Zsenge borsóleves vajgaluskával

Piacon jártam ma, méghozzá jó korán, még a hőség előtt. A terveim közt dundiszemű meggy, ropogós cseresznye és zsenge zöldborsó beszerzése szerepelt – ez utóbbi ha lehet tisztítva.
Szerencsére az őstermelői részen mindig vannak szorgos kezű nénik, akik miközben üldögélnek és árulnak, folyamatosan tisztítják a szezonális dolgokat (zöldség, borsó, dió), mikor mit. Találtam is nekem tetsző csomagocskát, ami igaz, hogy így drágább volt, de nem kellett nekem bíbelődni vele.
Azért kértem a nénitől egy kis csomagban a borsó héjából is, egyrészt hogy megkínáljam vele a házi kedvenceinket, másrészt mert néhány zsenge héjat érdemes a levesbe dobni!

Hozzávalók:

40 dkg tisztított, friss zöldborsó
1 csomag sárgarépa
1 szál petrezselyem gyökér
1 csomag petrezselyem
1 csapott evőkanál liszt (elmaradhat)
löttyintésnyi olaj
pirospaprika
bors

a vajgaluskához:

1 tojás
1 teáskanál vaj
3-4 evőkanál liszt
bors

A leveses edénybe olajat löttyentek és rádobom a karikákra vágott zöldségeket (a fehérrépát vékonyabbra szoktam ilyenkor vágni) és a borsót. A petrezselyem szárát érdemes levágni és ilyenkor a levesalapba tenni.
Nagyjából 10 percig párolom, majd rászórom a lisztet és a pirospaprikát. Átforgatom vele, sózom, borsozom majd felöntöm vízzel.
Amíg felforr, elkészítem a vajgaluskát. A tojást felütöm és egy tálkában hozzákeverem a vajat, a sót, borsozom és folyamatosan keverve lisztet kanalazok hozzá. Annyi kell, hogy még puha, kanállal formázható maradjon.
Közben felforr a leves, ekkor kanállal beleszaggatom a galuskát és átforralom.
Kész is! Friss, vágott petrezselyemmel meghintve az igazi.

Régebben csirkeaprólékkal készítettem, de mostanában így szeretem, a zöldségek és a koranyár ízeit élvezve!

A karfiolt is karfiollal… főve

Miután az imént lejegyeztem Mautner Zsófi receptjét, leírom azt is, hogy a leeső részekből, hogyan készült leves, nagyjából annyi idő alatt, ameddig a karfiol megsült

Hozzávalók:

a leveshez
~ 75 dkg karfiol
3-4 szál sárgarépa
1 csokor petrezselyem
bio ételízesítő

a galuskához
1 tojás
2 csapott evőkanál finom liszt
2 evőkanál hajdinaliszt
teáskanálnyi vaj

a tálaláshoz
tejföl
édesnemes pirospaprika
petrezselyem

A karfiolrózsákat 2-3 liter vízben felforraltam, majd az első főzővizet leöntöttem. Ezután újra felengedtem hidegvízzel, a léhez adtam a bio ételízesítőt, a felkarikázott sárgarépát, az apróra vágott petrezselyem nagy részét (picit hagytam a díszíteni és a galuskába is), a sót és késhegynyi szódabikarbónát.

Amint a leves felforrt, takarékra vettem és összekevertem a galuskát:
Egy tojást tálkába ütöttem, sóztam (borsozni is lehet), mellé tettem a vajat és nagyjából fele-fele arányban a kétféle lisztből annyit kevertem hozzá, amennyit felvett, úgy hogy még puha, kanalazható, de a galuskánál jóval keményebb tésztát kapjak. Ezt a forró levesbe kanállal beleszaggattam és még 10 percig forraltam az egészet.

Friss petrezselyemmel megszórva tálaltam, paprikával megszórt tejfölt kínálva mellé.

