Szilvás gombóc

Szilvafát ráztunk a szomszédban hétvégén. Csak úgy finoman, gyengéden, hogy valóban csak az érett gyümölcs hulljon le, amelyik még kicsit sütkérezne az őszi napon, maradjon. Kosárkában kaptam én is, a többit kedves szomszédnak gyűjtöttük télire. Az idei ősz talán legszebb szombatja volt, sok sétával és csodás, melengető napsütéssel. Azt terveztem, gombócba rejtem majd a szilvákat, de csak csütörtökön. Reméltem, nem ütötték meg magukat túlságosan és a viaszos héj is segít, hogy ne romoljanak meg addig.
Szerencsére minden a tervem szerint alakult, így tegnap édesapám egyik legkedvesebb csemegéjét készítettem, klasszikus szilvás gombócot.

Hozzávalók:

1,2 kg “öreg” burgonya (~ 1 kg tört, főtt burgonya)
40 dkg rétesliszt
3 evőkanál vaj
24 szem szilva (ha nagyszemű, akkor 12)
fahéj
kockacukor
20 dkg zsemlemorzsa
csipet só

A burgonyát megmostam és héjában, csipet sóval, lassan megfőztem. Még forrón hámoztam, villával összetörtem és elkevertem a liszttel, valamint 1 evőkanál vajjal.
A szilvát megmostam, kimagoztam és kettévágtam őket, mert jó nagy szemeket kaptunk. Minden félbe, a mag helyére szórtam pici fahéjat és becsüccsentettem egy kockacukrot.

 A tésztát nem nyújtottam ki, ahogy legtöbb recept írja, hanem csíptem belőle egy nagyot, gombócot formáltam, majd azt kisujjnyi széles lepénykévé lapítottam és a közepébe ültettem egy fél szilvát. A csomagot összezártam, ügyelve arra, hogy sehol ne legyen rés, amin az olvadó cukor és a szilva finom leve kifolyhatna.

A megadott tésztamennyiségből 24 gombócot tudtam hömbölgetni, ezeket forró, sós vízben nagyjából 15 percig főztem.
A főzési idő addig tart, amíg feljönnek a víz tetejére és ekkor még néhány percet – érzéssel – kell nekik adni.
Az elkészült csemegét pirított zsemlemorzsába hempergettem, de van aki darált mákba vagy dióba forgatva teszi az asztalra.

Jó étvágyat!

A zsemlemorzsa pirítása egyszerű, de odafigyelést igényel, különben könnyen megég. 2 evőkanálnyi vajat felolvasztottam, amikor habosodott beletettem a 20 dkg prézlit és gyakran kevergetve, takaréklángon piríottam arany színűre. Ha a lányom is kap a csemegéből, akkor mindig beleszórok egy teáskanálka cukrot (mostanában már barnát), hogy édesebb legyen, mert ő magában is majszolgatja.

Tipp! Ugyanebből a tésztából készülhet nudli is. Akkor csak kézzel ki kell sodorni a tésztát a kívánt méretűre és addig főzni, amíg feljönnek a víz felszínére.
A nudli is változatosan tálalható, morzsásan, mákosan, túrósan, diósan, sőt kókuszpehellyel is. Ha nem kerül rá azonnal feltét, vagy “csupasz” köret lesz, akkor a vízből kiemelve zsiradékkal kell átforgatni.

Diós meggyes metélt

Nem ettem még ilyen tésztát, nem is tudom van-e ilyen recept (most már van!).
Tegnap egyszerűen megláttam a hűtőben az ihletet adó hozzávalókat, megkívántam és elkészítettem. Csak egy adagnyi volt csak, így az én véleményem állhat csak itt: nekem nagyon ízlett!

Hozzávalók:

1 “fészek” tagliatelle (széles metélt)
2 evőkanál finomra darált dió
2 teáskanál barnacukor
1 maréknyi meggy (mirelit)
vaj
csipet só

A tésztát bő sós vízben, nagyjából 8 perc alatt kifőztem és pici vajat tettem rá.
A fagyos meggyet a cukorral serpenyőben felrottyantottam, amíg sűrű levele lett.
A kifőtt tésztára szórtam az őrölt diót és szaftos meggyel megkoronáztam.

