Pityókás kekszgolyó

Jó ideje nem eszünk már bolti kekszeket, inkább magam sütök, akkor legalább tudom mi van benne és csak rajtam múlik a minősége, állaga. A páromnak étcsokis-zabpelyhes kekszeket gyártok rendszeresen, én jobban kedvelem a fahéjas változatot…
Igenám, de az egyik kekszes dobozban még ott csücsültek a Győri Édes zabfalatok, és sajnáltam volna kidobni őket. Fogtam hát a kupac kekszet és darálóban felaprítottam mindet. Szerintem megvolt majdnem a teljes csomag, elfelejtettem megmérni, de lehetett kb. 10-12 dkg.
Ehhez cirka 5 dkg vajjal felolvasztottam egy tábla étcsokoládét (a Lidlben 240 Ft körül már van 70%-os!) és a meleg masszába kevertem a darált zabfalatokat.


Csak az illata kedvéért egy kupicányi, jó minőségű fehér rumot is öntöttem a masszámhoz, és volt itthon kb. 5 dkg dió is, amit még őrölve hozzádobtam.
A Kedvest kértem meg a gyúrására, mert az én kezem sajnos nem bírja. A diónyi gombócok formálására azonban már készen álltam, és mivel jó vajas, csúszós lett a kekszmassza állaga, nem nagyon kellett vizezni a kezemet sem.
Az elkészült gömböket  picit megpirított majd durvára őrölt hántolt mandulába hempergettem.
Amikor kihűl, már kemény, ropogós, finom, szinte trüffel jellegű csemege.

Tipp! Szerintem megfelelő csomagolásban (üvegtál, fémdoboz), hűvös helyen hetekig eláll és akár karácsonyi ajándéknak is remek.

Párolt almás pitty-putty

Ma uzsonnára saját kreálmányt hoztam, nem is tudtam milyen lesz. Amikor megkóstoltam olyan élmény volt, mintha egy finom, francia süteményt ennék, tészta nélkül. Meglepett! :)

Teáskanálnyi vajon aszalt vörösáfonyát és néhány szem mandulát pároltam lassú tűzön.
Egy nagy piros almát meghámoztam, kicsumáztam és kockákra vágtam, rácsavartam egy narancs levét.

Amikor a mandula megduzzadt és héja kezdett leválni, akkor az illatozó, vajas cuccokra borítottam az almás-narancsos pakkot és hagytam az egészet felforrni, majd pihenni.
Aztán kihűlve csomagoltam és bevittem uzsinak. Langyosra melegítve, a teásbögrémből majszoltam el…

Tipp! Hidegen nem jó, mert a vaj kis gömböcskékké grízesedik a narancslében.

Nagy keksz-teszt: Gyömbéres mandulakeksz

Ma háromféle kekszet is készítettem, de ebből csak az elsőt tudtuk megkóstolmi, mert a másik kettőnek – a recept szerint – egy estét pihennie érdemes a hűtőben.
Nem kellett azonban várni erre a finomságra, amiből egyet az ananászos teám mellé máris elmajszolhatok!

Hozzávalók:

150 gramm mandulaliszt
kb. két centis friss gyömbér darabka reszelve
80 gramm porrá őrölt barnacukor
2 tojás fehérje
pár csepp frissen facsart citromlé

A tojásfehérjét a citromlével habosra vertem, majd belekevertem a többi hozzávalót is.
Egy érdekesen ragadós masszát kaptam. Ezt vizes kézzel formáztam nagyjából másfél centis golyóbisokká, tepsibe rakosgattam és szétlapogattam őket.
150 fokra melegített sütőben – nekem hagyományos gáz van – 15 percig “szárítottam” a kekszeket, majd enyhén megnyitott ajtónál hagytam őket kihűlni.
Finom, ropogós keksz lett, bár a gyömbér íze – legalábbis ma, frissen – nem érződik rajta eléggé. Talán érdemes lenne bele sokkal többet vagy nem a friss változatot tenni?!

Tipp! Már bekeverve vár a vörösáfonyás-mandulás keksz, ebbe került a 2 tojás sárgája…

Kalácsfelújítás

Volt ma reggel a fél szikkadt kakaós kalácsom, és a vacogó énem (nem tudom miért, de arra ébredtem, hogy didergek).
Azt gondoltam, valami meleg reggeli kéne, hogy javuljon a helyzet, ezért forraltam tejet, és kipróbáltam az Aldi-ban vásárolt prémium forró csokoládét (a dark változatot).

Hozzá, hogy adjak a csoki-reggelnek, egy szeletke vajat melegítettem a kis teflon serpenyőmben, és belefektettem a kalács szeletet, amikor már aranylóra sült, finoman megszórtam kevéske cukorral, és úgy fordítottam meg. Így a másik fele karamellizálódott.

