A karfiolt is karfiollal… sülve

Valamiért a hétvégi karfiol falásomról a Hyppolit, a lakájból vett idézet, a “hagymát is hagymával eszem” jutott az eszembe. Ritkán készítek kelvirágból ételt, mert a párom nem szereti, a szagát sem, ráadásul kissé puffaszt is, így általában beérem annyival, hogyha Anyuhoz megyek és ő meglep vele. Most azonban szezon van és olyan csodaszép karfiolok kínálják magukat mindenfelé, hogy nem tudtam neki ellenállni… főleg mert láttam Mautner Zsófi, Ízes élet című műsorában a “quinoa saláta sült karfiollal” készítését. Szívesen megkóstolnám a salátás verziót is, de első körben csak a sült karfiol piszkálta a csőrömet, de nagyon. Mivel ropogósra sült zöldségeket ígértek, titkon azt reméltem, a Kedves is megkóstolja majd…

Tepsiben sült, ropogós karfiol

Nagyjából másfél kilós karfiolt vettem, de majd hamarosan (a következő bejegyzésből) kiderül, hogy a sült változat mellett, ebből lesz még  négy főnek elegendő leves is…
A karfiolt megtisztítottam, és rózsáira szedtem. Ezután a videóban is bemutatott módon felszeleteltem – ügyesen, hogy mindig legyen egyenes, lapos oldala, amire majd rá tudom fektetni…
Nekem nem volt itthon most olíva olajom, ezért egyszerű napraforgó olajat használtam. A recept szerint, olajjal, sóval és frissen őrölt borssal forgattam át a kiválasztott szeleteket. A karfiol darabokat ezután sütőpapírral bélelt tepsibe fektettem és amelyikre kellett, annak a tetejét még ecsettel picit átolajoztam.
Nekem gázsütőm van, 220 fok szerintem a maximális teljesítménye, erre tekertem a hőfokszabályozót és 10 perc melegítés után betoltam a tepsit a sütőbe.
20 perc után kész is volt a csemege!

Önmagában ettem – pontosabban inkább faltam – de joghurttal, tejföllel vagy valamilyen fűszeres mártogatóssal is biztos isteni. Szerintem remek köret lehet, és variálható. Így frissen, melegen a legjobb, de másnap is fogyasztható volt wokban átpörgetve.

Sajnos a Párom nem kóstolta meg… No de, lehet így más zöldséget is sütni, legközelebb olyat választok, amit ő is szeret. ♥

Tökmag pástétom

Pénteken volt szerencsém részt venni Mixtay Zsuzsa makrobiotikus főzőtanfolyamán, melynek témája ez alkalommal a “Hideg ételek, szendvicskrémek” voltak. Mivel ezeken az alkalmakon tanulunk, figyelünk, jegyzetelünk és végül “csak” kóstolót kapunk, bizony azóta várom, hogy újra elkészítsem az ott megismert tökmag pástétomot, ami biztosan kedvenc lesz az étrendemben. Fenomenális!
Sajnos pont úgy, ahogy ott készült nem tudtam elkészíteni, mert ma nem kaptunk friss, piros, kaliforniai paprikát és valamiért szombaton, a piacon, ennek hiánya még nem is jutott eszembe.
Szerencsére a hántolt tökmagot, a bio citromot és a feszes héjú vöröshagymát már akkor beszereztük.
Ez a lényeg, a csodás szendvics krém elkészítéséhez már ez is elég!

Az általam készített pástétom hozzávalói:

15 dkg hántolt tökmag
1 nagy fej vöröshagyma
1 evőkanálnyi hidegen sajtolt olíva olaj
2 csipet finomra őrölt tengeri só
egy bio citrom frissen facsart leve

A tökmagot egy vastag falú edényben lassan, puffadásig pirítottam. Mivel a magok hő hatására ducik lesznek, majd pattognak és csodálatosan illatoznak, lehet tudni mikor készülnek el. Ekkor egy tálba borítottam, és hagytam hűlni őket.