Marharagus caccavella

Még a koranyári olaszországi utazásunk során tettem szert erre a kincsre. Fűszereket, és gasztro-különlegességeket keresve sok piacot bejártunk Jesolo környékén, hiába. Ám a párom nem adta fel, és már hazafelé, a határ átlépése előtt, az utolsó benzinkútnál sikerült beszerezni többek kötött ezt az ínyenc “kit”-et.
A díszdobozban, négy kerámiatálkában egy-egy művészien formázott tésztabölcső lapult, amit kizárólag az ország déli csücskében készítenek (di Gragnano).
Azóta tervezgetem, hogy próbát teszek, és készítek a caccavella csomagomból valami különlegességet. Szegény kedvesemnek jó sokáig kellett várni mire rászántam magam, de remélem megérte.
Jómagam külön örülök, nem csak az étek sikerének, hanem annak is, hogy most már szabadon használhatom a kerámia tálkákat minden egyéb tésztakülönlegesség vagy egyéb csemege készítésére is.

Húsragu
Az ebéd készítését fél kilónyi, tisztított (hártyától mentesített), jó minőségű, friss marhahús daralásával kezdtem. (Részben vagy egészében helyettesíthető szárnyas vagy disznóshússal is.) Ha már úgyis használtam a darálógépet, a végén hozzátettem a három szál sárgarépát is, aminek az egyharmadát nem kevertem a húshoz, hanem félreraktam a szószhoz.
Életem párja ezalatt mesteri módon felaprított nekem négy kis fej hagymát, és egy duci gerezd fokhagymát is.
A hagymát lesóztam és negyed óra állás után olajon, lassan párolni kezdtem. Amikor üveges volt, hozzáadtam a finomra darált húst és a sárgarépát, meghintettem bazsalikommal, egy teáskanálnyi barnacukorral és kevés sóval.
Picit megpirítottam, majd 30 percig rotyogtattam fedő alatt, hozzáöntve fél üvegnyi (~120 gramm) passzírozott paradicsomot (Cirio).

Caccavella
A tésztát bő, csendesen forró, sós vízben (olaj nem kell!) 15 percig kell főzni, majd lecsepegtetni.

A szószhoz az Olaszországban vett fűszerkeveréket használtam fel (tartalma: szárított csípős paprika, paradicsom, fokhagyma, sárgarépa, zeller, petrezselyem). Kibontottam még egy üveg passzírozott paradicsomot, és persze beleöntöttem a megkezdett üveg másik felét is. Belepakoltam egy púpos evőkanálnyi fűszerkeveréket, egy evőkanálnyi olajat és jó csipetnyi sót, felforraltam, majd lefedve hagytam pihenni.

Amikor a ragu és a tészta elkészült, a kimosott cseréptálkákba egy-egy merőkanálnyi szószt raktam. Ebbe ültettem a tésztabölcsőket, és mindegyikbe bőségesen kanalaztam az illatos raguból.
A kupacok közepére negyed mozzarellát helyeztem, majd köréjük pakoltam a megmaradt szószt, úgy hogy a caccavellák jó “nyakig” üljenek benne. Ha esetleg kevés a fűszeres paradicsom mártás, akkor kevés vízzel lehet higítani.
Ezután gazdagon megszórtam az egészet reszelt sajttal és betoltam a sütőbe, ahol 180 fokon sütöttem 40 percig.

Miután elkészült, valószínűleg érdemes lett volna várni, pihentetni legalább tíz percig, így az étel mohó elfogyasztói nem égették volna meg többször a szájukat.

Tipp! Olvastam zöldséges és besamellel készült változatott is. Szerintem az edénykében mindenféle “pakolt” tészta készíthető, akár cannelloni, conchiglie vagy más, nagyobb tölthető fajta, ha már itthon a caccavelle nem beszerezhető .

