Zsenge borsóleves vajgaluskával

Piacon jártam ma, méghozzá jó korán, még a hőség előtt. A terveim közt dundiszemű meggy, ropogós cseresznye és zsenge zöldborsó beszerzése szerepelt – ez utóbbi ha lehet tisztítva.
Szerencsére az őstermelői részen mindig vannak szorgos kezű nénik, akik miközben üldögélnek és árulnak, folyamatosan tisztítják a szezonális dolgokat (zöldség, borsó, dió), mikor mit. Találtam is nekem tetsző csomagocskát, ami igaz, hogy így drágább volt, de nem kellett nekem bíbelődni vele.
Azért kértem a nénitől egy kis csomagban a borsó héjából is, egyrészt hogy megkínáljam vele a házi kedvenceinket, másrészt mert néhány zsenge héjat érdemes a levesbe dobni!

Hozzávalók:

40 dkg tisztított, friss zöldborsó
1 csomag sárgarépa
1 szál petrezselyem gyökér
1 csomag petrezselyem
1 csapott evőkanál liszt (elmaradhat)
löttyintésnyi olaj
pirospaprika
bors

a vajgaluskához:

1 tojás
1 teáskanál vaj
3-4 evőkanál liszt
bors

A leveses edénybe olajat löttyentek és rádobom a karikákra vágott zöldségeket (a fehérrépát vékonyabbra szoktam ilyenkor vágni) és a borsót. A petrezselyem szárát érdemes levágni és ilyenkor a levesalapba tenni.
Nagyjából 10 percig párolom, majd rászórom a lisztet és a pirospaprikát. Átforgatom vele, sózom, borsozom majd felöntöm vízzel.
Amíg felforr, elkészítem a vajgaluskát. A tojást felütöm és egy tálkában hozzákeverem a vajat, a sót, borsozom és folyamatosan keverve lisztet kanalazok hozzá. Annyi kell, hogy még puha, kanállal formázható maradjon.
Közben felforr a leves, ekkor kanállal beleszaggatom a galuskát és átforralom.
Kész is! Friss, vágott petrezselyemmel meghintve az igazi.

Régebben csirkeaprólékkal készítettem, de mostanában így szeretem, a zöldségek és a koranyár ízeit élvezve!

A karfiolt is karfiollal… főve

Miután az imént lejegyeztem Mautner Zsófi receptjét, leírom azt is, hogy a leeső részekből, hogyan készült leves, nagyjából annyi idő alatt, ameddig a karfiol megsült

Hozzávalók:

a leveshez
~ 75 dkg karfiol
3-4 szál sárgarépa
1 csokor petrezselyem
bio ételízesítő

a galuskához
1 tojás
2 csapott evőkanál finom liszt
2 evőkanál hajdinaliszt
teáskanálnyi vaj

a tálaláshoz
tejföl
édesnemes pirospaprika
petrezselyem

A karfiolrózsákat 2-3 liter vízben felforraltam, majd az első főzővizet leöntöttem. Ezután újra felengedtem hidegvízzel, a léhez adtam a bio ételízesítőt, a felkarikázott sárgarépát, az apróra vágott petrezselyem nagy részét (picit hagytam a díszíteni és a galuskába is), a sót és késhegynyi szódabikarbónát.

Amint a leves felforrt, takarékra vettem és összekevertem a galuskát:
Egy tojást tálkába ütöttem, sóztam (borsozni is lehet), mellé tettem a vajat és nagyjából fele-fele arányban a kétféle lisztből annyit kevertem hozzá, amennyit felvett, úgy hogy még puha, kanalazható, de a galuskánál jóval keményebb tésztát kapjak. Ezt a forró levesbe kanállal beleszaggattam és még 10 percig forraltam az egészet.

Friss petrezselyemmel megszórva tálaltam, paprikával megszórt tejfölt kínálva mellé.

Pirított kenyérkocka

Bár e levesbetét készítése rendkívül egyszerű, talán nem haszontalan leírni.

Alapanyagként általában kissé szikkadt kenyeret használok, fejenként egy szelet bőven elég.
Ma csak kettőnknek készítettem (a csurgatott tojásleveshez) korpás, teljeskiörlésű kenyérből.

A kenyérből éles késsel vékony (kb. 5 mm) szeletet, majd ebből apró kockákat vágtam.
A teflon serpenyőben gondosan eloszlatva evőkanálnyi olajat hevítettem.
Ebbe bele dobtam a kenyérdarabkákat, úgy hogy szépen elterüljenek.
Óvatosan rázogatva, picit megsózva, néhány perc alatt aranybarnára pirítottam őket.

Tipp! Más ételekhez (például salátákhoz) ízlés szerint fűszerezve igazi csemege!

(Anyja)

Grízgaluska

Eddig talán összesen egy alkalommal készítettem grízgaluskát, pedig a párom nagyon szereti. Valahogy, rejtélyes tudománynak tűnt – apai nagymamám készítette az általam valaha fogyasztott legfinomabbat.
Sajnos, akkor még nem faggattam őt, hogyan készül.
Nem vettem tésztát a hétvégi leveshez, jó párosításnak tűnt a kacsanyakból készülő leveshez ez a betét.
Persze már fogalmam sem volt, hogyan készítettem annak idején, így improvizálnom kellett egy nem túl macerás, de jó eséllyel sikeres verzióval.

Hozzávalók:

2 egész tojás
1 mogyorónyi vaj
(szerintem a nagyim libazsírral készítette)
búzadara

1 csepp ecet

A tojást amennyire lehet villával felvertem (nem vertem a habot külön kemény habbá, ahogy sok recept írja) és belekevertem a puha vajat, az ecetet és a csipet sót, majd lassan, magasról csurgatva (bár ez valószínűleg nem fontos), folyamatosan hozzácsurgattam annyi grízt, hogy palacsintatészta-szerűen sűrű (nem folyós de nem is kemény) masszát kapjak.
Ezt fél órára beraktam a hűtőszekrénybe, majd csendesen forró, sós vízben kifőztem kb. 10 perc alatt. A galuskákat evőkanállal szaggattam, fél időben megfordítottam, és ekkor 1 pohár hideg vizet is öntöttem a lébe (valami ilyesmit mintha anno gyerekkoromban láttam volna).
Amikor elkészült, leszűrtem, és pici zsiradékkal átforgatva tálkába szedtem.

Szívesen kipróbálnám libazsírral is (ha a levestől nem üt el), és finomra vágott petrezselymet el tudnék bele képzelni, de nem volt itthon. A hiányát a párom nem bánta, lelkesen falta így is.

(Anyja)