Meggyes lepény

Igaz, már évekkel ezelőtt, itt a blogon közzétettem egy meggyes lepény receptet, de azt hiszem most, hogy a hőség ellenére már második nap sütök egy tepsi illatos süteményt ebből a savanyú és csodaszép gyümölcsből, talán jobb ha megint leírom, illetve felfrissítem a receptet, mert már nem pont úgy készül, mint akkor…

Hozzávalók:

5 db M-es tojás (vagy 4 L-es)
20 dkg finom liszt
20 dkg cukor
(lehet kristály, por vagy barna is)
20 dkg puha vaj (esetleg margarin)
egy vanília rúd kikapart belseje
egy kupica fehér rum

két nagy marék kimagozott meggy

A puha vajat és a cukrot robotgéppel habosra keverem. Egyenként hozzáadom a tojásokat, a vaníliát és a rumot. Ezután a lisztet evőkanállal szoktam a tésztához adagolni és hagyom a gépet pörögni kicsit, hogy jó habos tésztát kapjak.
Kivajazott tepsibe öntöm a masszát és a tetejére szórom a lecsepegtetett, magozott gyümölcsöt. Előmelegített sütőben aranysárgára sütöm. Nekem gázsütőm van, ebben az első 5 percet 200 fokon tartom, majd lejjebb veszem és további 40 percig sül kb. 180 fokon. Tűpróbát érdemes tenni, és néha ránézni, nehogy megégjen.

Tipp! Aki nagyon könnyű tésztát akar, verje fel a tojások fehérjét külön és az utolsó fázisban forgassa a masszához, én nem szoktam ezzel pepecselni.


Néhány szó a meggy magozásáról

Nekem nincs meggymagozóm, valahogy nem szeretem az ilyen kizárólag egy célra használható kütyüket (újburgonya hámozó berendezés, tojássárgája szétválasztó stb.), mert előbb-utóbb a szekrényem mélyén végzik úgyis.
Egy nagy tálban szoktam a meggyet megmosni, majd a víz alatt nyomom ki a magokat, hogy ne fröcsköljem össze a konyhát (bár valahogy mindig sikerül mégis). Így mindig ellenőrizni tudom, hogy a valóban egy meggyből egy mag kikerül, és még az utolsó fázisban újra ellenőrzöm, megnyomkodva kicsit a gyümölcsöt, maradt-e benne bármi kemény.
Sajnos a bolti árukban mindig akad egy-egy meggymag és a fogorvosi kezelés nem olcsó mulatság, érdemes ezt a kis plusz időt ráfordítani az ellenőrzésre akár saját munkáról akár a mirelit illetve konzerv terméket használjuk fel.

Mákos guba

A párom már annyit emlegette ezt az ételt és kínjában evett is ott, ahol szoktak “céges-ebédelni”, hogy úgy döntöttem, bevállalom én is, elkészítem a hétvégén, lesz ami lesz. Ez nem lenne pánik általános esetben, sőt vashiányra még jó is a mák, csak a gyomorfájásra és emésztőrendszeri gondokra nem igazán, márpedig az van nekem jónéhány hete.
Szerencsére a piacon vett mákot nagyon alaposan megdarálták, így nem volt semmi gond.
A Kedves és én teljesen máshogy szeretjük ezt a csemegét, ő sok vanília sodóval, “tocsogósan” (de nem elázva!), én forró meggyel és úgy, hogy a kiflik még itt-ott ropognak…

 

Hozzávalók:

4 (szikkadt) kifli
2 x 4 dl tej (laktózmentes)
4-5 evőkanál barnacukor vagy méz
15 dkg darált mák
maréknyi meggy
5 dkg vaj
2 evőkanál vaníliás cukor
1 teáskanál napraforgó olaj