(Anyja)

Spárgás, tejszínes spagetti

40 napnyi böjt után azt hiszem nem csak nekem sokkoló ilyen nehéz húst (füstölt, főtt sonka) enni. Én bizony kívánom a húsmentes étkeket is tovább, így bár a nap egy-egy étkezésén ettem húst, de ha lehet még mindig könnyítek az étrenden – megszoktam, jól esik.

Ma a reggeli tojás, sonka, torma stb. kombó után, valami könnyű ebédre vágytam. A tegnapi spárga rizzsel hipp-hopp után most gondoltam, megpróbálok valami mást. A párom a szokásos arabiátás spagettit ette, magamnak pedig a megmaradt spárgából ezt alkottam (kb. két főre elég, így nekem vacsi is lesz)…

A friss zöld spárga szálakat megfeszítettem, ahol eltörtek, ott a maradék szárrészt kidobtam, a fejrészt pedig megmostam. Kevés olajat hevítettem serpenyőben, erre dobtam a feldarabolt spárgát és rázogatva pirítottam kb. 5 percig. Ekkor csipet cukorral megszórtam, sóztam, borsoztam, rádobtam egy csapott teáskanál vega ételízesítőt (bio) és rálöttyintettem némi fehérbort (cserszegi fűszerest). Ezt kiforraltam (~3 perc), és felöntöttem kb. 1 deci tejszínnel.
A frissen főtt spagettire halmoztam az egészet, és egy kanálka petrezselyemolajat is csepegtettem rá, csak hogy még szebb legyen.

Boldog Húsvétot mindenkinek!

(Anyja)

Paradicsomos marhahúsgolyók

Kicsit szégyellem magam. Már itt a február és idén ez az első bejegyzésem. Nem mintha nem főznék, és nem készülne új étel itthon, de este illetve hajnalban nem készülhetnek jó fotók, kép nélkül pedig nem szeretek receptet közölni.
Lehet ebből az elvből kéne engednem…

A most leírt receptet majdnem egy hónapja készítettem el, mert a fagyasztóból rám esett egy kemény Valami, amit kiolvasztottam és finomra darált marhahúst leltem a csomagban. Ha már volt ez a csemege, valami újat akartam belőle alkotni.

50 gramm zabpelyhet 2 deci (szűrt) vízzel fél órára beáztattam. 1 fej vöröshagymát apróra vágtam és megdinszteltem. A felázott zabpelyhet lecsepegetttem, hozzáadtam a húst (kb. 30 deka volt), két egész tojást, a sült hagymát és sóval, borssal, pirospaprikával ízesítettem.
Egy közepes, de mélyebb serpenyőben ujjnyi olajat hevítettem.
A húsmasszából, vizes kézzel apró golyókat formáztam, és a forró olajban minden oldalukat szép pirosra sütöttem.
(A tűzhely tisztasága érdekében érdemes fröcskölésgátlót használni!)

Mivel még van itthon a Rómában vásárolt arabiata fűszerkeverékből, így abból csapott evőkanálnyit összerottyantottam a szintén onnan hozott paradicsomszósszal és ezzel öntöttem nyakon az illatos golyóbisokat (amik egyébként magukban is fincsik voltak).

Tipp! Salátával tálalva is remekcsemege, de így a csípős szósszal igazán olasz tésztával – például spagettivel fincsi!

Cukkinis penne

Mostanában egyre jobban kedvelem a cukkinit, ha lehetőségem van, megkóstolom mindenféle formában és magam is igyekszem kreatívan felhasználni.
Nemrég gyors ebédként ütöttem össze ezt az étket, melynek leghangsúlyosabb eleme ez a zöldség, és így natúr módon készítve, jól érvényesül az íze.

Hozzávalók (1 személyre):

1 maréknyi penne
1 bébi
(arasznyi) cukkini
1 teáskanál ételízesítő
2 evőkanál főzőtejszín
reszelt sajt, olaj, só

A cukkinit megmostam, gyufára vágtam, besóztam, negyed órát állni hagytam, ezután a levét leöntöttem, majd kanálka olajra dobtam, megszórtam a fűszerkeverékkel és lepirítottam. Hozzáadtam a tejszínt, rottyantottam egyet rajta, végül elkevertem a bő, sós vízben kifőzött, lecsepegtetett pennével.
Azonnal tálaltam, kevéske reszelt sajtot szórtva a tetejére.

