Szilvás gombóc

Szilvafát ráztunk a szomszédban hétvégén. Csak úgy finoman, gyengéden, hogy valóban csak az érett gyümölcs hulljon le, amelyik még kicsit sütkérezne az őszi napon, maradjon. Kosárkában kaptam én is, a többit kedves szomszédnak gyűjtöttük télire. Az idei ősz talán legszebb szombatja volt, sok sétával és csodás, melengető napsütéssel. Azt terveztem, gombócba rejtem majd a szilvákat, de csak csütörtökön. Reméltem, nem ütötték meg magukat túlságosan és a viaszos héj is segít, hogy ne romoljanak meg addig.
Szerencsére minden a tervem szerint alakult, így tegnap édesapám egyik legkedvesebb csemegéjét készítettem, klasszikus szilvás gombócot.

Hozzávalók:

1,2 kg “öreg” burgonya (~ 1 kg tört, főtt burgonya)
40 dkg rétesliszt
3 evőkanál vaj
24 szem szilva (ha nagyszemű, akkor 12)
fahéj
kockacukor
20 dkg zsemlemorzsa
csipet só

A burgonyát megmostam és héjában, csipet sóval, lassan megfőztem. Még forrón hámoztam, villával összetörtem és elkevertem a liszttel, valamint 1 evőkanál vajjal.
A szilvát megmostam, kimagoztam és kettévágtam őket, mert jó nagy szemeket kaptunk. Minden félbe, a mag helyére szórtam pici fahéjat és becsüccsentettem egy kockacukrot.

 A tésztát nem nyújtottam ki, ahogy legtöbb recept írja, hanem csíptem belőle egy nagyot, gombócot formáltam, majd azt kisujjnyi széles lepénykévé lapítottam és a közepébe ültettem egy fél szilvát. A csomagot összezártam, ügyelve arra, hogy sehol ne legyen rés, amin az olvadó cukor és a szilva finom leve kifolyhatna.

A megadott tésztamennyiségből 24 gombócot tudtam hömbölgetni, ezeket forró, sós vízben nagyjából 15 percig főztem.
A főzési idő addig tart, amíg feljönnek a víz tetejére és ekkor még néhány percet – érzéssel – kell nekik adni.
Az elkészült csemegét pirított zsemlemorzsába hempergettem, de van aki darált mákba vagy dióba forgatva teszi az asztalra.

Jó étvágyat!

A zsemlemorzsa pirítása egyszerű, de odafigyelést igényel, különben könnyen megég. 2 evőkanálnyi vajat felolvasztottam, amikor habosodott beletettem a 20 dkg prézlit és gyakran kevergetve, takaréklángon piríottam arany színűre. Ha a lányom is kap a csemegéből, akkor mindig beleszórok egy teáskanálka cukrot (mostanában már barnát), hogy édesebb legyen, mert ő magában is majszolgatja.

Tipp! Ugyanebből a tésztából készülhet nudli is. Akkor csak kézzel ki kell sodorni a tésztát a kívánt méretűre és addig főzni, amíg feljönnek a víz felszínére.
A nudli is változatosan tálalható, morzsásan, mákosan, túrósan, diósan, sőt kókuszpehellyel is. Ha nem kerül rá azonnal feltét, vagy “csupasz” köret lesz, akkor a vízből kiemelve zsiradékkal kell átforgatni.