Kicsit sok edényt piszkolok össze ezzel a kajával, de csak így finom, nincs mit tenni…
A kifliket felkarikázom és több turnusban mindkét oldalukat vajon megpirítom. A serpenyőbe egyszerre kb. 2 dkg vajat és pici olajat teszek, felforrósítom, és amikor már habzik, akkor dobom bele a péksütit (az én edényembe két kiflinyi fér egyszerre).
Gondosan, fogóval forgatom, nem rázom, mert akkor nem tuti, hogy minden úgy ropog, ahogy szeretem.
A készre pirult karikákat egy tepsibe szedem.
4 dl tejet felforralok, vaníliás cukorral édesítem, és a tepsi mellé készítem.
A magozott meggyet (lehet friss, fagyasztott) kanálka barnacukorral megszórom és felforralom. Ezt is serpenyőben készítem, így hamar elfő a felesleges lé és szépen besűrűsödik.
A második adag tejből híg vanília pudingot készítek (nem molyoltam a klasszikus sodóval), amit barnacukorral édesítek.
Mire minden kész tuti megpirultak már a kiflik is, lehet tálalni és gyorsan fogyasztani, mert a guba frissen a legjobb: a kiflikre öntöm a forró tejet, átforgatom őket, hogy jól felszívják az édes lét. Ezután meghintem a mákkal és tányérokra szedem.

Életem párjának nyakon öntöttem sodóval, és mikor látta a meggyet, persze azt is kért, így azzal is megpettyeztem. Magamnak inkább a pirultan maradt, kevésbé mákos karikákat szedtem ki, mellé öntöttem a vaníliás mártást és sok meggyet. MMmmmmmMMM!

Ha marad, akkor mi külön szoktuk eltenni, nem a sodóval nyakonöntve, mert akkor teljesen szétázik.

Meggyes pite

Tegnap a piacon képtelen voltam ellenállni a meggynek. A “Jajj de jó, itt a nyár – együnk gyümölcsöt!” apropó okán már körte, alma, és eper is volt a kosaramban, de mégis elcsábultam. A meggyből nálunk általában süti lesz, olykor leves, esetleg gyümölcssali alkotóelem…
Ma volt időm arra, hogy elkészítsem a meggyes sütit, méghozzá a számomra egyik legkedvesebb és ráadásul a leggyorsabb módon.

Hozzávalók:

50 dkg meggy
10 dkg puha vaj
3 egész tojás
25 dkg cukor
25 dkg rétes liszt
1 evőkanáln finom liszt
2 dl tej
1 kupica (fehér) rum – elmaradhat
1 teáskanál sütőpor

A meggyet alaposan megmostam és kimagoztam.
A vajat a tojásokkal és a cukorral habosra kevertem. Ezután kanalanként adagoltam hozzá felváltva a sütőporral összekevert lisztet és a kupicás pohárral löttyintett tejet, a végén epdig belelöttyintettem a rumot is. Ezután kivajazott muffin kapszlikba kanalaztam a tészta egy részét (a formák feléig), mindegyikbe pakoltam a lisztbe hempergetett meggyből, majd ismét egy kanálka tészta következett és készen is voltam az előkészületekkel!
180 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt sült meg ez a muffin formás adag. Igaz, ez nem muffin tészta, de nagyon szeretem ennek a tésztának a ropogós szélét, amiből így jóval több van, ezért készítettem így is.

A megmaradt tésztát egy kisebb, kivajazatt jénai tálkába (átmérője 18 cm) tettem, megszórtam a lisztes meggyszemekkel és azonos hőfokon, kb. 30 perc alatt megsütöttem a klasszikus változatot is. (Tűpróbáig kell sütni, ez így lassabban készül el.) Persze lehet az egész adagot tepsiben is készíteni, ki hogy szereti jobban…
A nagyon édes szájúak tálaláskor még porcukorral is megszórhatják, de szerintem nem szükséges.

Tipp! Lehet variálni a gyümölcsöt is, de maga a meggyes változat is készülhet pl. reszelt citromhéjjal vagy pirított dióval, mandulával bolondítva, és ínyenceknek fahéjas változat is készülhet – ez utóbbiba szerintem nem való a rum.