Csontleves

Olykor megkívánjuk ezt az egészen egyszerű, olcsó, nagyon finom, lassan fővő levest.
Ha a fiam “sárga levest” kér, valójában ez az igazi. Csak macerás, mert hosszan fő, órákig, csendesen, illatosan…

Hozzávalók (4-6 személyre):

2 kg fehércsont
1 csomag leveszöldség
1 csomag sárgarépa
1-2 fej vöröshagyma
(vagy újhagyma szár)
karalábé, zeller ízlés szerint
1 csokor petrezselyem
1 csokor zellerlevél

szemes feketebors

A csontot most nem a piacon, hanem a SPAR-ban vettük, mindössze 99 Ft volt kilója. Ha van erős hentesember, akkor ő ketté is szokta csapni a nagyobb darabokat. A megmosott csontokat annyi hidegvízben teszem fel főzni, amennyi kényelmesen ellepi. A vizet megsózom, beleszórom a borsot és a mosott, csokros zöldeket, a vöröshagymát és azokat a zöldségféléket, amiket mi nem eszünk meg vagy nem baj ha nagyon puhák lesznek (karalábé, zeller, gyökér).
Amikor a víz felforrt, takarékra veszem a hőmérsékletét, éppen hogy csak gyöngyözzön a lé, és 3-4 órán át szinte rá sem nézek. Az utolsó órában szoktam beletenni a sárgarépát, ebből jó sokat, mert ezt nálunk mindenki szereti. Amint puha kiemelem, mert nem szeretjük, ha túl plötty lesz.
Sokan főzés közben többször lehabozzák a csontlevest, én sosem teszem, mert amikor elkészül úgyis kiveszem a zöldségeket és átszűröm az egészet, a nagyikám pedig mindig azt mondta, abban a habban van az ereje, majd leszáll az aljára…
A levesem így is mindig csodaszép tiszta, ha valóban lassan fő, nem lesz zavaros.

Ezt a levest általában cérnametélttel esszük, de erőlevesnek forrón, egy-egy friss tojásra öntve is remek. Tetejére finomra vágott petrezselymet szórhatunk.

Tipp! Aki esetleg a burgonyát szereti a levesben, az utolsó fél órára, tisztítva, de egészben (esetleg feleket) főzzön bele. Ez jól jöhet akkor is, ha a lét kicsit elsóztuk volna…

Tárkonyos burgonyaleves

Bár természetesen folytatom a divertikulum diétámat, ma úgy gondoltam, bepróbálok egy gyengéd fűszert, a tárkonyt.
Teáskanálnyi vajat melegítettem az edényben, ebbe tettem egy kanálka szárított tárkonyt, majd néhány szem tisztított, kockákra vágott burgonyát. Szűrt vízzel felengedtem (hogy ellepje) és csipetnyi sóval ízesítettem.
10 perc forralás után púpos teáskanálnyi kukorica keményítővel elkevertem a lé egy részét, majd szűrőn keresztül a leveshez kevertem és kiforraltam.
Tálaláskor natúr joghutot tettem bele.
Igazán jól esett, remélem nem lesz gondom a fűszer miatt!

Gyömbéres sütőtökleves

Ma isteni illatos levest ebédeltem. A receptet nem keresgéltem, az új étkezési szabályaim szerint magam találtam ki. Amióta nem írtam, néhány felejthető étel-próba már volt, amit itt nem jegyeztem le, ha sikerül javasolt finomsággá “faragnom” őket, ígérem érkeznek…
Következzen ez a leves, amit csak ajánlani tudok, főleg hölgyeknek (valahogy ez, legalábbis az én verzióm, nem fiús kaja).

Hozzávalók:

1 közepes sonkatök
(lehet más fajta sütőtök is)
2 narancs
1 doboz rizs alapú növényi krém
5 dkg tökmag
egy darabka gyömbér
csipetnyi fahéj
barnacukor
víz

A sütőtököt megmostam, kimagoztam, tepsibe pakoltam és kb. 1 óra alatt megsütöttem. Amikor kihűlt, a héjat lehúztam és kidobtam, a puha tökhúst a turmixgépbe pakoltam. A két alaposan megmosott, majd szárazra törölt narancs héját lereszeltem és félretettem.
A tökhúsra reszeltem kb. egy ujjpercnyi friss gyömbért és rácsavartam két narancs levét. Bepluttyantottam a növényi tejszínpótlót is a keverőbe és simára turmixoltam az egészet. Mivel a gyömbér nem jött ki teljesen a reszelőmből, némi szűrt vízzel beleöblítettem a sűrű lébe, amit egy tiszta lábosban felforraltam, kóstolás után sóztam, csipetnyi fahéjjal és egy teáskanálnyi barnacukorral ízesítettem.
Mindeközben egy teflon serpenyőben, lassú tűzön puffadásig pirítottam a tökmagokat.

