Svéd citromtorta a huszonhetedikre

A napokban már 27 éves lesz a lányom! Úgy alakult hogy ezt mi családilag ma ünnepeltük. Ha sütikről beszélünk, akkor az én Virágom mindig is odavolt a citromos dolgokért, ezért általában ilyenkor valamilyen citromos tortát készítek neki.
Mivel az ünnepi menü igyekezett a család több tagjának is kedvezni, ezért elég súlyos lett: babgulyás és túrógombóc. Mivel a terv szerint ennek befalása után következett még a torta, mindenképpen valami könnyű, egyszerű de különlegesen finom dolgot szerettem volna készíteni.
Számos hosszú percet a böngészésre szánva bukkantam rá a svéd citromtorta recepre, ami egyszerűségével és az általam elképzeld eredménnyel rabul ejtett.

Így ma délelőtt ez készült a csemetének. Az eredmény annyira finom, hogy nekem is kedvencem lett…

Hozzávalók:

15 dkg puha vaj
15 dkg cukor
10 dkg liszt
1 csomag vaníliás cukor
2 egész tojás
1 bio citrom
csipet só

A vajat még tegnap este elővettem, hogy puha legyen.
A sütőt bekapcsoltam és előmelegítettem 160 fokra (normál fokozat, nem légkeverés).
A cukrot és a tojásokat robotgéppel habosra kevertem.
Ezután hozzáadtam a puha vajat a masszához, beleszórtam a forró vízzel megmosott citrom lereszelt héjat és a frissen kifacsart levét.
Jól átpörgettem a géppel, és teáskanalanként pakoltam hozzá a lisztet, amíg el nem fogyott.

Ekkor a gondosan kivajazott tortaforma jénai tálamba öntöttem a tésztát és az előmelegített sütőbe raktam, amiben 160 fokon 35 percig sütöttem.
Ahogy mások is írták, ez a süti nem állja ki a tűpróbát, mert belül puha, szaftos. De tényleg készen van 35 perc múlva!
A tortát a sütőből kivéve hagytam kihűlni és évszámok ide vagy oda, szimbólikusan csak egy sárga gyertyácskát szúrtam a közepébe.
Porcukorral hintve tálaltam.

Isteni finom lett! Szerintem el fogom készíteni “csak úgy” is, mert hűtőben tuti eláll és szerintem nyáron egy forró kávé mellé remekül illik.

Boldog születésnapot Virágszálam!

Egyszerű sajttorta

A munkahelyi büfé kínálatában csábított el először ez a finomság. Teljesen rákattantam, de valahogy az idő múlásával egyre kisebb szeletet kaptam, azonos áron, ami csökkentette a vásárlókedvemet.
Péntenek a délutáni kávézásnál arra gondoltam, ha már ennyire kívánom ezt a sajttortát, akár meg is süthetném a hétvégén magamnak… A kollégák lelkesen helyeseltek, és javasolták a vasárnapot, hiszen akkor hétfőn tudok nekik hozni kóstolót. Ám legyen, minél többen örülünk a csemegének, annál jobb!

Már szombat reggel neki is láttam a böngészésnek, hogy ihletet merítsek, nagyjából hogyan is készül a sajttorta. Nem is lepett meg, mennyi féle van, de én csak az egyszerű, alapváltozatot akartam elkészíteni most.
Aztán a lányoméknál elfogyasztott pizza-lakoma után, este elmentem vásárolni, ahol már a kiszemelt alapanyagokat is beszereztem. Mivel a választott üzlet az Aldi volt, ezúttal a tojás kivételével, mindent onnan szereztem be.
Itt jegyezném meg, hogy a 12 szeletes torta teljes anyagköltsége 1.500 Ft volt.