A hagymát életem párja mesteri módon ketté, majd karcsú szeletekre vágta és lesóztuk. Nagyjából 10 percnyi pihenés után, kevés olajon üveges pároltam a levével együtt, ezután ezt is hagytam hűlni.

Aprítógépben a magokat összetörtem – rusztikus állagúra, nem finom porrá – és visszapakoltam a tálba. Ugyanezzel a kütyüvel a hagymát is felaprítottam, a mag-zúzalékra borítottam.
Ezután a tálba került még a kezembe facsart citromlé (így a magokat ki tudtam szűrni), és a kanálnyi olaj.
Villával kevertem el, kis tálkába pakoltam, tökmaggal díszítettem és a hűtőbe tettem pihenni.
Néhány óra múlva az igazi, és a tanultak szerint néhány napig eláll(na).
Fogyasztásakor, ha van otthon, kínáljuk retek csírával!
Jó étvágyat!

Tipp! Zsuzsa receptjében a hagyma mellett egy kimagozott, jókóra kaliforniai paprika fele is meg volt a hagymával pirítva és ez is a krémbe került. Ő viszont nem tett bele citromlét.

Bebundázva – bounty, alma

Egyik este álmosan nyomkodtam a távirányító gombját, és lapozgattam az adók között. Ahol elakadtam, ott kicsit bámultam a villogó képeket, majd mentem is tovább.
Egészen addig, míg a Paprika TV-ig nem jutottam, ahol Nigella Lawson és barátnői éppen a bundás Bountyt nem kezdték el majszolni… Amikor az egyik, a bountyt egyébként nem szerető hölgy kijelentette, ez olyan mintha egyszerre lenne karácsony, húsvét és születésnap, eldöntöttem – ezt ki kell próbálnom, méghozzá minél előbb!

A saját, szokásos palacsinta recept szerint készültem, de a folyadékmennyiséget feleztem, és került a tésztába késhegynyi sütőpor is. Fél órás pihentetés után kis edényben 3 ujjnyi olajat forrósítottam, a sűrű masszába dobtam a “kísérleti” Bounty szeletetet, és aranyszínűre sütöttem. Amint elkészült papírszalvétán gyorsan felitattam a zsiradékot és már ettük is – várva az ismeretlen, forró édenkert ízét…
Bevallom, mi nem mentünk le hídba, pedig szeretjük a palacsintát, a kókuszt, a csokit és a bountyt is. Az elfogyasztott szelet után megszavaztuk, hogy maradjunk a bundás almánál – így duci szeletekre vágott almagerezdeket mártottam a masszába és ebből sütöttem egy kiadós adagot, amit fahéjas porcukorral frissen be is faltunk.

A “maradék” tésztát ásványvízzel higítottam és készült egy kupac palacsinta is, aminek érdekes ízt adott az itt-ott benne maradt apróbb alma és csoki darabka.

A lányok bacardi koktélt ittak a csemegéhez, lehet hogy úgy jobb?! :)

Petrezselymes-mazsolás sütőtök

Itt a sütőtök szezon! A piacon egyre-másra kínálják magukat a hosszúkás, a gömbölyű, a kicsi és a hatalmas sütőtökök – egyik szebb, mint a másik. Ki az emilyenre esküszik, ki az amolyanra – szerintem mindegyik közt akad édes, és “tök-ízű” is. Ha napon érett, mindenképpen van benne vitamin.
Ezt a receptet a kolléganőm ajánlotta először, talán 2 éve is van már. Azóta is rendszeresen készítem, nagyon szeretem. Gyorsan elkészül, önmagában és köretnek is finom. Készülhet sok vagy kevés, a titok csak a megfelelő pillanat elcsípése, ez az étel akkor készül el, amikor a tök még roppanós, de már megpuhult.