Tálaláskor a reszelt narancshéj került a tányér aljára, majd jött a forró leves, végül a ropogósra pirult, gömböccé duzzadt tökmagok.
MMmmmmmmmméééééég ilyet! :)

Tipp! Szerintem változatos fűszerezzéssel készíthető. Kolléganőm ma mesélte, hogy ő szerecsendiós ízesítéssel főzte és pirított baconnel tállalta. Jól hangzik, nem?!

Tárkonyos zöldségragu leves

Egy ideje gyanús vagyok magamnak.
Az elmúlt hetekben többször is megszólítottam kollégát, “Mmm, mi ez a finom illatú dolog, amit eszel?” – kérdést felvetve. A válasz minden esetben valamilyen tárkonyos étel volt, így tudtam, hogy legkésőbb a hétvégén (miután eljutottam a piacra friss zöldfélét venni) készítek valamit ezzel az illatos fűszerrel.
Vettem is szombaton egy kedves parasztbácsitól frissen pucolt zöldségkeveréket – gazdagon megrakva sárga- és fehérrépával, de akadt a csomagban karalábé, zeller és petrezselyemzöld is. Bevásároltam még gombát, és előkaptam egy kis adag mirelit borsót, s már készítettem is a várva várt csemegét.
Az apró kockára vágott fehérrépát és zellert olajon pároltam-pirítottam. Amíg ők előkészültek, felkockáztam a sárgarépát és a karalábét is. A gombából kiválogattam az apróbb fejeket és ezeket kövérkés szeletekre vágtam, citrommal meglocsoltam. Amikor a fehérrépa széle már aranylott, beledobtam a többi aprított zöldséget, durvára vágott petrezselymet, a szárított tárkonyt is az edénybe, és tulajdonképpen lesütöttem őket – azaz mire a levük eltűnt és kezdtek pirulni, meg is puhultak.
Ekkor felöntöttem az egészet a turmixgépben elkevert: tejszínnel, burgonyakeményítővel és kb. 1 merőkanálnyi forralt (szűrt) vízzel, majd még annyi vizet adtam hozzá, amennyi pont ellepte. Felforraltam, és a vajbab leves receptjénél már leírt vajgaluskákat szaggattam bele. Ebbe most szerettem volna kis hajdina lisztet is keverni, de sajnos nem találtam meg, pedig tudom, hogy maradt még a palacsintából… Sebaj, majd legközelebb.

A levesem hozzávalói most nagyjából ezek voltak: 4 szál sárgarépa, 2 szál fehérrépa, 1 kisebb karalábé, 1 kisebb fej zeller, 15 dkg apró gomba, maréknyi borsó, 1 csokor petrezselyem, fél citrom leve, 3 “nagycsipet” tárkony, tejszín, étkezési burgonya keményítő, bors, só.
De a recept természetesen a kapható zöldségek palettája szerint variálható.

Tálaláskor duci, könnyen csavarható citromszeleteket kínáltam hozzá.
Önmagában is laktató leves, részemről nem is kívántam második fogást utána.

Csurgatott tojásleves, köményes

Hirtelen felindulásból követtem el ezt a levest. Nem is tudom miért, de szerintem több mint tíz éve nem főztem ilyet. De tegnap, amikor leszaladtam a lépcsőn piacra menet, tudtam, hogy ezt fogok másnap főzni.
Sikerült is meglepni vele a párom, aki mint kiderült imádja!

A leveses fazekamban egy löttyintésnyi olajat felhevítettem (lehetett volna diónyi zsír is, csak már nem főzök azzal jó ideje), és egy púpos evőkanál finom lisztet valamint egy kanálkányi köményt folyamatos keveréssel aranybarnára pirítottam benne.
Lehúztam a tűzről, meghintettem piros paprikával, sóztam és felöntöttem kb. 1 liternyi forró vízzel.
10 percen át csendesen forraltam, kóstoltam (nem baj ha picit sós) majd lassan, alatta állandóan fakanállal keverve belecsurgattam a tojást (két darabot vertem fel, pici sóval).

Pirított kenyérkockákat kínáltam mellé.
A leírt mennyiség kb. 4 tányér leves lesz.