Hozzávalók:

20 dkg vajas keksz (Classic spritz)
10 dkg vaj
60 dkg krémsajt (Milfina)
1/2 pohár tejföl
5 evőkanál porcukor
3 egész tojás
2 csapott evőkanál étkezési keményítő (burgonya)
2 csomag vaníliás cukor
(ha van akkor inkább saját készítésű, 2 kanál, illetve vanília rúd kikapart belseje, de ez növeli a költségeket)

Először is szétmorzsoltam a kekszet. [Az ajánlott keksz 40 dkg-os csomagban kapható, de szerencsére kétszer 20 dkg van benne, így higénikusan tárolható a megmaradt csomag.]
Nekifutásból a turmixgép aprítójával próbálkoztam, de összetapadt, és hamar rájöttem, hogy a finom keksz a kezemmel simán szétmorzsolható.
A kekszmorzsát elkevertem a vajjal és belenyomkodtam a 26 centis üvegtálamba. (A legtöbb recept kapcsos formát ír, de nekem olyan nincsen.)
180 fokos sütőben 15 percig sütöttem a torta leendő alapját, majd hagytam langyosra hűlni, mert nem akartam, hogy szétpattanjon az üvegtálam, amikor belekerül a krémsajtos massza.

A gondosan kikanalazott krémsajtot, az egész tojásokat, a tejfölt, a cukrot, és vaníliát (bármelyik verzió mellett is dönt a készítő) a robotgép habverőjével habosra kevertem, majd beleszitáltam az étkezési keményítőt is.
Alaposan átkevertem még egyszer az egészet, és a vajas törtkeksz alapra öntöttem a masszát.
Nekünk gázsütőnk van, ezért kalkulálni kell a melegedésével (és mint már írtam üvegtálat használtam), ezért 180 fokon egy órán át sütöttem a tortát. Aki kapcsos formát használ, és már meleg sütőbe teszi a készülő finomságot, az ne süsse tovább 50 percnél!
Vigyázat, egészen magasra megemelkedik (~5-6 cm), majd ahogy hül, lepihen kicsit! Ezzel érdemes kalkulálni, mert laposabb formából simán kibugyoghat a sajtmassza.
A rutinos készítők azt írják, hogy a sajttorta, ha kihűlt, akkor hűtőbe pakolandó és másnap az igazi. Mi nem tudtunk ellenállni az illatoknak, ezért már langyosan megkóstoltuk – mennyei volt!
Persze majd holnap, hidegen is megtesszük ezt, meglátjuk valóban úgy jobb-e.
Azért én így, frissen is merném vendégeknek kínálni.

Tipp! Szokták sokféle, például piros, bogyós gyümölcsökkel tálalni. Krémsajt helyett használható mascarpone, de az jelentősen emeli a süti költségeit.

(Anyja)

Túrós pite – torta

Már amikor elindultunk a piacra tudtam, hogy nekem ma muszáj lesz túrós sütit enni, méghozzá melegen, ha lehet citromhéj és vanília illattal fűszerezve, ne adj isten utána forró kávét hürbölve.
Vettem is hozzávalókat (fél kiló túrót, tejfölt, vajat, citromot, élesztőt), bár még fogalmam sem volt, pontosan milyen sütemény készül majd. Remélve, hogy semmi fontos nem maradt ki, koradélután elkezdtem recepteket olvasgatni. Bár egyik sem volt tökéletes, néhány tucat elolvasása után körvonalazódott bennem, milyen édességet is fogok készíteni…

A sütőt bekapcsoltam, hogy előmelegítsem 180 fokra, így a konyhában kellemes hőmérséklet lett.
A tésztához 30 dkg finom lisztet, 2 dkg élesztőt, 2 evőkanál barnacukrot, 12,5 dkg puha vajat, 2 tojás sárgáját és csipetnyi sót összedolgoztam, annyi langyos tejjel, hogy “kezes” tésztát kapjak.
(A “kezes” alatt azt értem, hogy jól formálható, elengedhető (nem ragacsos), de puha.)
A masszát a konyha nem huzatos, kellemesen meleg sarkába tettem pihenni, kelni.

