Aszalt szilvás – joghurtos tönkölypehely

A “mindennapi életes” blogomban (Ficsergő) tegnap már beharangoztam, hogy mivel divertikulum diétára fogtak, és kissé macerásnak tűnik, mit lehet készíteni, terveim szerint leírom, mit ettem-ittam. Ezt részben, konkrét receptekkel itt a Sufoneszán követem majd el, részben pedig a Ficsergőn, hogyha a receptet valamiért nem írom le.
Esetleges sorstársaim kukkantsanak be ide és oda is…

A mai reggelimet tegnap este készítettem elő. Egy pohár natúr joghurttal elkevertem 2 evőkanál tönkölypelyhet és 4 szem aszalt szilvát, összevágva. Ez reggelre elég masszív massza lett, ezért fellazítottam kevés (kb. fél deci lehetett) vízzel és tálaláskor még egy szem szilvát vágtam díszítésképpen a tetejére. Még szokatlan volt az íze, ezért megédesítettem egy teáskanálnyi akác mézzel, de ez pontosan nem tudom megfelel-e a diéta követelményeinek…
Az elvárások szerint sok folyadékot fogyasztottam, így ezzel az adaggal elvoltam ebédig, ami kb. 2,5 órával később volt.

Gyümölcsös köles – újra

Úgy látom, itt a blogon két évente megjelenik, hogyan készítem a gyümölcsös kölest. Mindig változik, és egyre többet tudok róla… Az előző leírásaimat nem szedem le, miért ne maradna a köleskészítési “evolúciómnak” nyoma itt?!

Mostanra már tudom miért kívánom: vashiány esetén ajánlott, mert “100 g köles fogyasztása a napi vasszükséglet csaknem felét fedezi”!
2010 óta sokat olvastam, tanultam, sőt részt vettem egy makrobiotikus főzőtanfolyamon, ahol többek között készült köles is, köretnek (karfilos kölespüré).

Ezért a szerzett ismeretek birtokában, mostanában az alább leírtak szerint főzöm a kölesemet.

Hozzávalók:

1 csésze köles
2 csésze (szűrt) víz
csipet tengeri só
gyümölcsök
rizsszirup

A kölest váltott vízben megmosom és egy kis lábosban, kevergetve megpirítom. A tűzről lehúzva hozzáadok két csészényi, forró vizet (Vigyázat, fröcskölhet!) és a csipetnyi sót.
Ha aszalt gyümölcs kerül bele, én azt ilyenkor szoktam közé tenni.
15 percnyi lassú, fedő alatti párolás után elzárom a lángot, csapott kanálnyi fahéjjal, és frissen kockázott gyümölcsökkel (ma almával és körtével) keverem el. Ezután lefedve hagyom pihenni további 5-10 percet.
Tálaláskor teáskanálnyi rizszirupot csorgatok rá, és ma rákarikáztam egy fél banánt is.

(Anyja)

Zabkása

Ha reggelire megkívánom a zabkását, akkor általában úgy készítem, hogy 3 dl szűrt vizet csipetnyi sóval forrni teszek, majd kényelmes tempóval, négy evőkanálnyi zabpelyhet beleszórok. (Van aki tejjel készíti, én így szeretem.)
Amikor felforrt, évszaktól függően szűk maroknyi aszalt gyümölcsöt (ma éppen vörösáfonyát), vagy apróbbra darabolt, frisset belekeverek. Ezután hagyom 10-15 percig pihenni.
Kanálnyi rizs sziruppal édesítem, és ennek a mennyiségnek kb. a felét, kétharmadát így, langyosan megreggelizem – a gyümölcsöket ilyenkor kifalom belőle.
A maradékot hűtőbe teszem és uzsonnára, friss szezongyümölccsel feldobva, desszert gyanánt, hidegen bekanalazom.

Ronda, de finom, ráadásul hosszan tartó, komfortos érzést nyújt a pocakban.
Vannak, akik legalább fele részben tejjel készítik, jómagam mindig vízzel. Esetleg még gabonatejjel el tudnám képzelni, de az aranyárban van, és nekem így is ízletes.

Tipp! Fahéjjal, frissen reszelt gyömbérrel az ízvilága feldobható.
A rizsszirup helyett pedig természetesen édesíthető mézzel is.

(Anyja)

Amerikai palacsinta …szerűség


Az eheti, “nem eszünk húst” jegyében már vágytam valami reggeli újdonságra.
Gondoltam, itt az alkalom, ha már ma szabin vagyok, hogy rendhagyó napkezdő-falatot készítsek…
Mivel egy üveg bontatlan kanadai juharszirup ott szemezett velem minden reggel a kávé mellett egy ideje, jó ötletnek tűnt az amerikai palacsinta, bár tetszett az ausztrál zabpelyhes is, de már nem volt időm várni (annak állnia, pihennie kell).