(Anyja)

Padlizsános, túrós penne

Ma “amit találok a hűtőben” alapon készült a gyors ebéd. Bár furcsa kombinációnak tűnt, padlizsán és túró volt a két fő hozzávaló, ami számomra meglepő módon később egészen finom harmóniát alkotott együtt.

Hozzávalók:

1 kis fej padlizsán
1 fej vöröshagyma
10 dkg sovány túró
3-4 szem paradicsom
fűszerek ízlés szerint
(részemről most bazsalikom és kakukkfű, gazdagon)
20 dkg penne (durum)
1-2 kanál olaj (fele-fele a tésztára és a szószba)

A padlizsánt és a hagymát meghámoztam, kockákra vágtam és besóztam. Kb. 20 percnyi állás után leöblítettem és ismét sózva, olajban pirítani kezdtem, majd mikor a levét elfőtte, fűszereztem.
A tésztát bő forró vízben kifőztem, és mellette pár percre megfürdettem a megmosott paradicsomokat is. Ezután könnyen lehúztam a héjukat és apró kockákra vágva a megpirult hagymás padlizsánra dobtam őket. Jól átrotyogtattam a szószt, majd az időközben kifőtt tésztára kanalaztam belőle. Végül túró kupacokat morzsoltam a tetejére és befaltam egy tálkányit.
Meglepően finom volt, nem hiányzott róla nekem a sajt vagy bármi más.

(Anyja)

Tükörtojásos spagetti

Tegnap este, hazafelé a kocsiban rádiót hallgattam. Abban az esti műsorban Stahl Judit rendszeresen mond egy-egy gyorsan elkészíthető receptet. No, amit akkor hallottam, nem hagyott nyugodni, és este meg is csináltam, mert egyszerűen kívántam. Kis változtatásokat eszközöltem, a mi ízlésünk és a rendelkezésemre álló készletek miatt.

Hozzávalók (2 személyre):
20 dkg spagetti (Judit makarónit javasolt)
2 tojás
4 szelet bacon
1 teáskanál olaj
1 csokor petrezselyem
só, bors

(Judit javaslata szerint 2 gerezd fokhagyma és parmezán, ezeket én kihagytam)

A spagettit lobogó, forró, sós vízben kifőztem. Mialatt a tészta készült, a bacont vékony csíkokra vágtam és a kanálka olajon ropogósra sütöttem. A pörcöket a zsiradékból kiemeltem. (Judit a zúzott fokhagymát is pirította volna a baconnel.)
A kifőtt spagettit a bacon szaftjába szedtem, petrezselyemmel dúsan megszórtam, átforgattam.
Személyenként egy-egy tojást sütöttem. Itt nagyon fontos hogy a sárgája finom, lágy maradjon!
Én csak tálaláskor szórtam az ételre a pörcöket (Stahl javaslat szerint a tésztával össze kell forgatni), mert mi imádjuk, ha ropog. Ő viszont még friss parmezánt reszelt volna rá (nekem nem volt itthon)… ami követnivaló ötlet annak aki megteheti.
Ez a gyors és egyszerű étel valóban fenomenális – isteni és csodaszép! Köszi!

(Anyja)

Fahéjas fantázia kuszkusz

Munkahelyre igyekszem, de ha tegnap a pingvinekért fel tudtam kelni, akkor gondoltam a mai ebédet is elkészíthetem reggel – kicsit unalmas már a vajas, esetleg még sajtos buci/kifli/zsemle…

Ezt a kuszkusz variációt még este álmodtam meg, reggel gyorsan összedobtam.
Ahogy néztem, lányoknak 3 adag, fiúknak kb. 2 adag lesz belőle.