Hozzávalók:

60-75 dkg sütőtök
1 csokor petrezselyem
1 marék mazsola
1 kanál vaj

A sütőtököt megmosom, meghámozom és kockákra vágom. A petrezselyem csokrot szintén váltott vízben mosva megszabadítom az esetleges földtől, homoktól és inci-fincire aprítom. A mazsolát leforrázom és lecsepegtetem.
A felforrósított vajba dobom a mazsola szemeket, és amikor már kövérre fújták magukat, melléjük dobom a felaprított tököt. Kevergetve-rázogatva, fedő nélkül sütöm, ügyelve hogy elkapjam a már fent említett pillanatot (sajnos nem tudok időt írni, tök-függő, el kell csípni). Amikor kész, lehúzom a tűzről, megszórom a petrezselyemmel és tálalom.
Szárnyasokból készült ételekhez igazán finom, de önmagában is megállja a helyét. Másnap is finom, de melegítve már puhul.

(Anyja)

Vajas kifli

Nagy terveim voltak a mai, vasárnap reggelre. Kitaláltam, elkészítem Limara vajas kiflijét, hogy örömet okozzak a minden szombat délelőtt hagyományos, köménymagos-sós kiflire vágyó páromnak, aki rendre lemarad ezekről a péksüteményekről (mire kiérünk a piacra, elfogy), vagy csalódik bennük.

Egy ideje már nézegettem a kifli recepteket, mindig Limaránál kötöttem ki, és bár macerásnak tűnt ez a változat, belevágtam.

Megérte! Kicsi szívem csücske többször is, boldogan nyammogva elmondta, “én még ilyen finomat nem ettem!”.
Persze nem is én lennék, ha nem módosítottam volna semmit az eredeti recepten – persze elsőre csak nagyon finoman…
Hozzávalók:

3,5 dl sovány, langyos tej
2 csapott teáskanál só
késhegynyi aszkorbinsav
1 evőkanál porcukor
60 dkg BL 80 liszt
10 dkg puha, szobahőmérsékletű vaj
1 csomag szárított élesztő
2 evőkanál hajdina pehely

A hozzávalókat a kenyérsütőgépemben dagasztottam, úgy hogy a tejes élesztőt a cukorral előtte kicsit megfuttattam, tehát nem indítottam el rögtön a gépet. Ilyenkor még a sót nem szoktam beletenni, és a vajat is csak később kanalaztam a tésztához.
Egy órányi kelesztés után már szépen feljött, ekkor bemelegítettem a konyhát, feltettem a lábosban a vizet. 8 csinos halmot emeltem az illatos kiflimasszából, és ezeket egyenként kinyújtottam, feltekertem, és eleinte kissé gyakorlatlanul kifli-re formáztam, behajlítottam, végét picit összecsíptem.
A vízben való előfőzés aggasztott a legjobban – szerencsére ok nélkül. Egyszerre két kiflit tudtam a lábosba tenni, előbb a felső résszel lefelé, majd fél perc után fordítva. Így pont a megfelelő helyre kerülhetett a hajtás, mert a tepsiben már nehéz mozgatni (én kicsit kiolajozott, sütőpapírral béleltet használtam). Ekkor szórtam meg a köménymaggal és a durvára vágott tengeri sóval. Az első adagnak még 25 perc sütés kellett, a második már 20 perc alatt készült el.
Finom, ropogós, illatos, ellenállhatatlan!

Mi csak vajjal kenve, tejeskávéval ettük, hogy semmi ne terelje el róla a figyelmünket.

Az egyik kiflibe kísérletként még csavarás előtt lenmagot szórtam. Finom lett. Legközelebb azt hiszem kipróbálom sajtosan, vagy más fűszerrel bolondítva is, de a Kedvesnek mindig készül majd “egyszerű”, sós-köményes változat.