Így aztán picit “öszvér” módon (No igen, nem is én lennék, ha valamit elkészítenék, úgy ahogy leírják.) az alábbiakat kevertem össze a turmix gépben:

~3,5 dl tej
2 egész tojás
5 dkg puha vaj
10 dkg finom liszt
10 dkg zabpehely liszt
2 csapott evőkanál barnacukor
kanálka vaníliaszirup
1 mokkás kanál sütőpor
csipet só

A jó sűrű (A “magyaros” palacsinta tésztánál jóval sűrűbb!) masszát kis serpenyőben, vajon sütöttem csinos, tenyérnyi lepényekké. Szépen felpuffancsolódtak, aranyló barnák lettek, és az illatok hamar kicsalták a Kedvest is a konyhába…
Addigra már az asztalon volt a forró kávé is, készen álltam/álltunk a megmérettetésre!
Persze ő nem szereti a juharszirupot, így maradt a házi baracklekvárnál…
Minden esetre nem volt ellenére ez a reggeli, sőt.
Azt hiszem néha meglepem majd ilyen csemegével, bár biztos kipróbálom (Talán a karácsonyi szünetben?) a jóval időigényesebb, zabpelyhes pikeletet is.

(Anyja)

Sült oldalas

Amióta olvastam a Malackarajon a zsíros kenyér filozófiájáról nem tudom kiűzni a fejemből a gondolatot, hogy de jó lenne újra enni Anyuci-féle sült oldalast.
Tegnap eljutottam oda, hogy megvettem a húst – kaptam megfelelően csinosat és frisset. Ma reggel pedig felkeltem korán, hogy legyen idő megsütni, hiszen az étel elkészítési ideje összesen kb. 90 perc.

Hozzávalók:

1 kg oldalas
2 fej hagyma
1/2-1 kg disznózsír
(több zsírral “bulikaja”)
1 fej fokhagyma
2 dl víz
ízlés szerint

A megmosott húst a csontok mentén darabolom, sózom.
A zsír serpenyőben (lehetőleg teflon) forrósítom, és a húst megkapatom benne, majd beledobom a tisztított, felezett vöröshagymát és a fokhagyma gerezdeket.
Felöntöm a vízzel és addig rotyogtatom, amíg a levét elfövi és piros-ropogósra sül.
Ez ma úgy nézett ki, hogy fél órára lefedtem, majd fél órát sült fedő nélkül – az utolsó 10 percre felemeltem a lángot.

Nyers céklasaláta volt hozzá és puha kenyér.

Tipp! Mi ritkán esszük melegen, mert elég “nehéz” szaga van, amikor készül. Hagyjuk kihűlni, megdermedni, és hűvös napokon, meleg teával nagyszerű vacsora vagy reggeli.
A husi legyen mindig betakargatva a hagymáktól illatos zsírral, akkor akár sokáig is eláll(na)…

(Anyja)

Vajas kifli

Nagy terveim voltak a mai, vasárnap reggelre. Kitaláltam, elkészítem Limara vajas kiflijét, hogy örömet okozzak a minden szombat délelőtt hagyományos, köménymagos-sós kiflire vágyó páromnak, aki rendre lemarad ezekről a péksüteményekről (mire kiérünk a piacra, elfogy), vagy csalódik bennük.

Egy ideje már nézegettem a kifli recepteket, mindig Limaránál kötöttem ki, és bár macerásnak tűnt ez a változat, belevágtam.

Megérte! Kicsi szívem csücske többször is, boldogan nyammogva elmondta, “én még ilyen finomat nem ettem!”.
Persze nem is én lennék, ha nem módosítottam volna semmit az eredeti recepten – persze elsőre csak nagyon finoman…
Hozzávalók:

3,5 dl sovány, langyos tej
2 csapott teáskanál só
késhegynyi aszkorbinsav
1 evőkanál porcukor
60 dkg BL 80 liszt
10 dkg puha, szobahőmérsékletű vaj
1 csomag szárított élesztő
2 evőkanál hajdina pehely

A hozzávalókat a kenyérsütőgépemben dagasztottam, úgy hogy a tejes élesztőt a cukorral előtte kicsit megfuttattam, tehát nem indítottam el rögtön a gépet. Ilyenkor még a sót nem szoktam beletenni, és a vajat is csak később kanalaztam a tésztához.
Egy órányi kelesztés után már szépen feljött, ekkor bemelegítettem a konyhát, feltettem a lábosban a vizet. 8 csinos halmot emeltem az illatos kiflimasszából, és ezeket egyenként kinyújtottam, feltekertem, és eleinte kissé gyakorlatlanul kifli-re formáztam, behajlítottam, végét picit összecsíptem.
A vízben való előfőzés aggasztott a legjobban – szerencsére ok nélkül. Egyszerre két kiflit tudtam a lábosba tenni, előbb a felső résszel lefelé, majd fél perc után fordítva. Így pont a megfelelő helyre kerülhetett a hajtás, mert a tepsiben már nehéz mozgatni (én kicsit kiolajozott, sütőpapírral béleltet használtam). Ekkor szórtam meg a köménymaggal és a durvára vágott tengeri sóval. Az első adagnak még 25 perc sütés kellett, a második már 20 perc alatt készült el.
Finom, ropogós, illatos, ellenállhatatlan!