Hozzávalók:

2 marék mazsola
1 marék aszalt vörösáfonya
1 nagy sárgarépa
1 nagy alma
1 citrom
1 bögre kuszkusz
1,5 bögre forró víz
2 evőkanál olaj
1 teáskanál fahéj
1 evőkanál akácméz
1 csipet só

A sárgarépát megtisztítottam és gyufára vágtam, a mazsolát és az aszalt áfonyát forró vízzel megmostam. 1 kanál olajon csendes lángon pirítani kezdtem őket, míg tisztítottam az almát és forrni tettem a vizet. Az almát apró kockákra vágtam és a citrom kicsavart levével elkevertem.
Az olajon sülő dolgokat kb. 10 percig pároltam, majd pirítottam, míg finom, illatos és láthatóan karamellizált nem lett. Ekkor összeforgattam a fahéjjal, a csipet sóval és a kuszkusszal.
A lángot elzártam, a forró vizet ráöntöttem és 10 percre lefedtem. (Ez a tíz perc pont elég meginni a reggeli kávét.)
Ezután 1 kanálka olajjal és a mézzel elkevertem és az egészet jól átforgattam, fellazítottam, majd a dobozokba szedtem. Eredetileg az almát is bele akartam keverni, de úgy döntöttem, majd azt tálaláskor, frissen, hogy ropogós legyen amikor esszük (és ne azzal melegítsük).
Belekóstoltam, nagyon fini. Kb. 20 perc alatt volt kész.

(Anyja)

Pizza, kedved szerint

Ma délután kicsit később értem haza, mint terveztem, de arra gondoltam, egy pizza recept kipróbálása még bőven belefér az időmbe, mielőtt landolnak az éhes családtagok. Nem egészen így történt, de egész jó ütemezéssel sültek a lepények, így végül nem halt éhen senki.
A pizza tészta receptjét Vicki Smallwood: Száz recept kenyérsütő géphez című könyvéből vettem.

Hozzávalók:(4 db pizzához)

1 csésze langyos víz
3 csésze liszt
(rétes lisztet használtam)
1 teáskanál só
3 evőkanál olíva olaj
1 teáskanál élesztő

A receptben leírtak szerint a kenyérsütő gépbe pakoltam a hozzávalókat, és én szórtam még rá egy csipet porcukrot is.  Pizza dough üzemmódra kapcsoltam, és hagytam, hogy a kütyü 1 óra alatt elkészítse a tésztát.
Amíg ez elkészült csináltam egy alap-szószt – 2 doboz sűrített paradicsom konzervet elkevertem, 1 púpos teáskanál oreganóval, ugyanennyi bazsalikommal és ízlés szerinti (barna) cukorral, sóval.
Hozzáadtam 2 evőkanálnyi olajat és annyi vízzel felrotyogtattam, hogy a szósz sűrűsége megfelelő legyen – kb. másfél csésze. A kész szószt félretettem és bekapcsoltam a sütőt.

Délután vettem néhány szem gombát, ezt gyorsan feldaraboltam és finoman fűszerezve olajon megpároltam. Felkarikáztam paradicsomot, lilahagymát, mozzarella sajtot és előkészítettem a házi kolbászt is. Jó adag reszelt sajt kellett már csupán és minden készen állt.
Ezután ki-ki elkészíthette az ízlésének megfelelő pizzát…

Az időközben elkészült pizza tésztát átgyúrtam, négy részre osztottam és ezek után mindig csak egy adaggal foglalkoztam. Lisztes deszkán kinyújtottam, a tepsibe raktam, olajoztam, rákanalaztam az alapszószt, elrendeztem rajta a feltéteket, és ment a forró sütőbe, ahol a felső szinten (az én sütőm nem légkeveréses) kb. 10 perc alatt megsült.

Ez a tészta nagyon kedvemre való volt – én a vékony pizza tésztát kedvelem. Az is tetszett, hogy egyben kijött a kenyérsütő gépből, nem nyúlott, maszatolt, vagy ilyesmi. A fiam kicsit sótlannak érezte – nem értek vele egyet, pedig “kecske” vagyok (igyekszem leszokni).
Egy biztos, ahogy készültek a pizzák, úgy fogytak el. A feltétvariációk száma végtelen, nem is ragozom, de ezt az alapreceptet megtartom.
A fiúknak azért majd nyomozok egy vastag, puha tésztareceptet is, mert ők igazán azt kedvelik…

(Anyja)