Ezt az illatos, finoman ropogósra sült, de belül puha kalácsot ettem a bögrényi forró csokimhoz, amibe ha nem mennék dolgozni, tettem volna egy kanálka fehér rumot is.

De még mindig fázom…

Tökmag pirítva

A múlt hétvégén több helyen is csinos sütnivaló tök darabokat árultak a piacon. Sajnos sikerült egy tetszetős, ám sokkal kevésbé ízletes darabot kiválasztani. Mégsem keseredtem el, mert bár a husa teljesen ízetlen, valóban tök volt, a belsejéből kikapart magokból csodás csemege lett…

A “gyolcsos” tökhúsból a magokat kifejtettem, és megtisztítottam – túlzásokba nem estem… A már megsült tököket kiszedtem egy tálba (ekkor még nem tudtam mennyire ízetlenek) és a még meleg tepsibe beszórtam a magokat. Forró (kb. 200 fokos) sütőben kb. negyedóráig sültek tökéletesre. Jól felismerhető, mikor van kész a csemege, mert a szemek megpirulnak és pattognak. A végén finom sóval megszórtam az egészet, átkavartam a forró edényben, és amikor picit meghűlt kis tálkában kínáltam.
Nemegészen öt perc alatt fogyott el…

(Anyja)

Variációk leveles tésztára

Vannak helyzetek, amikor gyorsan, mégis finomat és meleget szeretnénk összedobni. Ilyenkor nagyon jó, ha van egy csomag leveles tészta otthon, hisz fél órán belül illatos ropogtatni valót, desszertet, csemegét tehetünk az asztalra. Nemrég vettem friss csomagolt, nem mirelit tésztát, így alkalom kínálkozott tesztelni a lehetőségeket…

Fűszeres paradicsomos falatok

A tésztát a derelyevágóval apró négyzetekre (kb. 3×3 cm) vágtam. Mindegyiket megkentem tojássárgájával, rátettem egy-egy szelet koktélparadicsomot, megszórtam oreganóval és reszelt sajttal, és végül a frissen sült falatokkal megleptem a vizsgákra készülő lányomat…

Illatos almás táska

Ehhez az édességhez alapötletet Piazza Piazzatól vettem, de kicsit variáltam rajta.
A téglalapokra vágott tésztának egyik felének közepére jófajta házi baracklekvárt kentem, majd erre reszelt, fahéjjal és mézzel elkevert almát kanalaztam. Ezután a tészta másik felét szépen ráhajtottam és derelyevágóval felhasogattam, majd megsütöttem, végül mézzel “felfényeztem”.

Sodort köményes-sajtos

A tésztát csíkokra vágtam, sós tojássárgájával megkentem, reszelt sajttal és köménnyel megszórtam és pirosra sütöttem.
Ez a párom kedvence lett…

(Anyja)

Fagylalt kehely marcipán csillagokkal

Számos magazint, és web oldalt átböngésztem, mielőtt kitaláltam az idei karácsonyi menüsort. Hamarosan, apránként leírom mit ettünk idén a családdal. A kiválasztáskor sok szempontnak kell megfelelni – mindenképpen úgy válogatok, hogy a leves illetve a főétel egyikét bármelyik családtag szívesen elfogassza (vagy legalább a köretet). Ez nem is olyan könnyű a válogatós fiam, a kissé maradi párom, valamint a rágni már nehezen tudó nagyikám mellett – szerencsére Apu és a lányom már szinte mindent megeszik.

A desszert idén bomba biztos és pillanatok alatt elkészülő csemege volt. Az ötletet a Kiskegyed konyhája 2003/2. számában találtam, bár ott a csillagokra szezám mag került, amit én vágott mandulával helyettesítettem…

Nincs is szükség másra, mint 10 dkg marcipánra (Szamos marcipánt vettem) és hántolt, vagdalt mandulára, no meg finom fagylaltra (az én választásom a Carte d’Or Rákóczi-túrósára esett).

A fagyit díszítő csillagokat előző este készítettem el.
A marcipánt deszkán vékonyra (kb. fél centisre) nyújtottam, a mandulát rászórtam, és a masszára lapítottam. Majd a sütemény formával csillagokat szaggattam belőle.

Az illatos csemegét alufóriára fektetve, előmelegített sütőben, 160 fokon sütöttem 10 percig, majd hagytam kihűlni, és másnapig üveg tálba szedtem, no és eldugtam, hogy ne fogyjon el idő előtt…

A marcipánt megkóstoltuk a lányommal sütés előtt és után is, valóban egészen más íze lesz így, érdemes kipróbálni.

(Anyja)

Feta pingvinek

Amióta megláttam a Flickr.com-on a képet róluk, azóta piszkálják a csőrömet Ryan Lejbak picikéi. Végül tegnap este nekiláttam és elkészítettem őket, aztán néhányat újra ma reggel, mert már nem tudtam őket este lefotózni…

Hozzávalók:

fekete, magozott olajbogyó
feta sajt
sárgarépa

(fogpiszkáló)

Íme a fincsi és jópofa pingvin készítés menete lépésről lépésre:

A sárgarépát meghámozom, felkarikázom – érdemes picit vastag talpat vágni (2-3mm), különben felborul a kicsi lény – és egy szeletkét kivágok belőle. Kész is a talp és a csőr!