Mi csak vajjal kenve, tejeskávéval ettük, hogy semmi ne terelje el róla a figyelmünket.

Az egyik kiflibe kísérletként még csavarás előtt lenmagot szórtam. Finom lett. Legközelebb azt hiszem kipróbálom sajtosan, vagy más fűszerrel bolondítva is, de a Kedvesnek mindig készül majd “egyszerű”, sós-köményes változat.

(Anyja)

Egyszerű túrókrém

Gyors, finom és csinos reggeli vagy vacsora lehet ez a túrókrém. Szeretem.

Hozzávalók: 25 dkg sovány túró, 10 dkg bryndza, 2-3 szál petrezselyem apróra vágva, arasznyi póré apróra vágva, esetleg só, kanálka vaj.

Az alapanyagokat össze kell keverni és már lehet is a rozskenyérre kanalazni. Jégsalátával megszórva ettük, egy-egy bögre finom teát kortyoltunk hozzá…

(Anyja)

Bundás kalács

Péntek reggel hallgattam a Sláger rádiót. Aznap a Bumerángban Stahl Judit volt a vendég és a stábbal jobbnál jobb falatokat készített reggelire. Akkor hangzott el a bundás kalács receptje, amit aztán később olvastam a nemrég megjelent Stahl magazin első számában is. Persze nem is én lennék, ha pontról pontra elkészítenék egy receptet…

Hozzávalók (személyenként):

1 szelet, kissé szikkadt kalács (én kuglófot használtam)
1 evőkanálnyi puha vaj

1 teáskanál vaníliás cukor
1 tojás
(egy nagy szelet kuglóf ennyit felvett, kalácshoz elég kevesebb szerintem)
1 teáskanál barnacukor

1 maréknyi friss eper

1 kanálka frissen reszelt citromhéj

csipet só
1 kanálka akácméz

Az enyhén szikkadt, mazsolás kuglófunkból vágtam egy-egy szeletet és beleforgattam a vaníliás cukorral, csipet sóval felvert tojásba. (Egész puha volt még, így tejet nem tettem hozzá.)
Az eperszemeket félbe vágtam, citromhéjat reszeltem rá, és rácsorgattam egy kanálka mézet (az eredeti receptben juharszirup volt, de nekem most nincs a nyaralóban).
A vajat felhevítettem és karamellizáltam benne a barnacukrot. Amikor barnulni kezdett, akkor tettem bele a bundázott kuglóf szeleteket, így pont egyszerre sült tökéletesre a tésztával.
Tálaláskor rákanalaztam az epres salátát és azonnal, forrón ettük. Egy pohár tejjel tökéletes reggeli.
Szerintem más gyümölcsökkel – meggy, barack, ribizli stb. – is biztosan isteni.
Édes bűnözés vasárnapra…

(Anyja)

Pogácsa felújítás, sütő nélkül

Nem ez az első alkalom, hogy a kenyeres kosárban finom, illatos, ám sajnos már túlságosan szikkadt pogácsák mosolyognak rám. Jobb reggelit reméltem, és bevallom, nem szeretem a tejbe áztatott pékárukat.
Mégis pogácsát szerettem volna enni a kávémhoz…

A nyaralónkban azonban semmilyen sütő eszköz nincs, amiben kis tejjel meglocsolva felújíthattam volna ezt a néhány falatnyi csemegét.

Egyéb lehetőségek hiányában azt találtam ki, hogy a villany főzőlapon, teflon serpenyőben kis vajat melegítettem, ebbe pakoltam a pogikat, és fedő alatt sütögettem 8-10 percig)őket.

Amikor mindkét oldaluk ropogósra pirult, akkor mindet kiszedtem, kettévágtam, és a forró belsejükbe egy-egy kanál bryndzát tettem.

Így végül mennyei reggelim volt:
meleg, ropogós, illatos, töltött pogácsák formájában!

Vörösáfonyás zabpelyhes keksz

Mostanában rákattantam a zabpehelyre (mint az előző posztból is látszik). Szeretem joghurtban, nyáknak megfőzve, muffinban, rakott ételben és kekszben is. A mai vasárnap délután tökéletesnek tűnt a  Bodza-féle zabpelyhes keksz kipróbálására…

Hozzávalók:

1,
15 dkg zabpehely
5 dkg rétesliszt
5 dkg teljeskiörlésű búzaliszt
1/2 kávéskanál szódabikarbóna
1 teáskanál fahéj
1/2 evőkanál sütőpor
10 dkg aszalt vörösáfonya
5 dkg szeletelt mandulabél

2,
15 dkg vaj
2 evőkanál cukor
3 evőkanál méz
1 tojás

A két csoport hozzávalóit külön-külön, majd együtt elkevertem, ezután vizes kézzel diónyi gömböket pakoltam a sütőpapírral kibélelt tepsire (kb. 5-6 centire egymástól). Végül bár pohárral is megpróbáltam, inkább a kezemmel lapítgattam ki őket, és előmelegített, 200 fokos sütőben csaknem negyedóráig sütöttem a lepénykéket.

Ebből az adagból 36 illatos keksz lett kis családom nagy örömére…

(Anyja)