveli, és szorgos háziasszony, előtte villával leszedegetheti, és tálalhatja úgy is.

(Anyja)

Kakaós fonott kalács

Május közepe ide vagy oda, hideg van. Nagyon.
Ráadásul sikerült valamilyen vírust összeszednem, ezért itthon kell pihennem.

Hogy ne vacogjak folyamatosan, alternatív fűtési lehetőségeket kerestem, ami egy panel lakásban elég reménytelennek tűnt, elsőre.

A konyhai sütő jó hőforrásnak tűnt, és ha már bekapcsoltam, gondoltam, ne tegye hiába, megkísérlek egy lusta kelt tésztakészítést, amit már úgyis régóta terveztem.

Kakaós fonott kalácsHozzávalók:

a tésztához
60 dkg liszt
2 dl tej
1 dl víz
2+1 tojás
4 evőkanál cukor
1 vaníliás cukor
5 dkg olvasztott vaj
1 csomag szárított élesztő
csipetnyi só

a “töltelékhez”
5 dkg vaj
~ 6 evőkanál cukor (nád)
~ 3 csapott evőkanál kakaópor

A kenyérsütő gépbe tettem a lisztet, megszórtam cukorral, rácsurgattam a langyos tejjel elkevert vizet, meghintettem az élesztőporral, és hagytam 15 percig, a tetőt lecsukva állni.
Ezután hozzáadtam a két tojást (ez is langyos legyen!!!), a vaníliás cukrot, az olvasztott vajat és a sót, majd bekapcsoltam a dagasztó programot.
Közben 150 fokon folyamatosan ment a sütő a konyhában, így finom meleg lett.
Az elkészült tésztát a készülékből kiemeltem, háromfelé osztottam. Mindegyik darabot kézzel hosszúkásra ki- és széthúztam, amolyan, ahogy sikerül téglalap alakúra, és a belsejébe kentem a kakaós krém harmadát, majd feltekertem. Jó lisztes kézzel kell dolgozni, nagyon lágy tészta!
Amikor mindhárom elkészült, befontam, és kivajazott jénaiba fektettem, majd a meleg konyhában hagytam 45 percig kelni.
Ezután kevés langyos tejjel elkevert tojássárgájával megkentem és beraktam a sütőbe, ahol kb. 160-170 fokon 45 percig sütöttem.
A legnehezebb az volt, hogy az illatoknak és a kísértésnek ellenálljunk, kibírjuk, amíg ez a gyönyörűség kihűl, és csak utána kóstoljuk meg.
Vajasan, lekvárral és mézzel is isteni volt!
Lehetett volna benne több a kakaós rész, ezért ha újra elkészítem, az egyik fonat tésztájába keverek kakaót, és kicsit megemelem a “töltelék” arányát is.
Szerintem fahéjasan is finom… vagy mazsolásan… esetleg aszalt gyümölcsdarabokka, citrusfélék héjával illatosítva… és … Mmmmm.

Tipp! A trükk az, hogy nem szabad a tésztának megfáznia, ezért kell a folyamatos meleg, és minden hozzávaló legyen szintén nagyjából azonos hőfokú – “langyos”.

(Anyja)

Vajas kifli

Nagy terveim voltak a mai, vasárnap reggelre. Kitaláltam, elkészítem Limara vajas kiflijét, hogy örömet okozzak a minden szombat délelőtt hagyományos, köménymagos-sós kiflire vágyó páromnak, aki rendre lemarad ezekről a péksüteményekről (mire kiérünk a piacra, elfogy), vagy csalódik bennük.

Egy ideje már nézegettem a kifli recepteket, mindig Limaránál kötöttem ki, és bár macerásnak tűnt ez a változat, belevágtam.

Megérte! Kicsi szívem csücske többször is, boldogan nyammogva elmondta, “én még ilyen finomat nem ettem!”.
Persze nem is én lennék, ha nem módosítottam volna semmit az eredeti recepten – persze elsőre csak nagyon finoman…
Hozzávalók:

3,5 dl sovány, langyos tej
2 csapott teáskanál só
késhegynyi aszkorbinsav
1 evőkanál porcukor
60 dkg BL 80 liszt
10 dkg puha, szobahőmérsékletű vaj
1 csomag szárított élesztő
2 evőkanál hajdina pehely

A hozzávalókat a kenyérsütőgépemben dagasztottam, úgy hogy a tejes élesztőt a cukorral előtte kicsit megfuttattam, tehát nem indítottam el rögtön a gépet. Ilyenkor még a sót nem szoktam beletenni, és a vajat is csak később kanalaztam a tésztához.
Egy órányi kelesztés után már szépen feljött, ekkor bemelegítettem a konyhát, feltettem a lábosban a vizet. 8 csinos halmot emeltem az illatos kiflimasszából, és ezeket egyenként kinyújtottam, feltekertem, és eleinte kissé gyakorlatlanul kifli-re formáztam, behajlítottam, végét picit összecsíptem.
A vízben való előfőzés aggasztott a legjobban – szerencsére ok nélkül. Egyszerre két kiflit tudtam a lábosba tenni, előbb a felső résszel lefelé, majd fél perc után fordítva. Így pont a megfelelő helyre kerülhetett a hajtás, mert a tepsiben már nehéz mozgatni (én kicsit kiolajozott, sütőpapírral béleltet használtam). Ekkor szórtam meg a köménymaggal és a durvára vágott tengeri sóval. Az első adagnak még 25 perc sütés kellett, a második már 20 perc alatt készült el.
Finom, ropogós, illatos, ellenállhatatlan!