A túrós töltelék hozzávalóit egy nagyobb keverőtálba tettem.
Ezek végül a következők voltak: 50 dkg friss túró, 5 evőkanál porcukor, 1 evőkanál puha vaj, 1 vaníliarúd kikapart belseje, 1 teáskanál étkezési keményítő, 1 citrom reszelt héja, 2 egész falusi tojás és a tésztából megmaradt két tojásfehérje.
Mindezt jó alaposan, a habverő keverőrudakkal összekevertem. Csak így, lusta üzemmódban – tehát nem vertem fel külön a tojásfehérjéket, és nem ügyeltem a sorrendre sem (mindent belepakoltam a tálba, és utána mixeltem).

A megkelt tésztát ketté vettem, gömbökké formáltam és kinyújtottam. Mivel nekem most nincs kissebb tepsim, ezért egy kerek, nagyjából 24 centis jénai tálkát vajaztam ki. Ehhez formáztam a tészta felét, és beleterítettem az edénybe. Ezután meghintettem búzadarával (szűk maroknyi), és ráöntöttem a túrós masszát.
Szép kerekre kinyújtottam a másik tészta gömböt is, és betakartam a süteményt. A tetejét villával alaposan megszúrkáltam, kenni nem kentem meg semmivel.
Előmelegített sütőben, ~180 fokon 50 percig sütöttem – egészen pontosan annyi ideig, amit még az illatok miatt nyeldekelve ki lehetett bírni.
Valószínűleg, ha megvártuk volna, míg a pite-torta meghűl, akkor könnyebb lett volna szeletelni.
De nem vártuk meg.
És attól tartok, hogy ez legközelebb sem fog sikerülni…

Tipp! A végeredmény csinos – behűtve, friss gyümölcsökkel díszítve szerintem tortának is kiváló lehet.

(Anyja)

Zebratorta

Mindig nagy gonddal készülök az ünnepekre, és ha lehet, igyekszem házi készítésű, vagy valamiért különleges ajándékot, tortát adni. Fiam idei (22.) születésnapján igyekeztem a gyerekre, és a felnőttre is gondolni, nem krémes dolgot választani, hanem valamit, ami csokoládés/kakaós, de semmiképpen nem gejl.
A lehetőségek böngészése közben találtam rá Sütis néne zebratortájára, ami minden szempontnak megfelelt.
Kicsit izgultam, hogy sikerül-e ilyen szépet alkotnom, de kiderült, hogy ennek a kiemelkedően látványos tortának az elkészítése egyáltalán nem nehéz.
Elismerem, az én verziómon “pompázó” csokimázas – M&M drazsés bevonat “kicsit” különös, de a fiam imádja és ilyen okokból az esztétikai érzékem simán sutba dobom…


Hozzávalók:

5 db tojás
12 evőkanál porcukor
40 dkg rétes liszt
1 csomag vaníliás cukor
3 evőkanál kakaópor
(pl. Szerencsi)
2 dl olaj
1 dl víz
1 csomag sütőpor
1 mokkás kanálnyi citromlé

Sütisnéne receptje 25 dkg porcukrot írt, de nem volt mérési lehetőségem, ezért evőkanállal adagoltam ezt a hozzávalót. 12 csapott kanálnyit vertem habosra az 5 tojás sárgájával és a vaníliás cukorral.
Ezután hozzátettem a bő 1 dl kézmeleg vizet, és alig több mint 2 dl olajat (pohárral mértem). (Vigyázat, fröcsköl, mert hígul a tészta. Érdemes mély tálban dolgozni!) A lisztbe szitáltam a sütőport és ezt kanalanként adagolva dolgoztam a masszához. Végül hozzá kevertem a mokkás kanálnyi citromlével keményre vert tojásfehérjét.
A tészta felét kivettem egy tálba, és a keverőtálban maradt feléhez adtam a kakaót, amivel alaposan elkevertem. Utólag kiderült, nem mértem pontosan, kicsit több lett a sötét massza, aki a világosat preferálni, másként ossza el.

Ezután fogtam a frissen beszerzett tálamat, és a közepére elkezdtem felválta kanalazni a számomra meglepően folyósnak tűnő tésztát. Először középre 2 evőkanál sötét, majd 2 evőkanál világos, és újra a kakaós…
A kanalazgatást egyre lassabban csináltam, várva hogy a tészta szépen helyezkedjen. Hozzá nem nyúltam – kevergetni nem szabad! A végén olyan lett, mint egy Vasarely alkotás.

