Vajas kifli

Nagy terveim voltak a mai, vasárnap reggelre. Kitaláltam, elkészítem Limara vajas kiflijét, hogy örömet okozzak a minden szombat délelőtt hagyományos, köménymagos-sós kiflire vágyó páromnak, aki rendre lemarad ezekről a péksüteményekről (mire kiérünk a piacra, elfogy), vagy csalódik bennük.

Egy ideje már nézegettem a kifli recepteket, mindig Limaránál kötöttem ki, és bár macerásnak tűnt ez a változat, belevágtam.

Megérte! Kicsi szívem csücske többször is, boldogan nyammogva elmondta, “én még ilyen finomat nem ettem!”.
Persze nem is én lennék, ha nem módosítottam volna semmit az eredeti recepten – persze elsőre csak nagyon finoman…
Hozzávalók:

3,5 dl sovány, langyos tej
2 csapott teáskanál só
késhegynyi aszkorbinsav
1 evőkanál porcukor
60 dkg BL 80 liszt
10 dkg puha, szobahőmérsékletű vaj
1 csomag szárított élesztő
2 evőkanál hajdina pehely

A hozzávalókat a kenyérsütőgépemben dagasztottam, úgy hogy a tejes élesztőt a cukorral előtte kicsit megfuttattam, tehát nem indítottam el rögtön a gépet. Ilyenkor még a sót nem szoktam beletenni, és a vajat is csak később kanalaztam a tésztához.
Egy órányi kelesztés után már szépen feljött, ekkor bemelegítettem a konyhát, feltettem a lábosban a vizet. 8 csinos halmot emeltem az illatos kiflimasszából, és ezeket egyenként kinyújtottam, feltekertem, és eleinte kissé gyakorlatlanul kifli-re formáztam, behajlítottam, végét picit összecsíptem.
A vízben való előfőzés aggasztott a legjobban – szerencsére ok nélkül. Egyszerre két kiflit tudtam a lábosba tenni, előbb a felső résszel lefelé, majd fél perc után fordítva. Így pont a megfelelő helyre kerülhetett a hajtás, mert a tepsiben már nehéz mozgatni (én kicsit kiolajozott, sütőpapírral béleltet használtam). Ekkor szórtam meg a köménymaggal és a durvára vágott tengeri sóval. Az első adagnak még 25 perc sütés kellett, a második már 20 perc alatt készült el.
Finom, ropogós, illatos, ellenállhatatlan!

Mi csak vajjal kenve, tejeskávéval ettük, hogy semmi ne terelje el róla a figyelmünket.

Az egyik kiflibe kísérletként még csavarás előtt lenmagot szórtam. Finom lett. Legközelebb azt hiszem kipróbálom sajtosan, vagy más fűszerrel bolondítva is, de a Kedvesnek mindig készül majd “egyszerű”, sós-köményes változat.

(Anyja)

Pogácsa felújítás, sütő nélkül

Nem ez az első alkalom, hogy a kenyeres kosárban finom, illatos, ám sajnos már túlságosan szikkadt pogácsák mosolyognak rám. Jobb reggelit reméltem, és bevallom, nem szeretem a tejbe áztatott pékárukat.
Mégis pogácsát szerettem volna enni a kávémhoz…

A nyaralónkban azonban semmilyen sütő eszköz nincs, amiben kis tejjel meglocsolva felújíthattam volna ezt a néhány falatnyi csemegét.

Egyéb lehetőségek hiányában azt találtam ki, hogy a villany főzőlapon, teflon serpenyőben kis vajat melegítettem, ebbe pakoltam a pogikat, és fedő alatt sütögettem 8-10 percig)őket.

Amikor mindkét oldaluk ropogósra pirult, akkor mindet kiszedtem, kettévágtam, és a forró belsejükbe egy-egy kanál bryndzát tettem.

Így végül mennyei reggelim volt:
meleg, ropogós, illatos, töltött pogácsák formájában!

Rozsos teljes kiörlésű kenyér

Tegnap este hosszasan kerestem az interneten olyan kenyér receptet, ami nem órák alatt készül el, nem igényel különleges alapanyagokat, viszont teljes kiörlésű búzalisztből és rozslisztből készül. Túrkálásomat siker koronázta és találtam egy tetszetőset a Finom Receptek oldalán, amit persze szokásomhoz híven kissé átalakítottam…

Hozzávalók:

40 dkg teljes kiörlésű búzaliszt (bio)
20 dkg rozsliszt (RL-90)
1 csomag instant élesztő (friss nem volt sajnos itthon)
2 teáskanál cukor
1 teáskanál só
löttyintésnyi olíva olaj
1 teáskanál köménymag
kb. 3 dl kézmeleg víz

A liszteket a tálba tettem, összekevertem, majd a közepébe mélyedést kanalaztam, és beleöntöttem kb. fél decinyi langyos vizet. Ebbe szórtam a cukrot és az élesztőt, tetejére lisztet hintettem, majd 15 percig a meleg konyhában hagytam állni.
Amikor szépen felfutott, a többi hozzávalót is hozzáadva dagasztottam – géppel, mert a kezem sajnos nem bírja. A tésztát beliszteztem, letakartam és 45 percig pihentettem (duplájára kelt).
Előmelegítettem a sütőt, majd a kenyeret újra átgyúrtam és a sütőedénybe tettem. A tetejét behasogattam, langyos vízzel megkentem és köménymaggal megszórtam, majd 15 percig ismét pihentettem. Ekkor betettem a sütőbe és 200 fokon, pontosan 50 percig sütöttem.
Isteni lett, finom ropogós, illatos… még nem tudom meddig áll el, feltételezem tovább mint a bolti.

Molnárka

Amióta csak olvastam vágyom kipróbálni Kisvax molnárka receptjét, de sajnos máig nem jutottam el oda, hogy nekilássak az elkészítésének, pedig ez a kedvenc péksüteményem. Ma viszont eljött az idő… Az eredeti receptet kicsit módosítottam, íme az én verzióm.

Hozzávalók:

30 dkg finom liszt
30 dkg rétes liszt
2,5 dl tej
6 dkg vaj
2,5 dkg élesztő
3 evőkanál cukor
csipet só

a kenéshez:
tojás sárgája
langyos tej

Lusta módba kapcsolva magamat a dagasztást a kenyérsütő gépemre bíztam, “bread dough” módban. A gépbe szórtam a sót, a lisztet, erre öntöttem a meglangyosított vajat, tejet, ezután a cukrot, végül belemorzsoltam az élesztőt. Kb. 10 percig vártam, majd bekapcsoltam a kenyérsütőt és az említett programot aktiválva elvonultam vasalni…

Amikor a tészta megkelt, négy részre szedtem és lapokra nyújtottam. Ahogy Kisvax szépen leírta, a négyzeteket átló mentén keresztbe vágtam és a háromszögeket a csücsköt belsejébe rejtve feltekertem, az utolsó csavar előtt a végét behajtottam. Ezután sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam és langyos tejben elkevert tojássárgájával megkentem. Bő fél órás kelesztés után ismét megkentem és a sütőben 200 fokon 20 percig sütöttem. (A 16 db két sütéssel lett meg, egy tepsibe kényelmesen csak 8 db fér el.)

(Anyja)