(Anyja)

Bundás kalács

Péntek reggel hallgattam a Sláger rádiót. Aznap a Bumerángban Stahl Judit volt a vendég és a stábbal jobbnál jobb falatokat készített reggelire. Akkor hangzott el a bundás kalács receptje, amit aztán később olvastam a nemrég megjelent Stahl magazin első számában is. Persze nem is én lennék, ha pontról pontra elkészítenék egy receptet…

Hozzávalók (személyenként):

1 szelet, kissé szikkadt kalács (én kuglófot használtam)
1 evőkanálnyi puha vaj

1 teáskanál vaníliás cukor
1 tojás
(egy nagy szelet kuglóf ennyit felvett, kalácshoz elég kevesebb szerintem)
1 teáskanál barnacukor

1 maréknyi friss eper

1 kanálka frissen reszelt citromhéj

csipet só
1 kanálka akácméz

Az enyhén szikkadt, mazsolás kuglófunkból vágtam egy-egy szeletet és beleforgattam a vaníliás cukorral, csipet sóval felvert tojásba. (Egész puha volt még, így tejet nem tettem hozzá.)
Az eperszemeket félbe vágtam, citromhéjat reszeltem rá, és rácsorgattam egy kanálka mézet (az eredeti receptben juharszirup volt, de nekem most nincs a nyaralóban).
A vajat felhevítettem és karamellizáltam benne a barnacukrot. Amikor barnulni kezdett, akkor tettem bele a bundázott kuglóf szeleteket, így pont egyszerre sült tökéletesre a tésztával.
Tálaláskor rákanalaztam az epres salátát és azonnal, forrón ettük. Egy pohár tejjel tökéletes reggeli.
Szerintem más gyümölcsökkel – meggy, barack, ribizli stb. – is biztosan isteni.
Édes bűnözés vasárnapra…

(Anyja)

Tükörtojásos spagetti

Tegnap este, hazafelé a kocsiban rádiót hallgattam. Abban az esti műsorban Stahl Judit rendszeresen mond egy-egy gyorsan elkészíthető receptet. No, amit akkor hallottam, nem hagyott nyugodni, és este meg is csináltam, mert egyszerűen kívántam. Kis változtatásokat eszközöltem, a mi ízlésünk és a rendelkezésemre álló készletek miatt.

Hozzávalók (2 személyre):
20 dkg spagetti (Judit makarónit javasolt)
2 tojás
4 szelet bacon
1 teáskanál olaj
1 csokor petrezselyem
só, bors

(Judit javaslata szerint 2 gerezd fokhagyma és parmezán, ezeket én kihagytam)

A spagettit lobogó, forró, sós vízben kifőztem. Mialatt a tészta készült, a bacont vékony csíkokra vágtam és a kanálka olajon ropogósra sütöttem. A pörcöket a zsiradékból kiemeltem. (Judit a zúzott fokhagymát is pirította volna a baconnel.)
A kifőtt spagettit a bacon szaftjába szedtem, petrezselyemmel dúsan megszórtam, átforgattam.
Személyenként egy-egy tojást sütöttem. Itt nagyon fontos hogy a sárgája finom, lágy maradjon!
Én csak tálaláskor szórtam az ételre a pörcöket (Stahl javaslat szerint a tésztával össze kell forgatni), mert mi imádjuk, ha ropog. Ő viszont még friss parmezánt reszelt volna rá (nekem nem volt itthon)… ami követnivaló ötlet annak aki megteheti.
Ez a gyors és egyszerű étel valóban fenomenális – isteni és csodaszép! Köszi!

(Anyja)

Fokhagymás, tepsis balin

Nem vagyok halszakértő, sőt, azt hiszem még a halfogyasztás terén is van mit gyakorolnom.
Szerencsémre, itt a Balatonon, megtaláltuk azt a mestert, aki ért a halakhoz, és úgy tudja elkészíteni őket, hogy megannyi ujjunkat megnyaljuk utána…
Ma hozzá, Halas Karcsihoz voltunk hivatalosak ebédre (ismét), és az elkészült csemege tepsiben sült, fokhagymás balin volt.