Az olajbogyókat kikészítem – pingvinenként kettőt, és a test részeket éles késsel, egyenesen bevágom.

Apró “kockákat” vágok a feta sajtból, de nem szabályosat (egyik oldalán jobb ha kicsit keskenyebb, hogy ne nyomja nagyon szét a bogyót), majd behelyezem a pocakokba a tölteléket.

Az egészben maradt szemekbe éles késsel, finoman és óvatosan szájnyílást vágok. Ez ha lehet szűkebb legyen, mint a répaszeletke, és csinosabb lesz, ha a bogyó alsó részén helyezkedik el.

A csőröket finom mozdulatokkal bedugom a helyükre, majd a fejecskéket fogpiszkáló segítségével felszúrom a testre, egyben rögzítem a talpakhoz.

Pingvinről pingvinre haladok, a szúrásnál előlről a feta sajtokat meg kell támasztani. A nem elég vastag talpakat pedig lecserélni (és a vékonyat megenni :D).

Az elkészült pingvin “sereg” tagadhatatlanul vidám színfolt, és finom is.
Ez a csemege nagyszerű lehet szilveszteri bulira, de fogyasztásig zárt dobozban, hűtőbe kell őket tenni, különben a bogyók megszikkadnak és a pingvinek “megöregednek”.

Az ügyeskedést érdemes pizzakészítéssel egybekötni, így a leeső darabkák finom falatokká válhatnak pizzafeltétként.

(Anyja)

Variációk szikkadt kenyérre

Ma reggel rámtört, hogy a szikkadt kenyérből összedobjak valami illatos reggelit. Itt a nyaralóban nem túl sok kütyü áll a rendelkezésemre, így például sütő sincs, így maradt a főzőlap, mert csak nem fogok már “korán” reggel grillezni…

Az első változathoz fűszeres olajat készítettem – az extraszűz olíva olajba oreganót, kakukkfüvet és bazsalikomot kevertem. Ebbe forgattam a kenyeret, és gyorsan mindkét oldalát megpirítottam a serpenyőben. Paradicsommal és sajttal tálaltam.

A második változathoz fél paradicsomot apró kockákra vágtam, 1 kanálka fűszeres olajjal megpörgettem és lepirítottam. Az ehhez való kenyeret csak megvajaztam, úgy sütöttem mindkét oldalán pirosra, de picit ez is fűszeres lett az előző kenyérről lepergett maradéktól. Tálalásnál a paradicsomos pakkot rákanalaztam és felezett olajbogyó karikákkal megszórtam.

A harmadik kenyér lett a legegyszerűbb, a vajas kenyeret mindkét oldalán aranybarnára sütöttem és még forrón apró sajt szeletkékkel és olajbogyóval megszórtam.

Mindhármat frissiben kell fogyasztani, ahogy készült, úgy fogyott el. Páromnál az első variáció a nyerő, és jelezte, egész nyugodtan csinálhatok máskor is.

Csirkemell variációk tanácstalanoknak

Apu jön ebédre… bár mindig mondja, neki mindegy mit főzök, csak szeretnék a kedvébe járni. Nézem a mélyhűtőből kivett csirkemelleket, de csak nem tudtam dönteni mit csináljak.
Aztán úgy döntöttem, mindent készítek amit kitaláltam, mindenből egy kicsit…


Két egész csirkemellet vékony, kb. tenyérnyi szeletekre vágtam. A nagy tepsimet alufóliával kibéleltem és négyfelé osztottam, majd kiolajoztam. A csirkemelleket besóztam, és az alábbiak szerint fűszereztem:

verzió 1 – borsoztam, brokkoli és karfiol rózsákkal megraktam, petrezselyemmel megszórtam
verzió 2 – mexikói fűszer keverékkel beszórtam, póréhagyma karikákat tettem rá
verzió 3 – enyhén borsoztam, sonkaszeleteket fektettem rá és ha ananász darabkák lettek volna itthon, azt még rátettem volna… de így csak 1-1 paradicsom darabkával díszítettem
verzió 4 – sóztam, oreganós-bazsalikomos-kakukkfüves keverékkel mindkét oldalukat beszórtam, majd paradicsomkarikákat fektettem rájuk

Minden variáció tetejére reszelt cheddar-mozzarela sajt keverék került. Sütőben, 200 fokon a sajt pirulásáig (kb. 45. perc) sütöttem, közben igény szerint meg-meglocsoltam az illatos csemegét. Petrezselymes újkrumplival ettük, óriási siker volt! (Négyen mindezt be is faltuk, simán.)