Az üveg tálam miatt hidegen került a rácsra, 180 fokon sütöttem 45 percig, majd résnyire nyitva az ajtót, pihentettem még 10 percet. Amikor kihűlt, bevontam csokoládéval, majd a még langyos, puha mázba ültettem a színes drazsé szemeket.

Tipp! Akinek így száraz, pikáns lekvárral (pl. feketeribizli) próbálja ki.

(Anyja)

Születésnapi almatorta

Rég nem írtam. Ennek több oka van. Egyrészt mivel tudtam, hogy a 100. bejegyzés következik és meg szerettem volna ünnepelni, valami különlegességet terveztem bejegyezni. Aztán elsodortak a mindennapok, egyre húztam-halasztottam a dolgot. Hétköznap mire hazaérek sötét van, így ha készül is valami csemege, reggelre általában nyoma sincs… Kép nélküli receptek rögzítését nem tervezem, így aztán több mint egy hónapos csend lett.

Most azonban végre eljött a nagy nap, mert a lányom kérésemre almatortát készített a szülinapomra. Hogy pontosan milyet, az persze meglepetés volt és a végeredmény csodálatosan szép és isteni finom is lett. Meg is kérem majd, hogy a receptet ossza meg velem, addig is iderakom a képet, hogy megtörjem végre ezt a nagy csendet…

(Anyja)

Bocsánat, hogy megvárattalak titeket, most már erőt veszek magamon és beírom. Anya mondta, hogy felteszi ő is, ha odaadom a receptet, de hát az úgy mégse járja… :)

Forrásom az 550 remek recept című könyv.

Hozzávalók:

25 dkg liszt
2 dkg élesztő
(zacsis éleztővel helyettesítettem)
3 dkg vaj
(Rama)
3 dkg cukor
1 tojás sárgája
1dl tej

töltelékhez:

4 dl tejföl
6 dkg cukor
2 evőkanál búzakeményítő
2 tojássárgája
6 savanykás alma
(én nem használtam annyit, csak talán hármat)
1 maréknyi citromfű (kihagytam)

A lisztben elkevertem az élesztőt, vajjal, cukorral, tojássárgájával összedolgoztam. A recept azt írja, hogy “közepes keménységű tésztává dolgozzuk”. Hát ez olyan relatív dolog, én mindenesetre a kapott tésztát inkább lágynak ítéltem, úgyhogy hozzádolgoztam még egy kevés lisztet.
Fél óra pihentetés után “fél cm vastagra nyújtjuk, és kibélelünk vele egy 23 cm átmérőjű tortaformát”.
Míg a  tészta pihizett, én nekiálltam a tölteléknek.
A tejfölbe belekevertem a keményítőt, cukrot, tojássárgákat és az egész trutyit fölforraltam. (Fincsi!
:))
Itt jött volna az a rész, hogy a tűzről levéve hozzáadjuk a finomra vágott citromfüvet, de mint említettem, ezt én kihagytam.
A masszát a sütőformában fetrengő tésztára simítjuk, ezt beterítjük a cikkekre vágott almával.
Előmelegített sütőben 190 fokon 35-40 perc alatt…
:) “Kihűlve szeletelni.”
Ez után én még játszottam annyit, hogy cukormázat akartam csinálni a tetejére, de ez a módszer még tökéletesítésre vár. Mivel nem külön csináltam egy cukormáz-tetőt, mint a dobostorta tetejére kéne, hanem rácsurgattam a cukorszirupot, ezért egy része nem szépen megdermedt rajta, ahogy én azt naivan elképzeltem, hanem lecsorgott az aljára, amitől az szottyos-ragacsos lett. Már vannak ötleteim, hogyan fogom ezt legközelebb csinálni, de mindenesetre a torta enélkül (is) tökéletes (lett volna). :)

Egészségetekre!

(Lánya)