Az ételt nem én készítettem, “csupán” fogyasztottam, így a kapott információk alapján tudom csak közkinccsé tenni a receptet:

“A tepsibe szalonna csíkokat fektetünk (nem főtt, kolozsvári szalonnát), erre pakoljuk a frissen sózott és zúzott fokhagymával megkent (ebben az esetben granulátumot használtak) haldarabokat. A szeletek tetejére ismét szalonna kerül, és már mehet is a forró sütőbe. Amikor a tetején ropogósra sül a kolozsvári, akkor van kész a hal is – ez kb. 25 perc.

Krumplipürével és fokhagymás-ecetes fejes salátával ettük. Isteni, szaftos, puha!

Óvatosan és ügyesen kell enni, méretes (viszont ennek hála jól elkülöníthető) szálkák vannak a hal húsában.

(Anyja)

Vörösáfonyás zabpelyhes keksz

Mostanában rákattantam a zabpehelyre (mint az előző posztból is látszik). Szeretem joghurtban, nyáknak megfőzve, muffinban, rakott ételben és kekszben is. A mai vasárnap délután tökéletesnek tűnt a  Bodza-féle zabpelyhes keksz kipróbálására…

Hozzávalók:

1,
15 dkg zabpehely
5 dkg rétesliszt
5 dkg teljeskiörlésű búzaliszt
1/2 kávéskanál szódabikarbóna
1 teáskanál fahéj
1/2 evőkanál sütőpor
10 dkg aszalt vörösáfonya
5 dkg szeletelt mandulabél

2,
15 dkg vaj
2 evőkanál cukor
3 evőkanál méz
1 tojás

A két csoport hozzávalóit külön-külön, majd együtt elkevertem, ezután vizes kézzel diónyi gömböket pakoltam a sütőpapírral kibélelt tepsire (kb. 5-6 centire egymástól). Végül bár pohárral is megpróbáltam, inkább a kezemmel lapítgattam ki őket, és előmelegített, 200 fokos sütőben csaknem negyedóráig sütöttem a lepénykéket.

Ebből az adagból 36 illatos keksz lett kis családom nagy örömére…

(Anyja)

Narancsos-póréhagymás csirkemell saláta

Harmadik hete fogyózom, ami bizony azzal jár, hogy kevésbé hagyományos ételeket fogyasztok, és néha igen számomra kissé furcsákat. A HáziPatika.com-on 2009. január 12-én kezdett, öt hetes diéta kötött menüs, igaz van több féle. Én a “sietős”-re tettem a voksom, és mindent úgy eszem-iszom, ahogy írják, kis eltérésekkel – mert januárban igen nehéz zsenge tököt, vagy friss epret szerezni…
Számos étel volt már eddig is, amiről azt gondoltam, nem lesz túlságosan finom, de ha csak nem undorodom tőle, bizony legyűröm. A legtöbb kellemes csalódás volt, ám fotózni a komor és sietős reggeleken nincs időm. Ma azonban vasárnap van, így nem kell rohanjak és a nappali fény is segített, hogy megörökítsem az ebédet, aminek az ízeit külön-külön igen kedvelem, de nem gondoltam volna, hogy együtt, a leírtak szerint (kis módosításokkal) elkészítve ennyire finom.

Hozzávalók:

1 db nagy narancs
1/2 póréhagyma
frissen őrölt bors
1 teáskanál mustár
1/2 citrom leve
currypor
1 teáskanál méz
(édesítő helyett tettem)
csipet só
sült csirkemell

A póráhagymát ízlés szerint apróra vagy karikákra vágtam, megsóztam, állni hagytam kb. 10 percet. A narancsot meghámoztam, felkarikáztam és a szeleteket négybe vágtam.
Tegnapról volt egy fél grill csirkemellem (szép fehér, száraz husi), erről a bőrt leszedtem és felkockáztam.
A salátás tálkában elkevertem a mézet, a mustárt, a currty és a borsot, no meg a citrom levét, majd hozzáforgattam a narancsot és a hagymát. Így hagytam állni 3 órát.
A csirkemell kockákat csak fogyasztáskor forgattam bele.

(Anyja)