Mi csak vajjal kenve, tejeskávéval ettük, hogy semmi ne terelje el róla a figyelmünket.

Az egyik kiflibe kísérletként még csavarás előtt lenmagot szórtam. Finom lett. Legközelebb azt hiszem kipróbálom sajtosan, vagy más fűszerrel bolondítva is, de a Kedvesnek mindig készül majd “egyszerű”, sós-köményes változat.

(Anyja)

Bográcsgulyás

Imádunk bográcsozni, de mennyiségi okok miatt kettőnknek nem szoktunk nekilátni a kerti, nagyobb léptékű főzőcskézésnek. Mázlinkra, ezen a hétvégén a siófoki piacon összefutottunk néhány régi, kedves ismerőssel és felvetettük a kerti parti ötletet, akik lelkesen mondtak igent nekünk. Mint kiderült a gyors számlálásból, másnapra 9 főnyi csapat gyűlt össze a bográcsozáshoz, igaz volt egy vegetáriánus is, akivel nem kellett a húsos levessel számolni. Neki wokban sütöttem mindenféle roppanós zöldeket olaszos fűszerezéssel, és kapott hozzá némi mártogatóst is.
No de, visszatérve a gulyáshoz, ma reggel vettem észre, hogy nem írtam még fel a sufoneszára magyaros gulyás receptet, így ezt most pótolom.

Hozzávalók (8-10 főre):

2,5 kg vegyes marhahús (comb, lábszár, lapocka)
1 csomag fehérrépa, zöldjével
1 csinos zeller, zöldjével
2 csomag új sárgarépa
2 nagy fej vöröshagyma
1,5 kg “öreg” krumpli
2 szem paradicsom
1 evőkanál darált paprika
zsiradék

fűszerek ízlés szerint:só, bors, pirospaprika, köménymag
csipetke

A felaprított húst a zsiradékon kérgesre kapattam, majd borsoztam és meghintettem köménymaggal, picit még pirítottam, a tűzről levéve átforgattam fűszerpaprikával, sóztam, és felengedtem annyi vízzel ami ellepte. Ekkor tettem a léhez a finom kockákra vágott, sózott vöröshagymát és a kettévágott paradicsomokat is.
Mialatt a fiúk a választott nedüt kortyolgatva óvták a pörköltes alapot, a lányok megtisztították a zöldségeket (az idei répákat elég volt csak megkapargatni), és tálakban kikészítették a tűz közelébe.
Kb. másfél órányi főzés után a bográcsba került a zeller gumó és szár, a petrezselyemlevél köteg, valamint az összes fehérrépa, karikákra vágva. Újabb óra múlva a hús már egész puha volt, így mellé kerülhetett a darabolt sárgarépa, és a krumpli kockákra aprítva.
Ekkor kóstoltunk, és utánfűszereztünk az ételt pedig forró vízzel leves állagúra higítottuk. Forrás után nagyjából negyed órát vártunk, majd a csipetkét is az illatos lébe szórtuk és egyúttal kezdtük is a tálalást – tányérokat, evőeszközöket, no meg puha fehér kenyeret, csípős paprikát, sót és borsot készítettünk az asztalra.

Csipetke
Bevallom, a csipetke készítés sosem volt a kedvenc foglalatosságom, ám nagy szerencsémre ezt most átvállalták tőlem. Meglepett, hogy a lányok nagy egyetértésben vizet is tettek a tésztához. Ez számomra újdonság volt, mert nekem Anyu úgy tanította, hogy 1 tojáshoz (amit megsózunk), annyi lisztet kell hozzágyúrni, amennyit felvesz (ez a tészta jó kemény). Mi sosem tettünk vizet a csipetke tésztájához (mert az a nokedli, nem igaz?! :)). Ők azonban váltig állították, hogy így kevésbé lesz kemény és persze jóval kevesebb víz kell mint a galuska tésztájához, éppen hogy csak egy kupicányi. Kétségtelen tény, az apró kis levesbevalójuk istenien sikerült, zokszó az állagával kapcsolatban a vacsora alatt nem hangzott el…

(Anyja)

Sült cékla

Nemrég Anyunál jártam, és kaptam tőle egészen friss, gyönyörű, egészséges céklát. Kedvelem ezt a különleges színű növényt, de főként savanyúságnak, esetleg majonézes salátaként fogyasztottam eddig. (Még a lányomnak babakorában készítettem belőle főzeléket, amit nagyon szeretett.)
Szerzeményem birtokában most azonban bőszen túrtam a gasztro blogokat, és receptes oldalakat, mit is készíthetnék a zöldségből. Így találtam a sült céklára. Kicsit energia pazarlás, hisz én most egyetlen egy céklát készítettem, de más nem rajong érte a családban, így pont elég is volt nekem.

A céklámat alaposan megmostam, a leveleket a tőnél levágtam. Egy nagy alufóliát kiterítettem. A zöldséget megszórtam sóval és meglocsoltam olíva olajjal, majd bebugyoláltam. Tepsibe raktam a biztonság kedvéért és két órán át sütöttem, kb. 160 fokon.
Mennyei lett! Minden sült cékla dícsérővel egyet értek, pompás étek önmagában is, vagy mártogatóssal (pl. fokhagymás kefír), de például húsok körete is lehet.
Hogy kicsit kényeztessem magam, sütemény formával szív alakú darabkákat szúrtam ki a szeletekből és úgy majszolgattam el. A leeső darabokat majonézes salátaként ettem meg másnap.