(Anyja)

Kacsanyak leves grízgaluskával

Az előző bejegyzés (grízgaluska) apropóját természetesen a leves adta.
Friss, olcsó kacsanyakat kaptunk szombaton a piacon (182 forintot fizettem a 4-6 adagos leves húsijáért!), így gyorsan bevásároltam hozzá zöldségeket is, úgyis rég vágytam már egy finom, lassan-csendesen főtt, jófajta házi levesre.

Hozzávalók:

~ 1 kg kacsanyak tisztítva
1 kisebb zellergumó
1 csokor zellerzöld
5-6 szál sárgarépa
1 csokor petrezselyem
3-4 zsenge fehérrépa
1 kisebb fej hagyma
(1 darabka kel)
paprika csuma
fél paradicsom
1 nagy szem burgonya
csippentésnyi sáfrány
szemes bors

A kacsanyakat megmostam, besóztam és egy éjszakát hagytam pihenni (ez nem szükséges, nálunk így alakult). Reggel aztán lábosba tettem, és a tisztított zöldségekkel (kivéve a burgonyát), levelekkel és egyéb hozzávalókkal feltettem csendesen főni. Anyai nagyikám tanácsát megfogadva, nem haboztam le.
Amikor a sárgarépa megpuhult, azt kiemeltem, a leves főtt tovább. Bő két óra alatt készült el, addigra lett puha a hús. Ekkor még 15 percet gyöngyözött a burgonyával, majd hagytam pihenni.
Amikor szépen megnyugodott, a grízgaluskával tálaltam.

Mi szeretjük leszopogatni a husit a csontról. Aki ezt nem kedveli, és szorgos háziasszony, előtte villával leszedegetheti, és tálalhatja úgy is.

(Anyja)

Frankfurti leves

Amikor elhatároztam, hogy a hétvégén frankfurti levest készítek, kicsit körülnéztem a neten, kinek milyen képet sikerült erről a cseppet sem könnyen gusztusosan megörökíthető ételről. Sajnos nekem nincs lehetőségem a panel lakásunkban mini műtermet kialakítani e célra, ezért maradt az asztal és maga a leves. Remélem kívánatos. Ha mégsem, akkor is mindenkit bíztatok az elkészítésére, mert finom.

Hozzávalók:

1 kisebb fej kelkáposzta
(most kínai kellel készítettem)
1 fej vöröshagyma
3 szál sárgarépa

2-4 szem burgonya
személyenként 1 virsli
köménymag
majoranna
pirospaprika
só, bors
olaj

A sózott vörös hagymacsíkokat az olajon lepirítottam, majd rádobtam a köménymagot, a csíkokra vágott kínai kelt, a sárgarépa karikákat, a kockázott és a felezett krumplit. Amikor picit már lesült, majorannáztam, kis pirospaprikával megszórtam és vízzel felöntöttem.
1 merőkanálnyi levet és a megfőtt, felezett burgonyákat kivettem, és ezt 2 gerezd fokhagymával összeturmixoltam, majd visszaöntöttem a leveshez.
Forrás után, kevés olajon megpirított virslikarikákkal gazdagítva tálaltam. Tejfölt kínáltam mellé.

(Anyja)

Vaníliás meggyleves

Itt a meggyszezon. Imádom ezt a savanykás, csodaszép színű és ízű gyümölcsöt! Jómagam nyersen is befalom, de a párom csak sütikben vagy főve szereti, így az idei nyár első meggyes csemegéje egy leves lett. Fahéj és szegfűszeg nem volt itthon, ezért “csak” vaníliásan. Nekem végül annyira ízlett így, hogy a jövőben is lehet, olykor kihagyom a másik két fűszert…

Hozzávalók (4 főre):

1/2 kg meggy
1/2 l tejszín
1/2 csomag vaníliás pudingpor
1 csomag vaníliás cukor
3 evőkanál barnacukor
csipet só

A meggyet megmostam és a lábosba vizet engedve, a víz alatt tartva (hogy ne fröcsköljön) kimagoztam. Azért tettem ezt már a főzéshez használt vízben, hogy a magozáskor kifröccsenő finom lé se menjen kárba. 1 csomag vaníliás cukrot és csipet sót szórtam rá, s kb. 5 percig forraltam.
Közben a tejszínt a pudingporral és a cukorral elkevertem, majd a forró levest apránként hozzámertem és folyamatosan kevergetve néhány percig főztem.
Forrón is finom, de lehűtve az igazi.

(Anyja)